Annak ellenére, hogy az embernek relatíve gyakran támad kedve valami kemény és dudoros tárgyhoz csapkodni a fejét a hölgyeménytől, hogy még mindig dühből vetkőzik, azaz az első sértődésre elkezdi lerángatni a ruháit, hogy minden szőke nős vicc alapja és beteljesítője (Lujzika, nyertél egy aranyérmet - mondja a barátnője. És milyeeen? -kérdezi az én szívem csücske:) és hogy olyan lassú, mint egy bekokózott csiga, szóval mindezekkel együtt még mindig annyira tündér, hogy nem lehet nem szeretni, méghozzá álmélkodva, hogy hogyan is léteznek ilyen lények a földön, mint a nő? Amikor még csak Pömpöllér volt, aki ugye olyan, amilyen, én egészen komolyan azt gondoltam, hogy a Lujzihoz hasonló gyerekeket keményen gyógyszerezik, de aztán jött ő, és rájöttem, hogy valamilyen saját mirigyével állíthatja elő azokat a kémiai anyagokat, amikért mások rengeteg pénzt fizetnek, és amitől órákig képes beszélgetni egy bokorral, vagy egy katicával, amitől száján üdvözült mosollyal kóborol a kertben és mikroszkopikus virágokat szedeget, amitől óriási, nevetős tulipánokat, balettcipős kacsákat és fagyizó felhőket fest boldogan, és amitől alapvetően egy elvarázsolt tündér, aki másfél perc alatt felejt el minden sérelmet, mert megpillant egy szép formájú fűszálat mondjuk, vagy egy csillogós kavicsot.

És végtelenül empatikus és segítőkész és együttérző és, és ha egy mesehős kicsit szigorúbban néz, máris legörbül az ő szája is, és szereti a két vadmalac testvérét, pedig  az egyik le se tojja a fejét, a másik meg rendszeresen megveri, szóval igazi nő, a szónak minden értelmében.

És amit ma reggel mondott, azon meg elolvadtam, ugye fogyókúrázok, és ezért  mostanában kezd feltűnni nekik, hogy mást eszek vacsorára, mint ők (palacsinta helyett saláta rulez), ha rákérdeztek, megmondtam, hogy azért, mert fogyókúrázok, és le akarok fogyni. Erre ma reggel out of nowhere a csaj megkérdezi, hogy anya, de miért fogyókúrázol? Hát, mondom, hogy vékony legyek. Még mindig nem érti: De anya, miért akarsz vékony lenni? Ööö, hogy szép legyek! és néz rám nagy, csodálkozó szemekkel, és TÉNYLEG nem érti, és imádom: Anya, dehát te most is szép vagy! :-)

És neki még el is hiszem :-D