Kattogunk azért még a haláltémán továbbra is, rágja rágja, forgatja a kis agyában, de nem igazán bírja lenyelni, ezért ilyen párbeszédek sokasága van megint mostanában

-Anya, a régi hősök meg vitézek már mind kihaltak? (sic:-)

-Igen, mind meghaltak már.

-És ki tömette el őket? (erről nem tudom lebeszélni, hogy nem tömetni, hanem temetni :-)

-Hát a családjuk, a rokonaik, azok akik szerették őket.

-És már azok is meghaltak?

-Igen, persze, ők is olyan régen éltek, és már rég meghaltak.

-És akkor őket ki tömette el?

---------------

-Anya, ha ti meghaltok, akkor egy másik család fogja megvenni a mi házunkat? - kérdi szomorúan

-Nem, mire mi olyan öregek leszünk, hogy meghalunk, addigra ti már felnőttek lesztek, lesznek saját gyerekeitek, és majd ti laktok itt.

-TÉNYLEEG? DEJÓÓÓ! - és elugrándozik.

-----------------

-Anya, miért nem élnek az emberek iszonyatosan sokáig, ezer évig?

-Hát, mert az emberek olyanok, hogy a testük, a szerveik egy idő után, öregkorukban, már nem működnek tovább, és meghalnak.

-De emlékezhetünk rájuk, ugye?

-Igen (szipp), akit szeretünk, és meghal, az ottmarad a szívünkben, és mindig emlékezünk rá.

-Akkor jó. :-D