Mondjatok már valami okosat, a lány kerek egy hete lázas, csütörtök óta antibiotikumot szed, de semmit nem használ, a dokink már csináltatott neki egy vérképet, amiből az derül ki, hogy teljesen jól van, nincs a szervezetében gyulladás, a crp-je alacsony, szóval papíron királyul van, az ominózus papírral azonban törölgethetem a fenekét kifelé, mert reggel már hőemelkedéssel ébred, délutánra meg elkezd vacogni, 39 fölé megy a láza, már megevett egy üveg nurofent, fellőttem neki egy doboznyi kúpot, karikás a szeme, és hát, mitagadás, aggódom.

(a fiúk persze bivaly jól vannak, azokat külön majd agyonverni száz év múlva, höhö)

Nyitva maradt az ajtó, és berepült egy csomó hülye kis légy, amik aztán vacsoránál az asztal fölött röpködtek körbe-körbe, mire a gyerek felragyogó képpel:

Anyaa! De jó! Tökre olyan, mint egy igazi disznóólban!

majd a fejemet látva kissé korrigált: Na jó, csak itt az asztal körül!

És egy Lujzi:

Anyaaa, gyeree, már megint nem bírunk magunkkal, és veszekszünk!

(mintha nem hallottam volna, a fél faluval egyetemben, muhaha)

és egy friss: Anya, megnézzük a Barbie és a vad tyúk tavát? :-D

Bajban leszek, ha valahová esetleg majd be kell diktálnom a szeme színét, elég lesz, ha annyit írok, hogy szép? :-)

Az alábbi online petícióban olvasható zanzásítva, mi zajlott itt az elmúlt hetekben Csobánkán, légyszi olvassátok el, és ha egyetértetek, írjátok alá! Köszönöm! Cserébe ma este megpróbálok írni :-)))

http://www.PetitionOnline.com/oszoly/petition.html

vigyázni kell a felelőtlen kívánságokkal, rinyáltam, hogy a gyerek folyton ordít, rohan, tör-zúz, felmászik, lemászik, erre most megkaptam, 39.7 fokos lázzal szótlanul kapkodja a levegőt a kanapén, és _tök nyugodt_. Hát hülye vagyok én? :-(

Kedves Jóisten,

ezúton szeretném benyújtani a felmondásomat, amennyiben ez nem lehetséges, kérelmeznék legalább két hét fizetett szabadságot igen messze az úgynevezett családomtól.

Indoklás: tele a tököm!

Ma reggel is indulás előtt negyedórával nyakbahánytak három deci banános tápszerrel, majd ripityára törték a fenti tévészekrény centi vastag üvegét bobocarozás közben, előtte éjszaka többször mellberúgtak, húzták a hajamat, nem hagytak aludni, azt megelőzően lerántották a függönyt, fürdés közben öt percre egyedül maradtak, mire azonnal telelocsolták a kádat az előző nap vásárolt, és ostóba módon a kád szélén felejtett relaxáló tusfürdőmmel, ami így pontosan inverz hatást váltott ki, azaz ordibálni kezdtem az ylang-ylangtól bűzlő, tökéletesen relaxált és igen sikamlós makákócsapattal, és amúgy is folyton nyaggatnak, és gilisztákat kell csodálnom és csigákat mászatnom és fűből készült kamufőzelékek iránt lelkesednem és homoktortát kóstolnom, és nem tudom megmondani, miért örvénylik a víz a mosdóban lefolyás közben, és azt sem tudom megmagyarázni, hogy Lujzi miért mászik be minden este az ágy alá, miközben a testvérének mesélek, és miért alszik el alatta középen, abban a holttérben, amit sehonnan sem lehet elérni, és esküszöm, legközelebb seprűvel fogom kipiszkálni, és lelopták a borotvámat a polcról és megborotválkoztak vele, és persze elvágták a lábukat, és én már nem tudok hova pakolni, már minden a szekrények tetején meg a legmagasabb polcokon van, és mégsem tudok elég elővigyázatos lenni, és unom naponta tizenötször szétválasztani a szálló szöszön összevesző két kicsit, és unok vitatkozni a naggyal és szeretném legalább napi egy órát nem hallani az Anya! és a Nézd! szavak kombinációját, és egyedül szarni és kilakkozni a körmömet és hogy valakit az is érdekeljen már, hogy én mit szeretnék.

