itt vagyok, itt vagyok, nem akarom abbahagyni a blogot, csak feltorlódtak a dolgok, mint általában amúgy, és mindig akartam írni, meg kaptam a lecseszéseket, hogy valóban elég deprimáló mindig arra nyitni meg a blogomat, hogy haláááááál, szóval na, bocsi mindenkitől…

A címben említett ló a gyerekem, aki félelmetes hirtelenséggel hétéves lett, a szülinapján elballagott az óvodából, kiesett két foga, 131 centi és 35 kiló, én meg csak lesek, mint hal a szatyorban. Ez a kedvenc ballagási képem róla, talán mert a komoly nézés miatt - számomra…

Genetikailag király kombináció a gyerek, az apjától, sok minden egyéb mellett a párját ritkítóan hülye humorát örökölte, tőlem meg a nyelvérzékét, úgyhogy tegnap este előállt egy ilyen mondattal, amitől én konkrétan seggreültem:-Anya, én olyan labdakutya vagyok!-Hogy mi…

Kész vagyok a gyerekeimtől! Idáig lappangtak, mint sötétben bujkáló ellenforradalmárok, aztán egy hét alatt megnőttek, ami nem ér. :-)Először is három éves lett a kiscsibész, apjával adtunk egymásnak egy ötöst reggel, hogy hát ezt is megértük, elküzdöttünk magunkat ide,…

Korábban már többen kérdezték, hogy mért nem tanítom a gyerekeket idegen nyelvekre, de én még valahogynem éreztem aktuálisnak, szerintem - bár tudom, hogy sokan állítják ennek az ellenkezőjét - akkor érdemes elkezdeni egy másik nyelvet egy gyerekkel, ha már az anyanelvével…