2008.06.22. 15:30| Szerző: Chipie

 

Mondják, hogy a mai gyerekek túlságosan el vannak kényeztetve, minden füttyentésükre ugrunk, és mindent megkapnak, ami csak akarnak, erőfeszítés nélkül.
Ezért örül az én szívem, de valami rettenetesen, hogy hamarosan a mi kis ovink valóban az életre fog nevelni, és megtanítja a puhány kis kölyköknek – vagy legalábbis egy részüknek, hogy mindenért meg kell küzdeni. Például egy tányér főzelékért is.
Mert ugye per pillanat az az elképzelés, hogy az óvoda ötödik, új csoportját a nemsokára megnyíló egészségház alsó részében helyezik el, ami igazán nagyszerű ötlet, tekintve, hogy ott se kert, se konyha.
Ezért most próbáljuk magunk elé képzelni a frissen óvodába került hároméves Pistike egy téli napját az egészségház aljában.
Reggel megérkezik az oviba fél kilenckor, leveszi a csizmáját, az overállját, a sálját, a sapkáját, a kesztyűjét, a pulóverét, felveszi a benti cipőjét, és nagy lelkesedéssel bemegy játszani a kis barátaival.
Tízig.
 Tizkor elindul a csoport sétálni – ugye saját udvar híján mondjuk a játszótérre. Vagy valahova el. (Bár annak is meglenne a maga diszkrét bája, ha az egészségházba érkező, gyakran fertőző betegek közé vegyülnének kismotorozni a háromévesek, na de ne legyünk telhetetlenek). Így Pistike nekilát, pontosabban nekilátnak az óvónők és a dadusok, hogy Pistikére, és huszonhárom kis barátjára feladják a pulóvert, az overállt, a csizmát, a sapkát, a sálat és a kesztyűt. Mikor ez mind megvan, szoros emberfogásban elindul a kis csoport sétálni a keskeny járdán, az óvónők titokban beveszik az első Xanaxot. Kábé félóra sétára jut idő, utána vissza az egészségház aljába, ott az óvónők leszedik Pistikéről és sorstársairól a csizmát, az overállt, a sapkát, a sálat, a kesztyűt és a pulóvert, rájuk adják a benti cipőt, és innentől kezdve akár egy félórányi felszabadult játék is következhet egészen a déli harangszóig, amikor is ugye ebédelni szoktak. Itt két verzió is lehetséges, egyik izgibb, mint a másik. Nehogy már csak úgy odategyük a gyerek elé a kaját, ő meg csak úgy megegye, majd simán lefeküdjön aludni! Nem! Tanítsuk meg rá, hogy az élet küzdelem!
Így tehát az első verzió szerint az óvónők és a dadusok feladják Pistikére a pulóvert, a csizmát, az overállt, a sapkát, a sálat és a kesztyűt, kis zacskóban kezébe nyomják a benti cipőjét, ugyanezt megteszik a maradék huszonhárom gyerekkel is, majd újra nyakukba veszik kis falunkat, és visszalátogatnak a régi alma materbe – át a főúton, ahol se zebra, se járda, de hát mint említettem, a küzdés célja a küzdés maga ugyebár.
A sikeres túlélők már megkaphatják az ebédjüket – feltéve, ha találnak maguknak, és a levetett pulóverüknek, csizmájuknak, overálljuknak, kesztyűjüknek, sapkájuknak, sáljuknak helyet. Az óvoda ugyanis az ott lévő 4 csoporttal tökéletesen telített, hely az annyi van, mint a hangya farzsebében. De hát fejleszteni kell a gyerekek kreativitását ugye, ezért így itt is számos megoldási lehetőség kínálkozik.
Ülhet két gyerek egy kisszéken, de csak akkor, ha az egyik jobb, a másik pedig balkezes, így nem csattan össze a kanaluk és nem is könyöklik szájba egymást. A fagytűrőbbeket ki lehet ültetni a homokozóba enni, így nem égeti meg a kis szájukat a túl forró leves, ráadásul még egy öltözés-vetkőzést is megúsznak a napi hatszázból. Néhányuk beülhet esetleg az igazgatói irodába levest kanalazni – természetesen előtte ilyenkor javasoljuk a fontosabb akták elpakolását, a maradék pedig egyszerűen körbeülhetné a földre lerakott nagy fazekat és kenyérbéllel meregethetné a levest, mint a népmesében.
Ha mindenki jóllakott, a szerencsés ottmaradó négy csoport elkezd készülődni az ebéd utáni alváshoz, a büntetőszázad, akarom mondani az ötödik csoport pedig nekilát az öltözésnek. Leveszi a benti cipőt, gondosan bezacskózza, felveszi a pulóvert, a csizmát, az overállt, a sálat, a sapkát, a kesztyűt, és nekiindul a veszélyekkel teli útnak visszafelé. Óvónők beveszik a második Xanaxot, majd visszairányítják a keskeny járdán, a beláthatatlan, zebra nélküli kanyarban átkelve a csoportot. Mikor megérkeznek, már rutinból megy a vetkőzés, leveszik a csizmát, a kesztyűt, a sapkát, a sálat, az overállt, a pulóvert, felveszik a magukkal hozott benti cipőjüket, és már mehetnek is lefeküdni. Ugye milyen egyszerű és milyen barátságos egy megoldás?
Akárcsak a másik, ami szerint a csoport marad szépen a helyén, és amikor elérkezik az ebéd ideje, valamelyik kisportolt és jó kondiban lévő óvónő vagy dadus megragadja a forró levessel teli fazekat és felüget vele az egészségházig. Ott kiosztja a levest a gyerekeknek, akiknek hálistennek már meg sem kell fújkálniuk azt. Amíg a gyerekek kanalaznak, kisportolt nevelőjük visszaüget az óvodába, felkapja a főzelékes tálat, és felszalad vele újfent az egészségházba. Mire ezt megteszi, a leves pont elfogy, így csattoghat vissza az üres levesestállal, de ez így teljesen praktikus, mert visszafelé meg magával hozhatja tálcán a desszertet. Amíg az ottmaradottak a vécében elmossák a koszos tányérokat, neki még van egy útja vissza az üres fazekakkal, majd kényelmesen elterülhet a számára felállított oxigénsátorban, és békésen kenegetheti az út során szerzett apróbb fagyási, égési és izomsérüléseit, valamint bánhatja, hogy miért is nem ipari alpinistának, kőfejtőnek vagy szénbányásznak ment inkább. Mindezért természetesen csak a fizetése mellett kapott veszélyességi pótlék vigasztalja egy kicsit. De csak egy kicsit.
Az meg, hogy a fentebb felsorolt megoldások bármelyike láttán az ÁNTSZ-ben még a portás néni is szívinfarktust kapna, nemhogy az ellenőrök, már senkit ne érdekeljen. Végül is csak gyerekek.
Címkék: ovi  |   | 9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr45533689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

