Mert minden jel arra mutat, hogy a család kiskorú tagjai orv és galád összeesküvést szőttek a kikészítésemre, és elég jól állnak, az a helyzet.
Tegnap ugyanis - egy igen hosszú és fárasztó nap után, amiben volt összeveszés, kibékülés, nemalvás, hisztiroham, egymásrugdosás, játékegymáskezébőlkirángatás és Gergőnemaludnihagyás, végre este nyolckor mindenkit bepasszíroztam az ágyába, majd lejöttem, elégedetten hátradőltem, de még az igazi mély sóhajtás ki sem ért a tüdőmből, Gergő már felordított, így rohanhattam föl csicsijababájázni a kis Hulkot, tíz perc és visszaaludt, betakartam, lejöttem, leültem, megint felordított, megint felloholtam, megint visszaaltattam, és ezt így még eljátszottuk még kétszer, mire meguntam, és lehoztam. Itt lent ordított még egy bájos 40-50 percet úgy hogy halványlila fingom nem volt, hogy mi baja van, levetkőztettem, felöltöztettem, meglázmérőztem, etetni próbáltam, lerakni, felvenni, ringatni, tologatni, akármi, ő elszántan ordította bele a világba, hogy szar az élet. Háromnegyedóra múlva a jóisten tudja mitől, de megnyugodott, és rögvest előtört belőle a partiállat, vigyorogva jött-ment a nappaliban, rágcsálta a kábeleket, és minden altatási kísérletnek ellenállt egészen éjfélig, amikor már kezdett nyűglődni.
Na ekkor lépett színre a kettes számú szereplő, Puncilla, aki pontban éjfélkor megint elkezdett ordibálni, hogy anyaanyaanyaanya, felbaktattam hozzá, miközben Gergő itt lent nyomta a szirénát, megsimiztem a buksiját, megpróbáltam meggyőzni arról, hogy aludni KELL, és mindenki alszik ilyenkor, még a királylányok is, persze ő csak tutulta hogy ő nem akar, majd húsz perc után nemes egyszerűséggel otthagytam, hogy átadhassam magam annak az élvezetnek, hogy sztereó vonyítást hallgatok hajnali fél egykor, egyiket élőben, másikat a bébiőrön keresztül, miközben a neten a repülőgép-menetrendet böngészem a Maldív-szigetekre.
A nagy összeesküvésben csak Pömpöllér lett a galád törpék árulója, végigszunyálta ugyanis az egész bulit, gondolván, ő megtette a magáét nappal, és valóban.
Fél kettőre végre elaludt az egész rinyáló bagázs, én meg ruhástul felborultam a kanapén, és tudtam, és tudtam, és tudtam, hogy hajnali ötkor fogok megint kelni, és azon gondolkodtam, hogy kinek kell ilyenkor benyújtani a felmondásom?