Ezek ketten valahogy mindig együtt vannak, valahogy mindig fogják egymás kezét, valahogy mindig egymás mellé ülnek. A Fiú keveset beszél, lovagiasan zárkózott, kedves, okos és jóképű, szeretően terelgeti a lánykát, óvja, segít neki, felszedi ha elesik, odasiet, ha sír, sose hagyja magára, néha szórakozottan megsimogatja, olyan igazi kis hétéves mufurc lovag módjára, Lujzi effektíve a tenyeréből eszik, neki szót fogad, neki nem dacol, nem hisztizik, hálásan fogadja a kedveskedést, szorítja a kezét, és mellé bújik a kertmoziban. Kéretik megfigyelni a klasszikusan hanyagul a karfára ejtett fiúkart. Kész vagyok tőlük. :-)
A bejegyzés trackback címe:
https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr10595093
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
napocska 74 2008.08.01. 10:59:30
:)))))))) olvadok
paramami 2008.08.01. 11:16:47
jaj, annyira helyesek!!!
Hawah 2008.08.01. 21:32:18
Így lesz ez húsz év múlva is.