elég csehül állunk ezzel az Isten-kérdéskörrel, többször csúfosan befürödtem, az alapvető baj az, hogy én sem tudok igazi meggyőződéssel egyik vagy másik elmélet mellé állni, ezért a hogyan lett a világ típusú kérdésekre általában úgy válaszolok, hogy felvázolom, hogy az emberek nagy csoportja ebben hisz, a másik nagy csoportja meg abban, de biztosat sajnos senki sem tud, én sem, és nem is lehet tutira eldönteni, hogy most ádáméva vagy ősrobbanás.

De közben meg szétröhögöm a fejem, Jézus például úgy került bele a párbeszédeinkbe, hogy mentünk kocsival, és egymás mellett két feszület is volt az út mentén, kérdi a gyerek mi az, mondom Jézus szobra. Mindkettőt ő csinálta? Nagyon ügyes!

öööö, nem egészen, köhögtem, majd felvázoltam neki Jézus életét zanzában, nagyon tetszett neki hogy csodákat tett és meggyógyította a betegeket (akkor ő doktorbácsi volt? öööö nem egészen ), feltámasztotta azt a Lázár nevű pacákot, majd saját magát is. Na ezt rágcsáltuk tovább, hogy akkor ő rendesen meghalt, majd pedig újra élt, igaziból? Igen, feltámadt, stb, visszament Istenhez, akkor ő tulajdonképpen halhatatlan? Igen, mondom, mire a gyerek gondolkozik, szóval akkor olyasmi, mint a transzformerek?

Na itt raktam be a Gryllus cd-t. :-)

És egyébként is a mai gyerekek annyival pragmatikusabban állnak hozzá ezekhez a témákhoz, tegnap Pömpöllér a nőjével a kanapén összebújva lapozgatott egy játékkatalógust, és egymást túlmutogatva gyűjtögették, hogy ilyet is szeretnének, meg ilyet is, meg ilyet is. Mondom fiatalok, az a megoldás, írni kell a Jézuskának levelet, belerajzolni, hogy mi az , amit a legjobban szeretnétek, kitenni az ablakba, jónak lenni, és akkor halleluja. Mire a kiscsaj (ugye mi nők, mindig is földhözragadtabban gondolkodunk, kivéve amikor nem), kicsit töpreng, majd felragyog az arca, és közli, hogy akkor miért nem rakjuk ki a játékkatalógust az ablakba?

Kéééész. :-D