Azért számomra a karácsony legvidámabb pillanata nem az volt, amikor Pömpöllér felakadt szemekkel azt rebegte a rémnagy lego droidbombázót a karjaiba kapva, hogy anya, anya, minket NAGYON szeretnek az angyalok, és nem is az, amikor 25-én reggel Lujzi a kezeslábas pizsamája fölé magára szuszakolta a királylányruháját amit kapott, hanem amikor ugyanaznap este arra jöttem le az altatásból, hogy az uram nagy elszánt és borzasztóan koncentrált fejjel éppen a Gergő távirányítós markolójával szállít az asztal közepén mandarinokat a gyümölcsöstálból egy kistányérba. :-D
Bár mondjuk dobogós még, amikor a kocsiban Pömpöllér közölte, hogy anya, emlékszel, amikor a múltkor KAKAÓRA tekerted a rádiót? Mire Lujzi vidáman becsipogta: ÉN MEG RÉPÁRA! :-)))