a napi szintű agyvérzés mellett mindennap történik jópár olyan apróság is, ami viszont nagyon jó, és ami mindig egy pici visszajelzés arról, amit olyan nehéz elfogadni az embernek, hogy ez a gyereknevelősdi szinte kizárólag hosszútávon működik, akkor viszont tényleg. Gondolok itt arra, hogy ma a bábszínházból hazafelé jövet találkoztunk a helyi télapóval, aki már ugyan tegnap lenyomta az ovit, és házhoz meg csak holnap megy, de valamiért ma is teljes menetfelszerelésben lófrált az utcán, és persze odamentünk, az én gyerekeim meg még pár gyerek, és a télapó megengedte nekik, hogy megnézzék, nem maradt-e még valami a zsákja alján, és mindegyik hónaljig belefeküdt azonnal és szedte ki a csokikat, kivéve Lujzit, aki a seggembe bújva szepegett, mert hogy ő fél a télapótól, a miért kérdésre annyit bírt felelni, hogy fél, hogy megharapja, majd miután a télapó nagyon határozottan kijelentette, hogy ő még soha nem harapott meg gyereket, és nem is szeretne, nagy mórikálások közepette elfogadott pár szaloncukrot, majd a kisfürtös jött, aki belenyúlt a zsákba, kimarkolt az aljáról két csokit, megnézte, majd az egyiket visszatette (!), és illedelmesen megköszönte a télapónak, aki teljesen ledöbbent, hogy ez a gyerek egy tündér, én meg tökre örültem, hogy már ő is kezdi kapisgálni azt, amit próbálok velük mindig megértetni, hogy csak azért mert megszülettek és szépek, még nem jár nekik alanyi jogon az egész világ, és hogy tanuljanak meg osztozkodni, és ne követelőzzenek stb, stb.

Szóval ez is egy ilyen apróság, meg az is, ahogy Pömpöllér viselkedik újabban a kicsikkel, pénteken volt az ovis télapóünnepség, és Gergőt is befizettem egy csomagra a télapónál, mert ilyenkor kistesókat is be lehet protezsálni, tök jóság, mert elképzelem szerencsétlen kicsi fejét, ahogy a nagyok hazaállítanak a két csomaggal, hááát....így viszont abszolút boldogság volt, Őfürtössége beállt ovisnak fél napra, ült a kisszéken, igaz, még nem énekelte a hullapelyhest, de lelkesen tapsolt, lenyomták a műsort, majd megkérdeztem az óvónéniket, nem maradhatna-e ebédre, és megengedték, a kiscsávó boldogan bepattant a bátyja mellé, aki abszolút édes volt vele, szárnyai alá vette, hozott neki tányért, poharat, instruálta, hogy mit csináljon, én kint olvadoztam, de tényleg, ez elég brutál volt három óvodás gyereket látni bent, nagyon édesek voltak :-) elképesztő, hogy nemsokára már a kiscsíra is bevonul óvónőnyúzni :-)

és hát a röhögések....ma pl vagy egy órán keresztül lufisat játszott a triumvirátus, ami abból állt, hogy mindhárman lufivá változtak, nagy pff-pff-pff-hanghatásokkal felpumpálták egymást, majd utána vagy kipukkadtak, amit úgy kell elképzelni, hogy hatalmas vetődéssel összerogytak, vagy elengedték egymást, ami viszont úgy történt, hogy berregve körbe-körbe rohangáltak a lakásban mint az igazi elengedett bekötetlen szájú lufik,  leengedésig, akkor összeomlottak, majd újra felpumpálták egymást, kész voltunk, annyira röhögtünk :-), meg ma pl hazafelé jövet Gergő hasraesett, és mivel csontra van fagyva minden, esést követően még másfél métert csúszott hason, mint a pingvinek, amin persze megint mindenki beborultan röhögött :-), meg azon is, amikor esett a hó és testületileg kivonultunk a ház elé, és hatalmasat szánkóztunk, egészen addig, amíg Gergő harminccal bele nem robogott a házunk előtt álló óriási tüskés bokorba, és alig bírtuk kikaparni, most ahogy írom, kicsit úgy tűnik, mintha mindig a Gergőn röhögnénk, pedig nem is, most este pl az Optimális Gyermeknek sikerül tolyan hévvel rávetődnie az ágyra, hogy brutálisan orrba rúgta saját magát térddel, és utána felváltva sírt és röhögött, Lujzika meg megsértődött valamiért délután, és önkéntes száműzetésbe vonult az emeletre, ahonnan időnként lejött, és szándéka szerint borzasztóságokat kiabált, mi meg lent vihogtunk, mert rettentő zord fejjel ilyeneket bírt leordibálni a lépcsőfordulóból, hogy MOST KEDVEM VAN VILÁGGÁ MENNI, MEGYEK IS A SZOBÁMBA ÉS MAJD CSAK AKKOR JÖVÖK LE HA ABBAHAGYTAM A HISZTIZÉÉÉST! meg ANYA, BELŐLEM EGY BUTA KISLÁNY SZÜLETETT, NEM JÖVÖK LE! és ezt bírja ki az ember komoly fejjel, na nem. :-)

Ja és ilyen zebrát sikerült alkotni a a művésznőnek, eszünk áll megfele :-)

Ja, és ha esetleg olvas valaki, aki tudna segíteni abban, hogy is tudnám a hatésfélévesnek hatékonyan, ámde egyszerűen elmagyarázni a humángenetika alapjait, igen megköszönném, most ez van terítéken, és hát én egyre hülyébbnek érzem magam, ilyenkor derül ki, hogy mennyire felszínes a tudásom nagyrésze, bár azért az vesse rám az első követ, aki ébredés után tizennyolc perccel képes egyértelmű és frappáns választ adni arra, hogy pontosan miből is áll egy ember DNS-e és hol helyezkedik el :-D :-D