a törpe, és nagyon ügyes, de ezzel együtt rém nehéz eset, tipikus önsorsrontó gyereket kaptunk harmadiknak, ahelyett, hogy annak örülne, hogy tud mászni, helyet változtatni, és boldogan bebarangolná a lakást, ahogy tették ezt a nagytesók, ő csakis azért küzd, hogy felállhasson, mindenhol, bárhol és akárhol, persze ez nem mindig sikerül, akkor ordít, és nem találja valahogy a helyét csóribogár, folyamatosan zsezseg, és egy percig nincs el sehol, leül, föláll, elesik,felkel, mászik kicsit, felül, feláll, nyekereg, mászik, stb stb, és ezt csinálja egész nap, rém fárasztó. Ezzel együtt persze ellenállhatatlanul tud vigyorogni, de pl nem tudok vele sehová elmenni, mert a babakocsiban nincs maradása, a földre nem tehetem le csak fűtött lakásban, kézben azonnal szabadulni akar, szóval egy kicsit már várom, hogy 10 éves legyen és kéthetes táborba küldhessem.