Az ovis farsang az egy olyan esemény, amelyre az anyukák és az apukák behozzák a jelmezbe öltöztetett gyereküket, némi süteményt, innivalót, és az összes kurva vírust, ami csak a környéken feltalálható, és mivel ilyenkor mindig rengeteg ember zsúfolódik be egy nagyon kicsi helyre, a vírusok szabadon pattognak mindenfelé, végülis nekik is jár a partizás lehetősége vagy mi, ebből kifolyólag viszont ez már a második olyan farsangunk, amikor beviszek az oviba három egészséges, vagy legalábbis tünetmentes gyereket, akik bent átalakulnak három tökéletes kriplivé, délelőtt buliztunk, majd Pömpöllér végigokádta az estét, Gergőnek ömlik a taknya, Lujzi meg már megint úgy köhög, mint egy göthös ló, mindezt egy nap leforgása alatt, éljen a báli szezon! :-)

Ettől függetlenül azért megérte, a kölkök tök jól érezték magukat, Lujzika természetesen, és senki által meg nem kérdőjelezhetően királylány volt, mi más. :-D

Pömpöllér már novemberben eldöntötte, hogy márpedig ő robot lesz és semmi más, ettől függetlenül persze az utolsó este csináltuk meg a jelmezét hajnali kettőkor, de hát ettől szép az élet, ilyenkor azzal mentegetem magam, hogy ha hamarabb elkészítettem volna, akkor úgyis elkezdenek vele játszani és szétszedik, azért ezek a jelmezek nyilván nem az örökkévalóságnak készülnek. Nekem a feje tetszik a legjobban, beleépítettük a fél konyhát, a szemei két teaszűrő, a szája meg egy sajtreszelő lett, a testébe meg az apja szerszámosdobozában fellelhető csavarok és kapcsolók és biszbaszok jelentős hányadát beleépítettük.

Tök nagy sikere volt, ami jó, de nekem sokkal jobban esett, hogy ő mennyire extázisban volt a saját jelmezétől, közölte, hogy ez a Világ Legjobb Robotjelmeze, és hű és ha, és a cipősdobozból készített robotcipőket úgy kellett külön leparancsolni róla, miután vagy négyszer csörtetett át vele az öltöző-vetkőző gyerekekkel teli folyosón, és az sem zavarta, vagy legalábbis nem vette észre, hogy a szülők fele azon röhögött a kis műsoruk közben, hogy mindig megpróbált tapsolni, de nem ért össze a keze. :-D

És még a karjára-lábára így sem tudtunk semmi olyat kitalálni, amiben mozogni is tudott volna, mindegy, mindenki nagyon boldog volt, én a legfőképpen. :-)

Kiscsíra jelmezébe meg minimális energiát fektettem, azaz kapott egy csillogós 300 forintos parókát meg egy papírkoronát, és így volt esélye, hogy szőke herceg legyen, de - mint az én előre pontosan tudtam - másfél perc után lekúrta a sarokba az egészet, és nem volt hajlandó felvenni, helyette a sütisasztalt rohamozta, így nagyon boldog vagyok, hogy nem álltam neki legyártani valami bonyolultabbat :-)

Azért cuki volt :-D

Volt még ezenkívül egy tök jó fej bohóc, pedig alapból utálom a bohócokat, de ez hálistennek nem édelgett, hanem ezerrel nyomott egy csomó poént, a kölkök vagy ordítva röhögtek, vagy röhögve ordítottak, illetve volt pár olyan sikítás, amitől a zuram tuti munkanélkülivé vált volna :-), kiosztott egy valag lufiállatot, kicsit gitározott, többek között a hány lába van a....-nek, számold meg fiam, c örökbecsűt, és hát Gergőre abszolút számíthatott, mert az elős sorban ült tátott szájjal, és mindenhova beordította a tök hülye választ :-D

Aztán volt még Lujzi-tündértánc, ráadásul a barátnőjével, akit tátátámm, szintén Lujzinak hívnak, és egy ugyanolyan tündérbogár, mint az enyém, hiába a név kötelez :-D

És hát ezt a képet a végére hagytam, szerintem ennél meggyőzőbben nem tudnám szemléltetni, hogy a fiúk és a lányok VALÓBAN két külön bolygóról jönnek, amúgy ez a kislány Pömpöllérnek nagyon tetszik, bár ezt spanyolcsizmával sem lehetne kikényszeríteni belőle, de néha elböffent olyanokat, hogy hát a Sacival milyen jól elvannak mostanában, és hogy ő legjobb fej csaj, stb, stb, sőt mitöbb, saját nagyszerű kezével fűzött neki egy karkötőt a Lujzi gyöngyeiből, khmm.  Saci egy édeskomoly nagylány egyébként, és hát itt ez a kép, baloldalt látható az ifjú, decens, nagytudású doktornéni, elegánsan keresztbett lábbal, kedves türelmes mosollyal, mellette pedig páciense, a fullos hülyegyerek, az én szívem sarja. :-D