Remélem, fentiek ismeretében azonnal indulhatok, hiszen szemlátomást alkalmatlan vagyok az állás betöltésére, köszönöm, bármelyik sziget megteszi, a cápák sem zavarnak.

maradok tisztelettel

:-)

Alvás állva, alvás játékasztalban ülve terméskő párnával, és végül a sohanemvolt-sohatöbbénemlesz csodaalvás hármasban a kanapén, kupacban. :-)

Ezt most már tényleg muszáj beírnom, különben magamnak sem fogok hinni nyannyer koromban, amikor majd mesélem, a kettő éves gyerekem ugyanis tegnap fogta magát, kicipelte a nővére zsiráfmintás pótkerekes biciklijét az utcára, felmászott rá, és elkerekezett a bús francba, én meg kamilláztam a kispadon, és nem hittem el. Az utca végén megállt, megfordult, komótosan feltolta a bringát, mert felfelé még nem tud tekerni, gondolom, majd a hét végére :-), mikor felért, megfordította, visszamászott, és megint eltekert. Mikor felhívtam az apját és elmeséltem, az azon kezdett el elmélkedni, hogy ha két évesen biciklizik, mit fog csinálni mondjuk hat évesen? Elköti a nagymotort, és azzal megy oviba? vagy mi? Elképesztő a kiscsávó, lőttem pár elmosódott képet, csak a dokumentáció kedvéért :-)

és távolodóban :-)

Szóval ez most nem nagyarcoskodás, meg tudom, hogy minden anyuka azt gondolja, hogy az ő üngyülibüngyülikéje mekkora rettenetes tehetség, amiért fél kézzel eszi a palacsintát, de ez a gyerek ez megijeszt, a másik kettő ilyeneket nem csinált, hogy kétévesen biciklizni, arról nem beszélve, hogy a szőnyegen bukfencezve közlekedik, a falnál szabályosan fejenáll, seprűnyelet támaszt a motorja kormánya és a lépcső közé, és azon egyensúlyozik, meg állva megy két métert a gördeszkán, és olyan rohadt ereje van, hogy elképesztő, a múltkor lementünk Balatonra a nyaralóba, és hát visszafelé az utunk kifejezetten pokolira sikeredett, Gergő ugyanis úgy döntött, hogy bekötve nem élet az élet, csak tengődő nyomorúság, ezért eleinte ordított és dobálta, ami a keze ügyébe akadt, majd kimászott a bekötött gyerekülésből. Megálltunk, visszatuszkoltam, közben úgy ordított, mint a bélcsavarodásos öszvér, majd újabb átordított tíz kilométer után megint kimászott, akkor megint megálltunk, a zuramnak már feszültek az állkapcái, de nem szólt semmit, és amikor nagy nehezen visszagyömöszöltem az ülésébe, és próbáltam volna bekötni, realizáltam, hogy a gyerek ELTÖRTE a gyerekülés központi bekötőcsatját, de ketté baszki. Hulk nem akar bekötve utazni, akkor Hulk kijön. Uff. Az addig kifejezetten pocsék utazás onnantól kezdve elképzelhetetlenül elviselhetetlen tortúrává fajult, tekintve, hogy még 100 km-re voltunk a házunktól, a gyereket nem lehetett bekötni, a helyén csak úgy maradt, hogy én derékból hátracsavarodva izomból tartottam az ülésében, ami ellen persze úgy tiltakozott, hogy perforált a dobhártyám, és úgy nagyjából mindenki másé is, ha egy pillanatra elengedtem, azonnal kimászott, felugrott, vetődött, szóval amikor végre megérkeztünk, én szó szerint kizuhantam a kocsiból, izzadtan, büdösen, hátfájósan a másfél óra kitekert üléstől, és megátkoztam a gyereket, és közöltem vele, hogy még csak azért nem vágtam agyon, mert olyan szép. Az ominózus gyerek, ahogy megérkeztünk, abbahagyta az ordítást, és a délután hátralévő részében angyali kacajok közepette motorozott a ház előtt, miközben az apja egy órát ült fejlehorgasztva, néma csendben a kerti asztalnál, gondolom az  életösztönével viaskodott, majd közölte, hogy ő SOHA többet nem jön velünk egy autóval sehova. :-)

Szóval ez a kicsi, aki most már nem is olyan kicsi, konkrétan 10 centivel kisebb csak a Lujzinál, a keze és a lába már nagyobb, mint a tyúkocskáé, verekedésben a lánynak nincs esélye, és hát egy ideje nagyon beindult a beszéde, mondatoban beszél, igaz a ragozás még hiányos, de már simán nekiveselkedik olyan szavaknak is, mint krumplistészta, amit úgy mond, mint egy különösen borzalmas japán szitkozódást (KUM! PISZ!TÍ!TTA!), meg csavarhúzó, meg nyergesvontató, meg csupa ilyen kisfiúkat igencsak érdeklő szókincs, és borzalmasan okos, mindent,  de mindent ért, ebből kifolylag a hisztijei is csökkentek ( a balatoni az extra volt), mert már egy csomó fenyegetést megért hálistennek :-))) Párszor bevontattuk a fürdőszobába ordítani, és újabban már csak elég azt mondani, hogy ha nem hagyod abba, mész a fürdőszobába, és abbahagyja, kivétel ez alól, amikor épp a fürdőszobában kezd el rendbontani vagy hisztériázni, arra még ki kell dolgoznunk valami stratégiát :-)

