az kéne minékünk, pontosabban püfedlimalacnak, aki ész nélkül nyomul hátrafelé, valamelyik hajnalban letolatott a babakocsiról, én a puffanásra ébredtem, nézem, hol a gyerek, és látom hogy lent nyomja a fekvőtámaszt a szőnyegen, és érdeklődve néz, sírni esze ágában sincs :-D

Ha meg berakom a járókába, három percen belül addig tolat, amíg a túltöltött zoknira hajazó lábacskáit ki nem szuszakolja a rácsok között, majd imígyen beszorulva jelzi, hogy akkor mi lenne ha kiszabadítanánk :-)