Ezt bírta belelátni a felhőkbe Lujzika ma hazafelé, jövünk, nézzük, milyen szépek a felhők, naplemente, miegymás, és az én drága kis tündérem a kis csicsergő hangján felkiált: Anya, ott egy angyal! Vécépumpával!! A fiúk meg én meg sírtunk a röhögéstől, ez annyira tipikus…

A napokban rádöbbentem, hogy bakker, tényleg egy éve már, hogy egy szót sem írtam ide, és ráadásul fogggalmam sincs, hogy miért, miközben annyi de annyi minden történik, hogy regényt írhatnék konkrétan :-) Nem is tudom, hogy hol kezdjem, tényleg, azt sem tudom, hol hagytam abba,…