Kicsit lemaradva írok szegény, elhanyagolt harmadik gyerekről :-)))))), de nagyjából ő tehet róla, hogy nincs időm vagy energiám blog elé ülni meg képeket szerkesztgetni :-) A legdurvább hírem, hogy valamiféle belső mirigyváladék-termelés vagy istentudja mi miatt, de csontra kiegyenesedett a haja, nulla lokni, ami a múltat tekintve elképesztő, most már nem úgy néz ki, mint egy kislány, vagy egy murillo-angyalka, hanem mint egy metroszexuális sp-rajongó belőtt hajjal, a múltkor konkrétan azt kérdezték, hogy beszárítottam-e a haját körkefével. Hogyne! Szóval most télen még meghagyom a sérót, aztán mivel ő is egyre többször emlegeti, hogy olyan hajat szeretne, mint a bátyja, és az óvónők se gyengén presszionálnak, tavasszal végigtolom rajta a hajnyírót.

Amúgy elképesztő nagyfiú lett, húzzák magukkal a tesói, mivel ugye mindig velük akar játszani, ezért kénytelen megtanulni az ő játékaikat, így tört ki rajtunk családilag az uno-kártya láz, ami egy tök egyszerű, makaó-szerű kártyajáték, színre szín, számra szám, és változatos szívatási lehetőségek, na most a kiscsíra úgy játszik, mint egy isten, vágja a számokat, két napig kellett korrepetálni csupán kártyából, most már vihogva aláz meg mindenkit, egyedül a pókerarc nem megy még neki, onnan lehet tudni, hogy jokert húzott, hogy elkezd vihogni, és gonoszul körbetekintget :-)

És elképesztő marha erős, még mindig hulk, mivel mindenben utánozza a Szent Pömpöllért, egyszercsak azon kaptuk, hogy simán lenyom 10 szabályos öklös fekvőtámaszt, mi meg csak kamillázunk :-) Az elmúlt hetekben a férfiak felhasogattak vagy tízmillió köbméter fát, és az egy dolog, hogy Pömpöllér konkrétan úgy vág fát, mint az apja, aki megtanította neki a szabályos, biztonságos beállást, lendítést, mindent, gyerek meg egy lendítésre csapja szét a rönkfákat, miközben még a szája is jár, de a nokedli is beáll simán, miután nyomatékosan megértettük vele, hogy nem vághat fát, mert élni szeretnénk, és lehetőleg szabadlábon, átvágott rönkfacipelőbe, és hát banyek :-)))

Külön kedvencem az eltérő, ámde egymással színben harmonizáló, önhatalmúlag felvett dizájn gumicsizma :-))

Ez meg itt Lapkörjakamann híres csobánkai utóda, aki szétcsapott egy este alatt vagy öt mázsa fát, olyan ügyes :-)

És akkor azt még nem is meséltem, hogy elképesztő ügyesen íjaz a kiscsávó, barátnőm férje kezdte tanítgatni még nyáron, aztán csak pislogott, amikor úgy megfeszítette a vele egymagas íj húrját, hogy majdnem lelőtték a szabadtéri esküvő pár résztvevőjét :-) Amúgy meg olyan gyönyörű a kisklambó ezen a képen, hogy meg kéne festeni, komolyan, ez az utóbbi idők kedvenc fotója részemről, itt még göndör volt a haja :-)))))

ja, és végre elkezdett rajzolni, a bátyjához képest elképesztő ütemben fejlődik, két hétig rajzolt fej-láb, krumpliszerű lényeket, köztük ez a kedvencem, aki nem ismerne fel, én vagyok rajta, nem spongyabob :-)))

, aztán pillanatok alatt felfejlődött, most már külön teste és külön feje van az emberkéinek, meg füle meg haja, annyira cuki, és annyit rajzol ő is, mintha fizetést kapna érte, tényleg, nem akarna minket egy papírgyár szponzorálni?

Szóval hihetetlenül cuki és aranyos, és lelkesen jár óvodába, és vág és ragaszt, de azért a bőréből nem bújik ki, továbbra is elképesztő módon ki tudja akasztani a full családot, élén jómagammal, és itt még nem is csak a hisztikre gondolok, mert azok is vannak, bár csökkenőben, hanem az ilyen típusú párbeszédek elképzelhetetlen mennyiségével (jellemzően autóban, a hátam mögött ülve )

-Anya, mi volt az a fehér?

