Navégre sikerült eljutnom odáig, hogy ide is írjak, kicsit tömény volt az elmúlt egy hónap, kicsit belecsaptunk a lecsóba betegségileg, volt itt tüdőgyulladás, mellhártyagyulladás, bárányhimlő, fosós vírus, kérem, á la carte.

Terveztem egy nagyon lírai posztot arról, hogy milyen is volt a kórházban, de nem nagyon lehet leírni, amikor benne voltam, nem is nagyon fogtam fel, mekkora gáz van, csak evickéltünk előre a sárban, a gyerek egyre rosszabbul volt, elérte a mélypontot, visszafordult, én meg próbáltam küzdeni, szórakoztatni, figyelni, valamit csinálni, hogy jobban legyen ez a törpe, aki csak feküdt lázasan, szürkén, lógtak belőle a csövek és nézett. Illusztrációnak egy ilyen volt- ilyen lett, a mélypontról, meg a javuló stádiumról:

szóval ez volt a legótvarabb nap, amikor a kurva staphylococcus leverte az ellene indított addigi próbálkozásokat, telenyomta a gyerek tüdejét folyadékkal, és cianotikus állapotba hozta a fincsi kis toxinjaival:

szerintem simán elmenne bármilyen adománykérő oldalra, ahol beteg gyerekeknek gyűjtenek, annyira pocsékul néz ki szegény.

Itt már azért virul: