na úgylátszik a mai nap az ilyen cuki beírásos, szóval az a lényeg, hogy imádom a lányomat, és rém boldog vagyok az összes idegtépő nyávogása ellenére, hogy a két fiú mellett összehoztunk egy ilyen szépséges kis nőt, annyira más mint a fiúk, annyira empatikus, békés, nyugis, szöszölős, emlékszem hogy meglepődtem, amikor őt fürdettem babakorában, mert Géza úgy fürdött - jelzem Gergő dettó ugyanezt csinálja - hogy mire végeztünk, gyakorlatilag a tökömről is habos víz csöpögött, keze-lába járt mint a cséphadaró, forrt a víz körülötte, vetődött, csapkodott, nyelte a vizet, ő is, én is, szóval kész cirkusz volt. ehhez képest Lujzibujzi beült a kádba, és elmélyülten piszkálgatta két ujjal a habot hosszú negyedórákon át. :-)

És bár a bátyja a fullfavorit a kismalacnál, azért Lujzi is gyűjti a pirospontokat, például Gergő imádja a haját, hogy szőke meg loknis, és ahogy teheti, két kézzel elkapja és a gyönyörűségtől sikongatva marcangolja, Lujzi meg ilyenkor némán tűr, illetve finoman csápol felém, hogy szabadítsam ki, eszébe se jut ordítani. Bezzeg ha a bátyja nyúlna a hajához......:-)

És a legújabb, mióta Gergő négykézlábas-fekvőtámaszos csávó lett, azóta rendszeresen mellé telepedik, és mesét olvas neki, olyan édesek. :-D