a harci helyzet, annyi minden van, hogy ihaj, tudom, én vagyok a főlusta, hogy ennyire ritkán írok, de igyekszem, igyekszem, csak estére már vagy tök fáradt vagyok, vagy muszáj utolérnem magam háztartásilag, vagy bepunnyadok a tévé elé, és azon tépelődök, hogy miért is nem festek vagy blogolok nyavalygás helyett :-))) ja és az uram is új, aktuális webprojektjén dolgozik, ami azzal jár, hogy esténként bebetonozza a seggét a számítógép elé, és onnantól kezdve se kép se hang, és csak elképesztő szerencsével jutok géphez :-))))

A kommandó jól van, néha túl jól, bár Lujzibujzi átesett egy relatíve komolyabb víruson, amitől megint sípolni kezdett a tüdeje, és szétköhögte magát, majd egyszercsak -  másodlagos szövődményként lesántult, mert begyulladt a csípőízülete, szóval elvoltunk, mint befőtt, a betegség abszolút pozitív hozadéka viszont, hogy Agyroggyant Báty felfedezte magában, hogy szereti a kishúgát, és szétaggódta magát érte, alig hittem a szememnek egyik este, amikor elég pocsékul volt a lány, és kapkodta a levegőt, a gyerek elmagyaráztatta magának, hogy pontosan hogy is van ez a hörgő meg tüdő dolog, majd amikor este mentem föl aludni, benéztem a gyerekszobába betakarásilag, és némileg meglepődve láttam, hogy a gyerek nincs az ágyában....ugyanis ott feküdt a Lujzi ágyában a hugi mellett, mint reggel elmagyarázta: Anya, ameddig bírtam, próbáltam nagyon figyelni, hogy jól veszi-e a levegőt, de aztán már annyira álmos voltam, hogy nem bírtam tovább! - annyira édespofa volt, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a lesántult Lujzit reggel az ölében hozta le az emeletről :-)

Szóval abszolút közelebb kerültek egymáshoz, a judós és a balerina, pedig végletesen más személyiségek, de mostanában tök jókat játszanak együtt, sőt, rajzolnak egymásnak, halálos egyébként, amikor Lujzi szívecskés-tüllszoknyás-lepkeszárnyas-géppisztolyos klónfejű harci droidot rajzol a bátyjának, aki cserébe meg kockafejű, határozott nézésű enyhén transzvesztita-jellegű sellőkkel látja el a leányt, nagyon fognom kell az arcmimikámat, amikor jönnek mutogatni a műveiket. :-)))

Pömpöllér egyébként meglepően problémamentes gyerek lett mostanában (koppkopp és megint koppkopp), az óvodában is tök jó fej, semmi baj nincs vele, ugye ő a legnagyobb a csoportban idén mind fizikailag, mind életkorát tekintve, abszolút alfahím most, az udvaron csapatban járnak utána a 4-5 éves kisklambók, akiknek ő a Nagyfiú, a lányok szerelmesek belé, mint ezt többen is tudatták velem, judón egyre ügyesebb, végre kezdi megtanulni azt, hogy nem elég bulldózerkedni, hanem a technikát is használni kell, mert a judónak pont az a lényege, hogy elméletileg a kicsi simán legyőzheti a nagyot, állítólag Japánban a versenyeken nincsenek is súlycsoportok, mert tökmindegy, és ezt kezdi kapisgálni a csávó, szóval elég kiegyensúlyozott most az élete, apjával nagyon egymásra találtak, csomószor csinálnak férfias különprogramokat, lementek együtt a nyaralóba elzárni a vizet, apja bevitte magával a munkahelyére is, szóval klassz pasi kezd lenni a drágám, tök sokat segít, hótt önálló, egyedül le lehet küldeni a boltba, néha a barátaink hozzák haza edzésről, az elsőnél azért izgultam, de mire értementek, már full felöltözve, összepakolva várt a megbeszélt helyen, szóval elképesztő, milyen nagyfiú, csak lesek. Persze azért ugyanúgy tud puffogni meg morogni, ha valami nem úgy van, ahogy ő azt elképzelte, de totál logikus elme lévén simán meg lehet vele bármit beszélni, annyira durva, hogy nemrég még ilyen volt:

most meg már ilyen:

:-)

ja és azt bírta mondani tegnap, hogy, anya, ha ti engem tejben-vajban áztatnátok, az azt jelentené, hogy megveszitek az összes lego bionicle robotot, ugye? :-))) ja és folyton feltalál mindenfélét, többnyire olyat, amit már mások feltaláltak, de ő ugye nem tud róla, például a mobil röntgengépet meg a tehénfejő-porszívót, és ugyanolyan rohadék cinikus humora kezd lenni, mint az apjának (jelzem, nem bánom, bár néha kínos, a múltkor, esti meseolvasásnál épp az Öszi böngészőből böngésztünk közösen, és Lujzi már unta kicsit vagy nem tudom, de elkezdett fetrengeni az ágyon, és a fenekét fordította oda felénk, mire rászóltam, hogy Lujzi, hagyd abba a fetrengést, a fenekeddel akarod megkeresni a könyven a foltos kutyát? MIre a gyerek tök rezignáltan benyögi, hogy hát lehet hogy azzal hamarabb megtalálná, mint a fejével, mire én leestem az ágyról a röhögéstől :-)))))