Tegnap végre végre végre elmentünk kettesben vacsorázni a zurammal, legutóbb egy évvel ezelőtt sikerült egy ilyet abszolválni, és azt hiszem, csak kisgyerekesek érthetik meg az eufóriámat, hogy milyen jó is az, szépen felöltözni, sminkelni, ékszerezni, a zuramat ingben, szépen látni, gyerekeket otthonhagyni és ellibbenni.

Lujzi nagyon édes volt, bejött a fürdőszobába, ahol éppen festettem magam, és teljesen átszellemülve rebegte, hogy ANYA NADON DÖNÖJŰ VAGY!! persze aztán amikor meglátta a nyakláncomat, már csak annyit bírt kinyögni, hogy .....ÉN!.....ÉN!......ENYÉM! :-)

És elmentünk a Náncsi nénibe enni, és isteni volt, nagyon finomakat ettünk, végre megkóstoltam a szarvasgombát, amire már régen kíváncsi voltam, jelentem, nem csak sznobságból zabálják, tényleg nagyon finom, a zuram az én tiszteletemre kizárólag libából készült ételeket fogyasztott :-))), és nagyon jót dumáltunk, röhögtünk, hálistennek, amikor sikerül kicsit kettesben lennünk, és kiszakadnunk a gyerek-elnyomattatás alól, mindig megnyugszom, mert rájövök, hogy még mindig nagyon szeretem, és hogy még mindig tudunk nagyokat beszélgetni úgy, hogy nem kerülnek szóba a gyerekek.

És amit csak a dohányos szülők érthetnek meg, évek óta először cigiztem melegben és ülve :-) Mert ugye a galád cigiző szülő hol cigizhet? Kint, kabátban és papucsban, vacogva, állva, mert megérdemli.

A kiskorúak közben remekül elvoltak itthon két ifjú titán gondjaira bízva, az egyik a takarítónő-bébiszitter szupernőnk, aki a pótanyjuk is néha, meg az ő barátnője, nagyon jól megoldották, mikor elmentünk, még három ébren lévő gyermeket hagytunk itt, mire hazajöttünk, mindenki békésen aludt az ágyában, szóval minden királyság.

Annyira kellenek az ilyen alkalmak, mint egy falat kenyér, erre mindig rájövök, néha muszáj kicsit kiszállni a mókuskerékből, és olyan jó volt randizni a zurammal, kinyitotta  nekem a kocsiajtót, meg tüzet adott, meg minden. :-D