közül az egyik legnagyobb, hogy hogyan képes egy tízkilós kis test percenként fél liter takony előállítására. Váááá. Három gyerekem egyszerre még sohasem volt beteg, na most dzsembori van, Pömpöllér a legstrammabb, köhög és taknyoz, de mivel mióta elmeséltem neki, hogy a ronda bacilushadseregek hogyan menetelnek föl az orrából a füléig, azóta úgy fújja az orrát, mint egy állat, kegyetlenül irtja abaktériumokat, és minden telinyomott zsebkendő után elégedett és gonosz háhhháááá! felkiáltást hallat, és természetesen a gyáva tábornokok maradnak a legvégére, azoknak minden fújás után jár a diadalordítás. Innentől lefelé exponenciálisan romlik a helyzet, Lujzibujzi is rém taknyos és randán köhög, de ő még hősiesen tűri az orrszívást, feltéve ha a végén az összes jelenlévő üdvözült fejjel megtapsolja, hogy milyen ügyes és bátor királylány, Gergő viszont a porszívót is besorolta a Sátán találmányai közé, és teli tüdőből, hörögve sikít, ha bekapcsolom, mindenközben persze nem tud enni a bedugult orrától, emiatt persze vérhisztis, persze éjszaka felébred, ha meg alszik, akkor olyan hangeffekteket produkál, mintha Darth Vader nagyúr pihenne a hálószobánkban.

Egyébként meg lenyűgöző, hogy mi mindent kell csinálni ezekkel a beteg törpékkel, már röhögök, ezt rajtam kívül a család egy tagja sem lenne képes fejben tartani, kezdve a vitaminoktól, át a sósvíz-befecskendezés-orrszíváson, némi élet-halál harccal fűszerezve, majd orrcseppentés, mellkasbekenőcködés, lázcsillapítás, háromféle szirup, kétfajta kúp, háromféle orrcsepp, kétféle vitamin, salvus víz a hidegpárásítóba mindkét szobában, ken, fúj, szív, csöppent, nyel, szörcsög, nyafog, hörög, köhög, ordít.

Azért dráma nincs, alapból jókedvűek hálistennek, Pömpöllér oviba is ment, a kicsik meg elröhincsélnek itthon, de azért bakker.