Úgyis régen voltak már rajzok :-)

Tök kreatívak a gyerekeim, még az is, aki nem szeretné :-) Kicsit morcos is vagyok emiatt a legnagyobbik csemetére, mert annyira ritkán rajzol, amíg a két kicsi hetente megeszik másfél kiló papírt, addig ő csak nagy-nagy néha, ha muszáj, vagy ha alkalom van, akkor ül csak le, akkor viszont mindig marha jó, ötletes, lendületes rajzai vannak, mindig mondom is neki, hogy banyek, tessék többet rajzolni, de ha nem hát nem. Aktuális kedvencem a rajz, amit barátnőm szülinapjára készített :-)

ezt meg a barátjának rajzolta szülinapjára, aki szintén nagy focista :-)

Lujzi továbbra is nagyon ügyes és kreatív, tőle már megszoktuk hogy fél óra matatás és a szőnyeg apró papírfenikkel való beterítése után egyszer csak előáll egy ilyen 3d-s hóemberes képeslappal, és arra kér, hogy mindegyik hóember mellé írjam oda a nevét, volt Pihécske, Hócska :-), Fehérke, Béla és Edömér is, a többire nem emlékszem, de imádtam mindegyiket:-)))

Akin viszont meglepődtünk, az a kiscsíra, aki hihetetlen módon sokat és jól rajzol, fest és vág, és kifejezetten ügyes, és képes órákat eltölteni ilyesmikkel, és saját könyveket gyárt, a múltkorin behaltam konkrétan, az volt a címe, hogy A szegény ember kutyája, hátulról előrefelé kellett olvasni, ő kivágta, megrajzolta, összeragasztotta, velem leíratta amit akart, de visszaellenőrizte, hogy szó szerint írom-e a diktálást, és utána örültünk, megpróbáltam lefotózni a művet, de a vaku miatt nem sikerült igazán jól, de a kedvenc oldalam legalább látszik:

de amúgy meg ilyen emberkéket is tud rajzolni, ami egy négyéves fiútól elég komoly szerintem

És most, hogy itt van az utolsó szép, őszi, napsugaras hosszú hétvége, értelemszerűen benyaltunk egy vírust, az elsőt a szezonban, egyelőre csak Lujzi meg én, a két gyenge láncszem, szegény tyúk úgy köhög, mint egy tbc-s szamár, kezelem, kenem-fújom-cseppentem, stb, és közben szűrt szitkok között nézem a kinti napsütést, miközben magam is szerényen fuldoklom, de azért megpróbálom a legjobbat kihozni a bezártságból, úgyhogy kreatívkodunk ezerrel, ma pl. ezt alkottuk közösen, illetve főleg a két kicsi, én csak lelkesítettem őket :-)

és a kis művészpalántáim, a beteg és a veszett jóképű :-)

Nagy Ló indián törzsfőnök meg prekamaszodik, ami jár hisztikkel is, a múltkor félórát zokogott a fürdőszobában, mert az apja valami tök más beszélgetés közben véletlenül kiejtette a száján azt a szókombinációt, hogy bunkó focisták, és ezt ő magára vette, merthogy ugye ő focista, de nem bunkó, és ezt egy óráig tartott, mire kibogoztam, hogy tulajdonképpen mi a beborult lótetű baja van, tegnapelőtt este meg nem volt hajlandó elmenni zuhanyozni, és mivel én meg premenstruációs hisztériából kifolyólag nem voltam túl türelmes, hanem konkrétan hozzávágtam a pizsamáját, és kifejtettem, hogy akkor ne fürödjön, kit érdekel, majd akkor ő lesz a suliban a büdösgyerek meg minden, felrohant a szobájába színpucéran és magára vágta az ajtót, két napja meg eltűnt, egy barátjánál alszik, és utána meg velük ment egy szülinapi buliba, ahova mi dögrovásból kifolyólag nem mehettünk, elképesztően nagy csávó lett, de ez így van rendjén. :-)