Nem értem én ezt, de eléggé elkeserít. Én egyke gyerekként a fél lábamat odaadtam volna egy kistesóért, de nem lehetett, pedig a szüleim mindent megpróbáltak. Többek között ez is az oka annak, hogy több gyereket szültem, mert úgy gondoltam, sokkal jobb annak a gyereknek, akinek van testvére, de per pillanat úgy érzem mindjárt megőrülök tőlük, pontosabban a féltékenységüktől. Gergőt mindketten szeretik és becézik, egymással viszont igazi tőrölmetszett zsebköcsögök mindketten, Géza folyamatosan baszkurálja a kicsit, Lujza viszont a legcsekélyebb vélt vagy valós sérelemre úgy visít, hogy az összes hajam kihullik, ma konkrétan az egész délelőttöt átzokogta a medve tudja hogy miért.

Az a baj, hogy már annyit bántják egymást az utóbbi időben, hogy nem bírnak letérni a bejáratott útvonalaikról, és ha véletlenül az egyik történetesen kedves akarna lenni a másikkal, az már kapásból rosszul reagál még a kedveskedésre is, Lujzi visít ha Barnabás meg akarja ölelni, Géza meg úgy löki félre őt, mint a rongyot, ha valamit akar neki adni pl, és már indul is az újabb visító-puffogó-derbi, én meg állok közöttük és azon tépelődöm, mennyiért lehetne mindkettőt felrakni a vaterára.

Akinek esetleg van kis korkülönbséges testvérekkel tapasztalata, az írjon már valami okosat, én próbálok lavírozni köztük, meg igazságot tenni, az a baj, hogy Pömpöllér még kicsi ahhoz, hogy igazán toleráns legyen, előbb-utóbb győz a méltánytalanság fölötti sértettsége meg az igazságérzete, Lujzi meg abszolút pocsék korszakában van, ma délelőtt pl már a fenekére vertem a kertben, mert így legalább tudtam, miért vonyít.

És kis sunyozoid mindkettő, Lujzi pl lebukott már, hogy amikor azt hitte hogy nem látom, röhögve lecsúszott egyedül a csúszdán vagy ötször, de amikor ott vagyok, akkor felmászik és vonyít zokogva, hogy segítsek neki, mert ő fél, muhaha, Géza meg kis alattomos rúgásokat helyez el testszerte a hugin, illetve rondaságokat sugdos a fülébe, amikor azt hiszi hogy nem látom, csak az a ciki, hogy a kicsi ugye majomkorszakban van, és mindent hangosan elismétel, én meg kapom az agyvérzéseket sorban.

Közben persze mindkettőt megértem, Pömpöllér a falnak megy a kis piócától, aki mindenhová utánamegy, mindenből az kell neki ami éppen nála van, félpercenként vonyít valamiért, csapkod, visít és követelőzik, és még csak felrúgni se szabad látványosan, Lujzi meg éppen a státuszát próbálja megerősíteni a családban, és azonnal vérig sértődik és látványos összeomlást produkál, ha valamiből ő kimarad, lett légyen az egy pohár víz akár. Ha a báty két pohár vizet iszik, akkor az ő belső kategórikus imperatívusza azonnal azt parancsolja neki, hogy amennyiben nem akar végzetesen alulmaradni, akkor ő is tegyen ugyanígy, még akkor is ha majd megfullad tőle. Géza meg provokálja, ne már hogy ne.

Szerintetek van rá esély, hogy jó testvérek legyenek valaha, mármint felnőttkoruk előtt?  Mert én ma már dühömben pl felvázoltam a gyereknek, hogy ha ennyire nem bírja elviselni a testvérét, megoldhatjuk, elválunk az apjával, különköltözünk, döntse el kivel akar lenni, és akkor a Lujzi a másik szülővel lesz a másik lakásban és nem kell együtt szenvedniük tovább, mire persze kiborult, hogy nem, ő azt akarja hogy mindenki maradjon itt örökre, apa anya meg Gergő meg ő meg Lujzi, mire mondtam, hogy akkor próbáljon meg úgy viselkedni, hogy ne kerüljek diliházba, nem kell szeretnie a testvérét, erre úgy se lehet senkit kötelezni, felőlem utálhatja, de bántani tilos. Tegnap meg mutattam neki az ő kétéves korában felvett videókat, amikor nem gyengén csapkodja magát visítva a földhöz, hogy lám-lám ő is ilyen volt, ő is kinőtte, Lujzi is ki fogja (már persze ha agyon nem csapkodom addig), de semmi eredmény, ugyanúgy ölik egymást ma is, mint tegnap, én meg eléggé kilátástalannak érzem a helyzetet.

Persze vannak néha reményt adó felvillanások, ragaszkodnak egymáshoz, önként osztoznak mindenen, a múltkor pl egy banán maradt csak a gyümölcskosárban, és Pömpöllér azzal jött oda, hogy anya, elfelezhetjük a Lujzival? Lujzi meg önként és dalolva felez meg mindent a bátyjával szintúgy, ha két kekszet adok a kezébe, azonnal viszi az egyiket a bátyjának, és aludni se tudnak már egymás nélkül, de akkor is. Help.