napocska 74 2008.06.22. 22:23:11

:DDDDDDDDD

ehbien 2008.06.23. 10:02:31

Ez az ÁNTSZ jó ötlet. Szépen rájuk kellene uszítani őket. Meg még egyéb hivatalos szerveket, akit csak lehet.
Vagy marad az ülő-, álló- vagy éhségsztrájk, illetve össznépi társasjátékunk: az országos ügydöntő népszavazás. Valami jó lenne, ha odahatna.

napocska 74 2008.06.23. 12:43:03

az ügydöntő népszavazás jó ötletnek tűnik csak az a baj,h az óvodáért indulna és szólna minden másról :))
A végén pedig összedől mint a bakteréknál a ház.

viv 2008.06.23. 12:47:08

:DDD
öregem, a stílus a régi:)

lassan érik nálatok, h a bicikliző egylet mintájára megszervezzétek a kalákában-otthon oktatást:)

hawah · http://jasz.freeblog.hu 2008.06.23. 15:34:34

Valóban több kívánnivalót is hagy az ötlet maga után.
- meg kell oldani a betegektől való teljes elszeparálódást,
- melegítő-, mosogat-konyhát kell létrehozni.
A szállítást természetesen autóval kell megoldani, ahogy a közélelmezéstől egyébként is szét szokták hordani a kaját ide-oda. De az első feltétel, úgy tudom, valóban adott kell, hogy legyen. Különben tényleg jöhet az ÁNTSZ. Ugyanis nem csak ebéd van, hanem tízórai és uzsonna is.

norka 2008.06.23. 15:52:20

A gond az, szerintem, ha rászabadítjuk az ÁNTSz-t vagy az akárkit, akkor a MI GYEREKEINKnek nem lesz hová járniuk, ha becsukják szabálytalanságért.... EGyébként nyilván erre játszanak, ezért ilyen merészek.

paramami 2008.06.23. 16:43:30

egyszerűen elképesztő ami ott folyik.
próbálom megérteni az egészet, meg levezetni pontról, pontra, de mindig valamiben elakadok.
hogy a gyerekekért papíron létrehoznak valamit, ami minden mást szolgál, csak nem a gyerekek érdekeit, ezen még nem is csodálozom, mert ez mindenhol így megy, ahol ilyen "segítőkészek" a vezetők, de, hogy a saját koncepciójuk is egy kivitelezhetetlen hülyeség, és szerintem meg sem lesz valósítva, az is döbbenetes.
magyarul a nagy semmi sem lesz, vagy most mi lesz ?
annyira egyszerű és nem is túl drága a telkes megoldás. / ovi mögötti rész/
na, persze attól az iskola kérdése még nincs megoldva.
értem én, hogy egyszerre akarják a két dolgot gyorsan letudni, de elég merész terveik vannak.
na, most csak írtam , írtam, nem néztem, hogy hol írok vesszőt meg van e értelme a mondatoknak, bocsi :)

szlivka 2008.06.23. 17:19:36

Olvasás közben nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek:). Az írás stílusa pazar, a tartalma viszont...:(.