-Milyen fehér?

-Az, ami itt volt az előbb, és fehér volt!

-Nem tudom, mire gondolsz, kicsim, magyarázd el!

-Az a fehér!

-Fehér micsoda?

-Az a fehér, lapos, aminek ilyen két oldala volt, és nem volt feje meg füle se, és ott volt!

- Hol?

-Hát ott, az út mellett, és fehér volt!

-Nem tudom, mit láttál, egy fehér autót?

-Nem! Fehér volt és volt neki ilyen teteje meg alul ilyen kerek volt!

-Egy hóember?? vagy egy fehér kamion? vagy egy eltévedt felhő?

-Nem, anya, mi volt az, az a fehééér!

-Fogalmam sincs, értsd meg, én nem láttam, és azóta három kilométert jöttünk, nem tu-dom! Áááááá!

és itt eltelik kb. másfél perc csöndben, majd kezdi újra:

-Anyaa, mi volt az a kocka alakú?

-................

és így tovább a végtelenségig, komolyan megérdemlek valamiféle érdemérmet, hogy még mindig képes vagyok összefüggő mondatokban beszélni egy félórás ilyen út után :-D

Továbbra is kamikaze, olyan horrorokat tud produkálni, hogy ihaj, a múltkor majdnem körülmetélte magát, mert lazázott pisilés közben, és ráejtette a kukijára a dögnehéz vécédeszka+vécétető együttest, jött le ordítva, a kukijából csöpögött a vér, majd elájultam :-) aztán persze a körömvirágkrémmel történő kenegetés közben már kuncogott, én meg lábon kihordtam az agyhalált, mert persze öt perc múlva az orrát verte oda valamihez, majd megint a kukiját, meg seggre esett, pedig esküszöm totál jó a mozgáskoordinációja, egyszerűen csak képtelen normálisan közlekedni, egyfolytában ugrabugrál, pattog, pörög, bukfencezik, tiszta gyagya :-), és újabban az aktív ordítás helyett átment passzív rezisztenciába, csak hogy nehogy már egyszerűen menjen az élet, egészen egyszerűen magasról szarik arra, amit mondunk neki, minden reggeli program, hogy várjuk, hogy Gergő végre felvegye a cipőjét, megmossa a fogát, megegye a reggelijét, jöjjön felöltözni, vagy bármi, mert nem és nem és nem csinálja, a sokadik sürgetés után meg jön ez, a Szegény Elnyomott Kisgyermek, készen az Unicef-plakátra, reprodukálhatatlan szájtartással :-)

most van ő is a legaktívabb alakváltoztató korszakában, gyakorlatilag percenként változik, hogy éppen kicsoda-micsoda, kissárkány, kutya, lézerszemű szörny, halacska, varázsló, robot, akin hatszáznyolcvanhárom gomb van, és semmit, de semmit nem csinál, ha nem a megfelelő gombot nyomjuk meg, ha meg éppen sikerül ez a hadművelet, akkor azonnal elromlik, és meg kell szerelni, ha kiskutya, akkor elszökik és lukat kapar a parkettába a titkos csontjainak, ha halacska, akkor csak kihorgászni lehet, ha sárkány, akkor el lehet varázsolni, némely esetben, de többnyire nagyobb sárkánnyá kell változni, és megkeresni az anyukáját, vagy leokádni a fejét, és hálóval elkapni, és mindez nagyon vicces és mókás és cuki, de mivel szinte SOHA nem önmaga, azaz egy snassz, hároméves kisgyerek, aki felveszi azt a kibabrált pizsamát, és megmossa a fogát,  és feljön lefeküdni, SEMMI nem megy egyszerűen, elsőre, szép szóra, és időnként újra elkap a vágy, hogy altatópisztollyal kilőjem az egész csapatot :-), ahol egyébként  tök érdekesen alakulnak az erőviszonyok, erről tervezek egy külön posztot. :-)

Addig meg csak annyi, hogy kiscsíra kedvenc elfogaltsága a BIRKOCHBA, ami a bunyózás közbeni faggatózást jelenti, segítség. :-D