A hápogás oka pedig az, hogy ma találtunk a levélszekrényünkben egy borítékot az én nevemre címezve, a feladó helyén csak annyi volt, hogy MI KÜLDJÜK!, belül meg 65 ezer forint, és hát én bevallom, elbőgtem magam, nem is annyira a pénz miatt, hanem a gesztus,  illetve a tudat, hogy baj esetén van védőhálóm, és segítség, és nyilván jár az agyam, hogy kik lehettek, és nagyon köszönjük, és nem is gondoltam volna soha semmi ilyesmire, akik ismernek, tudják, hogy utálok kérni, kölcsönkérni, a zuram pláne, és most tökre jól érzem magam, hogy ilyen barátaim vannak, és nem is tudom mit írjak, ami nem közhelyes, valószínűleg semmi olyat nem tudok, de hát ez van :-))))))))))))))))))))))))))))))))