a két kispasi közti összhang, a nagy báty teljesen bele van zúgva MiniMe-be, és a kicsi is jól érzi magát vele - már amennyire az ordítás hiányát így dekódoljuk :-)Érthető hát, hogy anyai szívem meg olvad, amikor ilyeneket lehet folyton fotózni csak úgy:

és újabb gonosz terveket forral a látóhatáron felbukkant - egyelőre ártalmatlannak tűnő, magát ungyulibungyuli babucinak álcázó - újabb ellenség likvidálására.ő itt a mit sem sejtő áldozat   egész aranyos, nem?   csak ez is pasi…

-Anya, én soha többet nem akarok oviba menni! - mondja az én szememfénye nekikeseredve.-Nocsak, és miért nem?-Mert ott mindig csak az irodába viszik a gyerekeket!-Aha. Például melyik gyereket vitték oda? - kérdem, mintha nem tudnám a választ :-)-Hát engem-És milyen irodába vittek?-A…

 bizony ez a bátyja, ugyanannyi idősen, és akkor rögtön be is vallom, hogy a sufniban klónozásra alkalmas laboratóriumot üzemeltetünk :-)

érzelgős sorok következnek. :-)Szóval éppen totál kész vagyok attól, hogy mennyire gyönyörű egy ilyen kisbaba, és mennyire orgazmusközeli állapot csak megfogni, megsimogatni, megszimatolni, megpuszilni.Mivel nagyon valószínű, hogy ő az utolsó gyerekünk, valahogy egészen…