2007.10.29. 21:11| Szerző: Chipie

volt a régieknek, amikor egyszerűen derékig beásták a gyereket a krumpliföld szélére, hogy ne legyen láb alatt.

Meg a pálinkás kenyér és a máktea se volt egy akkora faszság, kezdek rájönni.

Mert régen álltam ennyire közel az agyoncsapáshoz, mint ma. Az egy dolog, hogy egész nap ordított, mint a bélcsavarodásos öszvér, hogy sokezer felszólításom ellenére lebirkózta a húgát és teljes súlyával a fejére feküdt, de vagy ötvenszer, az is oké, hogy szétfújta az apja borotvahabját, rá a kiteregetett ruhákra. Pillám nem rebben..

De hogy miért tépte apró miszlikbe a társasjátékunkat, amíg a Lujzit altattam, és miért terítette be vele a szobát, hogy miért locsolt bele fél liter fantát a budiba, miért hugyozta le a kárpitos étkezőszéket, és miért kent szart a fenti vécé falára, ezekre nincs válaszom.

Ezek az univerzum nagy kérdései, akárcsak az, hogy mi a francért is hagytam abba a fogamzásgátlót. :-D

Címkék: személyes  |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr43212375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.