2008.02.25. 11:08| Szerző: Chipie

Mármint az enyém, az van tele, elérkeztem a terhesség végéhez, és rohadtul nyűgös vagyok, a hasam obelixet is megszégyenítené, 200 méter megtétele után fújtatok és izzadok, és nem alszom jól, és parázok persze  hogy már nem mozog annyit a gyerek, időnként keménykedek, időnként keményedek, és egyre kevesebb türelmem van a kintlévő kiskorúakhoz, meg úgy alapjáraton bármihet és bárkihez és mindenki hagyjon békén és ne szóljanak hozzám és pláne ne kelljen tűzoltóhelikoptereset játszanom és ezerhatszáznegyvenötödjére is elmesélnem a kippkopp és tipptoppot könyörgöm :-)

Hálistennek ember és a barátnőm sokat segítenek, nélkülük már legyilkoltam volna a családot, és elégedetten fújtatva heverésznék a hullák fölött a kanapén. :-D

 

Na rinya off, csak jó lenne már ha ez a drágalátos harmadik gyermek kibújna végre, próbálom neki magyarázni, hogy sokkal-sokkal jobb helye lenne már kint, de szerintem a bentről hallott csatazaj elbizonytalanította, félti az életét, egyszercsak azon kapjuk majd, hogy kidug egy táblácskát "Jó itten" felirattal :-)))))

Címkék: személyes  |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr50353521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.