2008.06.30. 00:09| Szerző: Chipie

Igazából még nem is írtam le, mitől lett pömpöllér gaz, mert mostanra már szuperkulturált, értelmes és öntudatos nagyfiú, fene se nézné ki belőle, hogy milyen brutál kiskölyök volt ő még nem is olyan régen.

Emlékszem, amikor láttam békésen bazseváló anyukákat az utcán, úgy hogy az 1-2-3 éves csemetéjük egyhelyben állt a lábuknál, arra gondoltam magamban, hogy ezek a szegény gyerekek biztos betegek, vagy az anyjuk telenyomta őket gyógyszerrel, mert az én kölyköm, ha nem fogtam vasmarokkal a kezét, azonnal elrohant a bús picsába és futhattam utána ordibálva Kenyáig.

Emlékszem, amikor magára borította az apja motorját, tél volt, overállban volt, én 5 méterre álltam tőle, a motor kettőre, kitámasztón, odatrappolt, megragadta a kormányt -  és azzal a lendülettel borította is magára a 150 kilós gépet, majd feküdt alatta és nézett, a kormányvilla a fejétől balra tíz centire, a benzintank a fejétől jobbra húsz centire. Akkor sikerült megtapasztalnom, amiről addig csak olvastam, hogy az adrenalinfröccstől az embernek remegnek az izmai, és hogy 4 hónapos terhesen simán felrántok egy 150 kilós motort fektéből, miközben üvöltök az apjáért, mert persze megtartani már nem tudom, és mindeközben még arra is van időm, hogy lássam lelki szemei előtt a gyereket tolószékben, fekvőgipszben, a sírban. Persze semmi baja nem lett, az én ordításomtól kezdett el ő is bőgni, maga az eset olyannyira nem rendítette meg, hogy pár nap múlva megint felborította a motort, csak akkor már elugrott, és ő jött be szólni, hogy apa motorja felborult, mondom magamban ááá, dehogy, apja kint volt vele, de azért kinéztem, hát persze hogy ott állt a motor felborulva, de nekem már pillám se rebbent.

Emlékszem, amikor valamiért bementünk a takarítócsajszinkkal az anyósom volt szobájába, Lujzi fent aludt az emeleten, és még éppen csak hogy beléptem az ajtón, Gazpömpöllér mögénk lépett, bebaszta az ajtót, természetesen kívülről, ráfordította a kulcsot és vadul röhögve elrohant, mi meg csak azért menekültünk meg, mert abban a szobában is van egy telefon, és így felhívtam a szomszédban lakó barátnőmet, hogy ugyan jöjjön már át és szabadítson ki minket, mert a gyerek bezárt.

Emlékszem, amikor kétévesen lelopta a helyéről a slusszkulcsot, kinyitotta vele a kocsit, beszállt, és pöcc nélkül beindította a verdát, ami hálistennek üresben volt és a kertben állt, majd mire odarohantunk az apjával, már a kéziféket rángatta és pléhpofával leintett, hogy csak pomázra megy fagyit venni.

És amikor bezárta magát a kocsiba, aminek csak egyetlen kulcsa van, és az is apja zsebében maradt, aki elment motorral dolgozni, és én vagy másfél órát báboztam a gyereknek a kocsiajtó előtt, hogy ne essen kétségbe, és ne zúzza szét a berendezést, és amikor a medence túlsó végében kijelentette, hogy ő már prímán tud úszni úszógumi nélkül is, majd habozás nélkül fejest ugrott, és persze elsüllyedt mint a féltégla, és úgy halásztuk ki az aljáról, és amikor bemászott a kútba, és felmászott a kocsi tetejére, és kimászott az emeleti terasz ereszére, és amikor megpróbáltam szobafogságra kényszeríteni, mire fakockával kibaszta az üvegajtó tetejét és alját is, és és és és, kész csoda hogy még él, meg mi is :-)))

Viszont mostanra beérett valahogy a sok magyarázás, ordibálás, bőgés, szidás, dicsérés, mesélés, le van higgadva a kölök, esze mint a penge, úgy biciklizik, mint egy isten, úgy focizik, mint egy állat, és nagyon-nagyon szerelmes vagyok belé, az apja meg csak úgy ragyog a büszkeségtől, ha róla beszél. És még csak négyéves :-D

 

maugli és a kistesó

Címkék: pömpöllér  |   | 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr49545345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hawah 2008.06.30. 08:24:22

:D :D :D NEEEEEEEEEE, varrat van a hasamon, én meg röhögök itt nyüszítve, kapálózva és telesírtam a klaviatúrát! :D
És még eztán jön a kamaszkor! :D De lehet, addigra már a doktori disszertációját írja és mellesleg egy illemtan-stúdiót vezet majd! :D

norka 2008.06.30. 10:07:25

Hát tényleg csak röhögni lehet. Teraszra kizárt (én kint a pár hetes kicsivel), magára rántotta a fürdőszoba szekrényt (Madarász), sima füvön elesett úgy, hogy szájsebészet lett belőle, bnőméknél megtalálta az egyetlen bababarátságtalan zugot, gereblye a homlokában, autóba rendszeresen bezárja magát, a forrázás ugye 12 altatással és és és és és; ezek tesók!!!!!! :-D

Chipie 2008.06.30. 10:13:15

és én csak a nagyját írtam, ami hirtelen eszembe jutott, egy és másféléves kora között a gyerek kábé kétnaponta produkált valami hajmeresztőt, az orrán hónapokig nem volt bőr, mert ahogy behegesedett, megint lenyúzta, a végén már nem is sírt, csak törölgette a vért :-))))
De látod, azárt higgadnak ezek a kreatívcsávók! :-)

norka 2008.06.30. 11:18:28

Őszintén, én még nem nagyon látom.
Titeket is bezavart az eső, mi? Én itt szenvedek velük.

Jucus 2008.07.03. 20:57:13

Én eddig zugban olvastam és röhögtem, de most meg kell mondanom, hogy lányok is tudnak majdnem ilyenek lenni... Együttérzésem!