ez a gyerekem. :-)

Erőteljes visszaszámlálás van már az óvodakezdésig, a gyerekem ugyanis megbuggyant, és egész egyszerűen rommá unja magát itthon, bármivel próbálom lekötni a figyelmét, hiába társasozunk, biciklizünk, kardozunk, legózunk, autózunk, mittoménmi, a gyerek csakis és kizárólag az alábbi tevékenységeknek látja értelmét: 1. húgnyüstölés első visításig , 2. anyanyaggatás 3. destruktív, haszontalan, fájdalmas és totálisan értelmetlen hülye sportágak, mint pl a fedettpályás ordítva földön hempergés, a partvissal történő kősziklaverés, kétkezes kukafelborogatás és a százméteres kisautóhajigálás algás gumimedencébe.

Per pillanat egyedüli megoldásnak a plafonról belógatott cápaketrec ígérkezik, de sajnos azt ugyanolyan nehéz beszerezni, mint a fekete kezeslábas guminapozót, vagy a fal tövébe szerelendő ú.n Makarenko-hintát, és hiába kérek már jó pár éve szülinapomra és karácsonyra egyaránt gyermek-altatópisztolyt is, amivel pedig remekül kiélhetném perverz fantáziáimat, amikoris az egymást csépelő, visító és tomboló gyerekkupacba csak belelövök hang nélkül kettőt, és mindkettő egy-egy órára kifekszik és alszik egy jót, én meg nekilátok egy regénynek a kanapén :-D :-D :-D