2008.08.29. 21:34| Szerző: Chipie

avagy most már Lujzibujzinak is büdös itthon lenni, és ma a barátnőméknél alszik, igaz a szomszédban, tehát dráma esetén hazahozható azonnal, de a dráma előfordulási esélye erősen a zéróhoz tendál, tekintve, hogy ahogy meglátta a barátnőmet, azonnal tépte a kezét, hogy menjünk, menjünk, sétáljunk, nekem egy laza hátraintegetés jutott, se puszi, se pá, se bű, se bá, és már le is koccolt. Istenem, ha belegondolok, hogy ehhez a gyerekhez egy éves koráig effektíve senki nem nyúlhatott hozzá az apján és rajtam kívül....de konkrétan nem, nemhogy felemelni nem hagyta magát senkinek, ha csak egy ujjal meg akarta valaki simizni a fejét, már húzódott el és visított, ha ránéztek, már rosszul volt, és csinálta mindezt egy napos kora óta, alig hittem el anno, hogy a két hetes kis csíra már vonyít ha más kezében van, és azonnal elhallgat ha visszaadják.

Ehhez képest a szomszédban már éppen tömegverekedés kezd kibontakozni azon, hogy ki aludjon a lánylénnyel a lovagjai közül, jelzem, sejtésem szerint ez nem az utolsó balhé e témában....misszpunci meg élvezi hogy most épp egy másik komplett családot forgathat szépen az ujjacskái körül. Irtóra örülök, hogy megvagányosodott, én erre vágytam mindig, hogy e tekintetben (szigorúan csak e tekintetben :-) olyan legyen mint a bátyja, aki azonnal bárkivel, bárhova, és bármeddig elment, olyan szinten le se szarta a fejünket, hogy az már-már bántó volt, de én úgy gondolom - persze ez gyerektípustól is függ azért-  hogy egy gyerek akkor mer kimozdulni az anyja szoknyája mellől, ha biztonságban érzi magát, akkor merész, ha tudja, hogy mindig van hova visszamenni, ha bízik önmagában és a szülei szeretetében, és örülök, hogy a maca is eljutott idáig.

Az se mellékes amúgy, hogy ezzel Gézának is szerzett egy remek estét, kettesben velem, Ordító egeret hamar leraktam aludni az emeleten, és mi meg békésen társasoztunk, kártyáztunk, ökörködtünk, vele fürödtem, vízicsatáztunk, annyira kellett ez most neki, ez a csak vele való foglalkozás, hogy szép magyartalan legyek, mint egy falat kenyér, olyan édes volt, ült a kádban az ölemben, mostam a haját, és közölte, hogy Olyan jó nekem! Azt hiszem, ez mindent elárul :-D

Címkék: pömpöllér lujzibujzi  |   | 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr75640141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

napocska 74 2008.08.30. 09:21:56

Jelzem puncilla 9-kor feküdt , 9-kor kelt Mr.Zergét imádja, és a skacokkal haláli csendben játszik. Nekem meg tök jó, mert megint altathattam egy kicsit simimimivel, altatóval. Ja és jó látni a családom mennyire toleráns egy törpével :))

csibie 2008.08.30. 21:28:26

Milyen aranyos Pömpöllér! :)
süti beállítások módosítása