És igen, és igen, és igen, eljött ez is, Gergő nem gyengén kezd beturbósodni, most már villámsebesen mászik, feltérdel, feláll, elég gyorsan lépeget a bútorok mentén - és hát olyan rossz lett, mint az ördög maga, elkezdődött az utánaszaladgálós korszak, amikor egyrészt antigravitációs tényezőként kell közreműködnöm, másrészt katasztrófavédelmisként, a drága kis tündérbogár ugyanis csak ma reggel az alábbiakat bírta elkövetni: leborította a cd-állványt, lerántotta a kábelnél fogva az egyik kis hangfalat, végignyalta apa cipőjének a talpát, leoperálta a fellógatott orrszívót a falról és jóóól megrágcsálta (broáf), bekapcsolta a porszívót, amitől természetesen halálra rémült, valamint megzabált egy fél túrórudit, amit a bátyja hanyagul lerakott a dohányzóasztalra, és én már csak a rettenetes, szörcsögő, csámcsogó hangokra lettem figyelmes, és ahogy odanéztem, láttam, hogy két kézzel gyömöszöli be a szájába a túrórudit, azt hittem leesek a székről...na hát majd most kiderül, van-e tejallergiája :-D
