2008.09.25. 20:41| Szerző: Chipie

vannak nem egyszerű esték. Mert egyedül lefektetni a triumvirátust már alapjáraton sem egy egyszerű történet, de ha még faxniznak is, hát a tökömről is verejték folyik mire mindenki elalszik, ugyanis a lánylény ma délelőtt tizenegykor felvonult aludni, de természetesen fél 1 -kor már fent is volt, aminek eredményeképp délután ötre már a teljes elmeháborodottság jeleit mutatta a fáradtságtól, ült a szőnyegen egyszál magában, a környéken két méterre senki és semmi, ő meg vonyítozott, hogy NEMAKAJOOOM! NEMAKAJOOOM! NEMAKAJOOOM!, majd miután hazaérkezett az óvodából a bátyja, aki egyébként útközben hazafelé jól összeveszett a csajával, így ugrott a mai betervezett randijuk, így tehát ő se volt éppen fényes kedvében, gyakorlatilag az ajtón történő belépéstől számított huszadik másodpercben már összeverekedtek a Lujzival, aminek következtében az amúgy is hisztérikus tyúk nekilátott ultrahangon szirénázni, Gergő pedig, szimpatikus kisgyermek lévén, úgy gondolta, ő se maradjon ki a buliból, és szintén nekilátott telitüdőből ordítani, én meg újfent valami egzotikus szigetről álmodoztam, az se baj ha cápák vannak a környéken, mit nekem.

És az este ebben a szellemben folytatódott, nemakajoom, anyaa, építesz velem sínpályát, vááááá, nemakajooom, anyaaaa, megütööttt, anya elvette, anya szólj már rá, anya viddineeen, anya már megint szétrombolta a síneket, nemakajooom, anyaanyaanyaanyaanyaanya, közben szerencsétlen Gergő próbált volna aludni, de természetesen nem hagyták, így hát tercelt a kamarakórusnak.

Természetesen Lujzi nem akart fürödni, majd igen, de levetkőzni azt nem, visított, fél kézzel lerángattam róla a ruhákat, miközben Gergő a másik kezemben minden izmát megfeszítve és több marék hajamat kirángatva igyekezett szabadulni, bezsuppoltam a libuskát a kádba, kimentem, kettő perc múlva vissza, természetesen addigra már két centi vastagon állt a víz a fürdőben, és két csuromvizes ordító gyerek fogadott, akik egymást túlkiabálva igyekeztek meggyőzni arról, hogy a másik kezdte a fröcskölést, itt már én is ordítottam egyet, mire természetesen Gergő is rázendített, majd felvonultunk, én elöl, kezemben az ordító-feszengő-hajtépő dögfáradt kicsi, két pizsama, cumi, tápszeresüveg,  mögöttem  két fürdőköpenyes lökdösődő zsebgyagya, majd jött a finis, természetesen Lujzi háromszor vette le a pizsamáját, pedig egyszer is alig bírtam ráadni, közben Gergő kapálódzik, már az ágyra sem tehetem le, mert azonnal öngyilkos akar lenni és vetődik, így jó szorosan fogom, közben újra belegyömöszölöm Lujzit a pizsamájába, életveszélyes fenyegetésekkel látom el arra az esetre, ha negyedszerre is levenné amíg elfordulok, természetesen Pömpöllér a létező leghosszabb Benedek Eleket választja ki, amit vállamon egy kapálódzva nyüszítő tizenegykilóssal adok elő, némileg leredukálódott átélési képességgel, majd  miután mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, már csak két pohár víz, betakargatás, puszipuszi, villanyleoltás, mégegypuszira visszamenés, és jöhet Gergő, aki eddigre már olyan fáradt, hogy a vacsoráját se bírja betolni, hatszor alszik bele a két decibe, majd hálistennek ő is föladja, én meg lebotorkálhatok végre, és nem értem, hogy a viharba akartam én ma este tornázni..

Címkék: triumvirátus  |   | 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr45681787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

norka 2008.09.25. 21:26:35

De hisz' tornáztál! :)

paramami 2008.09.25. 21:46:29

zsebgyagya
:DDDD

csibie 2008.09.25. 22:14:51

Könnyes lett a szemem a röhögéstől, ha nem ez volt a cél, bocs. :)
Neked kéne gyerekkönyvet írni, nem bartoserikának. :)

ildiko 2008.09.26. 10:32:51

ilyen bejegyzések olvasata után elgondolkodom, hogy szeretnék e harmadik gyereket. És igen!
Igaz nekem "csak" egy két évessel és egy három hónapossal kell megvívni az ilyen csatákat, de nem jó érzés hogyha mind a hárman békésen, csöndesen alszanak?
Majd hajnali háromkor felsír egy gyerkőc, persze nem a pici, azt csak apa kelti fel mikor elmegy dolgozni, akárhogy is igyekszik csendben lenni.

hawah · http://jasz.freeblog.hu 2008.09.26. 15:22:17

Hát minden átérzésem, emlékeimben feltolultak a fáradtan a TV-elé omlok-érzések, de hidd el, így is mérhetetlenül irígyellek! :D
süti beállítások módosítása