Mármint az enyém, az van tele, elérkeztem a terhesség végéhez, és rohadtul nyűgös vagyok, a hasam obelixet is megszégyenítené, 200 méter megtétele után fújtatok és izzadok, és nem alszom jól, és parázok persze  hogy már nem mozog annyit a gyerek, időnként keménykedek, időnként keményedek, és egyre kevesebb türelmem van a kintlévő kiskorúakhoz, meg úgy alapjáraton bármihet és bárkihez és mindenki hagyjon békén és ne szóljanak hozzám és pláne ne kelljen tűzoltóhelikoptereset játszanom és ezerhatszáznegyvenötödjére is elmesélnem a kippkopp és tipptoppot könyörgöm :-)

Hálistennek ember és a barátnőm sokat segítenek, nélkülük már legyilkoltam volna a családot, és elégedetten fújtatva heverésznék a hullák fölött a kanapén. :-D

Na rinya off, csak jó lenne már ha ez a drágalátos harmadik gyermek kibújna végre, próbálom neki magyarázni, hogy sokkal-sokkal jobb helye lenne már kint, de szerintem a bentről hallott csatazaj elbizonytalanította, félti az életét, egyszercsak azon kapjuk majd, hogy kidug egy táblácskát "Jó itten" felirattal :-)))))