Gyakorlatilag megőrült. Mármint a lányom, kezdetét vette ugyanis a nagybetűs és sok cés dackorszak, és én még azt hittem, hogy nem lehet überelni a bátyját, akinél ugyanez a periódus abban a fürdésben csúcsosodott ki, amikor ült a kád vízben, kezében a gumikacsával, és teli torokból üvöltötte, hogy NEM VÍZ!! NEM FÜRDÖK! EZ NEM KACSA!

Namost ehhez képes Lujzibujzi  nem csupán nem akar, nem akar és sokadszorra sem akar semmit, amit mi, tehát nem akar enni, fürödni, odajönni, felöltözni, levetkőzni, körmöt vágni, fésülködni, fogat mosni, semmit de semmit a világon, saját magát is zavarba hozva néha ezzel, v.ö ilyesmi párbeszédek a reggelinél:

-Kéjem kalácsoot!

-Tessék, Lujzi, itt van.

-Neeeeeeeeeeeeem keeeeeeelll!

-Jó, akkor elveszem.

-Kéjem a kalácsoooot!

-Tessék.

-Neeeeeeeeeem!

Jó, akkor nem.

-Kéjjjjeeeeeeem!

-Tessék.

-Neeeeeem!

és így tovább a végtelenségig, illetve idegeink fogytáig, amikor kizsuppolom az etetőszékből, mert akkor már azért ordít, hogy ültessem vissza.

De ez mind hagyján, a legagysorvasztóbb és fárasztóbb az az, hogy még ha nem is vele beszélünk, minden mondat utolsó szavát közbeordítva tagadja, és így elég vicces bármit is megbeszélni bárkivel, mert a legbanálisabb, mit-vegyek-a-boltban típusú társalgást is igencsak feldobja, ld.

....jó, és akkor kéne még piros textilfesték..(NEEEEEM FESZTÉÉÉK!), oké, meg arra gondoltam, hogy elmegyek holnap a boltba (NEM BOLTBA!), mert felhívott onnan a haverom (NEM HAVEJOM!), hogy kéne még három sárga póló (NEM PÓÓJÓÓ!)....stb stb, hihetetlen :-D

ja és időnként spontán magától elbődül, úgy hogy a kutya nem szólt hozzá, hogy NEM AKAJOOM!, biztos ami biztos alapon.