Nem, nem vagyunk jobban, új családi mottónk szerint: Ha meleg van, hányunk, ha hideg van, köhögünk! :-)

A hányós vírus már elköszönt tőlünk, de jól megágyazott az influenzának, és vicces módon én vagyok a legszarabbul, tegnap egészen konkrétan meg óhajtottam pusztulni oxigénhiányból kifolyólag, nagyjából mindenem fáj, de már látom a fényt az alagút végén, ma kaptam antibiotikumot meg mindenféle mást, örültem a patikában, így hó végén, na mindegy, ami a srácokat illeti, Lujzi köhög - nyilván, de reményeim szerint időben elcsíptük, mindenesetre a héten itthon volt, Pömpöllér taknyos, Gergő meg hisztis, szóval elvagyunk, energiaszint a minimumon, ma egy kicsit jobban vagyok, úgyhogy szépen, megfontoltan haladva megpróbálom kicsit összevakarni a lakást ami az általánosan rendetlenből a felháborítóan disznóólszerűvé fajult az elmúlt 3 napban, amikor nem nagyon emeltem fel a seggem a kanapéról, további írások majd később, egyelőre gyorsan az elmúlt hét gyerekszájaiból, ami eszembe jut, just for the record, Lujzi ugyanis bűbájosan kavarja a hangokat és a szótagokat, valamelyik nap az óvodában MILÁNÓI VAKARÓNI volt az ebéd, a halacskáknak szeretné ő adni a HALEDELELT, és a bolt előtt van egy CUKORMATAAUTÓ, a könyvében meg egy szép, rózsaszín FAMINGLÓ,   szóval ezeken félholtan is szétröhögjük magunkat, de nekem a héten a top a Gergő által elkövetett FÓT SZOGADOK, ANYA!, illetve apjakedvence a DINOJUJUSZ (dinoszaurusz gy.k.), kéretik hangosan magunk elé kimondani, aztán pedig ér röhögni :-D

amúgy meg tavaszt akarok, és füvet és rövidujjú pólót és kikapcsolt tévét. :-)