Előre is elnézést, de egy kicsit muszáj átállnom a másik oldalra, ez a nő kikészíti a családot, annyira vegytisztán és logikátlanul és ízig-vérig nő. :-)) És kezdem megérteni, mitől vannak úgykiborulva a pasik időnként. A bátyjával is voltak gondok, de az egyenes mint a gerenda, ha valamit nem engedtem, ordított-hisztizett-újabban vitatkozik, de egyébként ennyi volt, egyértelmű és logikus, bár rohadt fárasztó. Na de ez a lány, hát ezt a fene se érti, időnként csak állunk széttett kezekkel és röhögünk,m ert ilyen nincs. :-D
Csak néhány kiragadott pillanat a mindennapjainkból:
Báty felvesz valami játékot, kistyúk azonnal odarongyol, és elkezd raplizni, hogy az neki kell. persze nem kapja meg, fülsértő visítás. A Bölcs és Higgadt Édesapa odamegy diplomáciai küldetésbe.
Apa: Lujzim, ne hisztizz, kérd inkább szépen el, akkor oda fogja adni a testvéred, hallod! Hagyd abba! Mondd, hogy kérem szépen, azt úgy kell ám, blablabla.
Lujzi (kb tíz perc győzködés után): Kéjem szépen.
Géza: Tessék - és átnyújtja a vita tárgyát képező akármit.
Mire Lujzi torkaszakadtából: NEM KEEEELLL!! és eldobja.
Vagy:
A játszótéren homok megy a szandáljába, odajön, elmutogatja, mi a gond, leveszem az ominózus szandált, kirázogatom belőle a homokot, ém mire a művelet végére érek, már el is szaladt félig mezítláb, és a következő 40 percben azt játsszuk, hogy odajön hozzám, nyafog, emelgeti a lábát, és mondja, hogy lába, meg szandál, azaz adjam fel rá a szandált, ám amikor lehajolok és megpróbálom ráhúzni a lábára, akkor visítva elrohan, és vérig van sértve.
Vagy:
Kaptunk a szomszédból egy rózsaszínű 12-es kisbiciklit, pillangós pedállal, minden. Pótkereke nincs, de megköszöntük szépen, majd Lujzinak jól fog jönni jövőre, egyelőre még pedálozni sem tud nemhogy egyensúlyozni. Igenám, de a tyúk meglátta a biciklit, és olyan hisztit csapott, hogy ő föl akar ülni, hogy babonásabb szülők már az ördögűzőt hívták volna. Oké, apa szerzett egy seprűnyelet, felszerelte a bringára, csajt ráültette és elkezdte tolni. Ki találja ki, mi történt? Persze hogy visítva hisztizett, mert félt. Viszont, ha levettük róla, akkor meg azért visított mert vissza akart ülni. Vááá.
Vagy:
Újabban a vécébeN kakál a kiscsillag, ami azt jelenti, hogy bemegy a vécébe, ott megáll, kinyomja a kinyomnivalót, bele a pelenkába, majd tép egy darab papírt és akkurátusan megtörölgeti vele a nadrágja hátulját, végül elégedett képpel beledobja a papírt a vécébe. Természetesen ha megpróbálom ilyenkor levetkőztetni és ráültetni a porcelánra, ordít, mint a fába szorult féreg, és kapaszkodik ezerrel. :-)
Viszont empátiából is csillagos ötös, nemcsak hisztiből, ugye a délutánjaink továbbra is utcai biciklipartyval telnek, és átlagban 1-2 óránként valamelyik kölyök elesik a biciklivel-görkorival-akármivel. Ilyenkor Lujzinővér kapát-kaszát eldobva odasiet, és rendkívül együttérzően az áldozat mellé fekszik az út közepére, néha még ordítani is segít, puszta empátiából :-DDDD
Hihetetlen.