Hirtelen felindulásból fogtam magam, és ráeresztettem a hajnyírógépet a legkisebbre, aki egészen meglepő metamorfózison ment át, bizonytalan nemi identitású Beatles-rajongóból hirtelen egy elképesztő jóképű kis hapsi lett, a tesói össze-vissza puszilgatták, annyira tetszett…

Azt hittem, hogy valahol tavaly környékén elértük a csúcspontot, a gyerekeimen való röhögés tekintetében, de rá kellett jönnöm, hogy nem, mindent képesek überelni :-) , mostanában kifejezetten brillíroznak e téren, gyakorlatilag nincs nap röhögőgörcs nélkül, kész vagyunk…

Kicsit lemaradva írok szegény, elhanyagolt harmadik gyerekről :-)))))), de nagyjából ő tehet róla, hogy nincs időm vagy energiám blog elé ülni meg képeket szerkesztgetni :-) A legdurvább hírem, hogy valamiféle belső mirigyváladék-termelés vagy istentudja mi miatt, de csontra…