és hát nagyon gyönyörű, akárcsak a tesói, van két kép, amit a telefonommal csináltam, amikor felfedeztem, hogy vannak benne ilyen idióta featureök, hogy előre beállított háttér, és hát íme két virtuális címlapfotó, az elsőn Lujzibujzi, és legjobb barátja Gili néni, ahogy ő hívja, nem tudom, a lány betegesen vonzódik a csúszómászókhoz, remélhetőleg erről, és a hirtelen megsértődésből elkövetett pucérra vetkőzésről legkésőbb 11 éves koráig leszokik, de egyelőre imád minden kukacot, csigát, férget, emlékszem már tavaly nyáron is azzal szórakozott, amíg a férfiak horgásztak, hogy kiborította a doboz csontkukacot, és egyesével visszapakolta őket a dobozba, miközben valami kis dalocskát dudorászott nekik totál elvarázsolva, miközben a fél társaság a gyomrát gyűrte vissza a helyére. Most, hogy jó sok eső esett, jó sok giliszta van, így Lujzibujzi sok új kis barátra tesz szert mindennap. :-)

itt meg a két kis pasim, egyik szebb, mint a másik :-)

Majd még túrok hülyealvós képeket, egyelőre ennyi :-D

illetve még azt elmesélem, hogy hogy barkochbáztam ma Lujzival.

-Anya, játsszunk gondolkodósat!

-ööö, az milyen? :-)

-Hát hogy gondolok valamire, és te meg kitalálod.

-Jó, játsszunk

-Gondoltam!

-Állat?

-Igen.

-Cica?

-Igen. Anya, ügyes vagy, kitaláltad!!! Most te jössz, akkor most gondolj te valamire!

-Oké, gondoltam.

-MIREEE?

áááááááááááááááááááá :-)

Úgy látszik a Family Guy c. rajzfilmsorozat készítői valahonnan ismerhetik a Gergőt, és ez egyben most magyarázkodás is azzal kapcsolatban, hogy miért vagyok esküszegő bitang,és nem írom, amit ígértem, de ez a 3 sor is ötször lett félbehagyva, és a videó mindent megmagyaráz. :-DDDD

nagyon durva, de ma hat éves lett a gyerök, a ma reggelemet azon való tépelődéssel töltöttem, hogy miért nem figyeltem oda, és vettem észre, hogy a kis kopasz, tejszagú babámból mikor is vált pontosan egy öntudatos ló. :-) Leteszem a szent nagyesküt, hogy ma este beírom a velünk történtek egy részét, de most, tekintve, hogy a gyerek tűpontosan leadta milyen tortát is óhajt, valamint mivel kincskeresős-ajándékeldugós szülinap lesz, és délben hozom őket haza az oviból, mennem kell. :-D

Természetesen a legnagyobbik terroristáról van szó, ugyanis az utóbbi hetekben erőteljesen megmakkant, bár végül is nem tudom, min csodálkozom, amikor kezdem sejteni, hogy a három gyerek jósági együtthatója állandó, így, mivel Gergő erőteljes javulásnak indult, egyértelmű volt, hogy valamelyik nagyobbnak muszáj elzüllenie, különben még a végén ellanyhulnék, és ki tudja mi történne :-) Így viszont mindig van min agyalni. Mostanában pont azon, hogy miért olyan a majdnem hatéves gyerekem, mintha duplaannyi lenne, azaz miért szemtelen, miért nyegle, miért beszél velem időnként olyan stílusban, mintha a seggéből rángatott volna elő, miért lusta, és miért gondolja azt, hogy a világ körülötte forog, és minden szereplő csak azért él és kap levegőt úgy eleve, hogy az ő kedvteléseit és aktuális szeszélyeit kiszolgálja, és amennyiben a kívánságai akadálytalan teljesítésében egy apró porszem akasztja meg a fogaskerekek sima és tökéletes mozgását, puffog, morog, mint egy bolhás kutya, ökölbe szorítja az arcát, és nyaggat és hisztizik. Segítség.

ja és olyan fölényes és leereszkedő stílusban tud kommunikálni, hogy az embernek kinyílik a zsebében a baseballütő, és naponta kábé tizenötször kell virtuálisan a fejére koppintanom, és lassan már úgy érzem magam, mint egy gyakorló gestapó-tiszt, mert ötpercenként kell visszaszereznem az uralmat a kis trónkövetelőtől, aki mindenben lázad, elképesztő. :-)

és mindehhez persze okos a büdös kölke, mint a nap, és mindenben megtalálja a legapróbb szőrt is, mesélni sem lehet neki csak úgy, mert annyira földhözragadt kockafejű mérnökagya van már most, hogy muszáj röhögni, amikor pl a húgának mesélt tündérmesénél megkérdezem a lányt, hogy Lujzi, emlékszel még, miből varázsolt a tündér hintót Hamupipőkének, mondja, hogy igen, egy tökből, mire a családi okostojás beközli oldalról teljes komolysággal, hogy de persze előtte nyilván kiszedte a belsejét, és akkor előttem azonnal megjelenik a Jótündér, kezében egy kiskéssel, ahogy dzsuvázza ki a tökmagot, mielőtt varázsolna, mert ez így evidens, és végül is tök logikus, és muszáj hanyattfekve röhögni, és akkor is, amikor mindenféle népmesékben elfeledkeznek mellékszereplőkről, ami, lássuk be galád dolog, és az én gyerekem ezt azonnal kiszúrja, és élénken reklamál, hogy de most akkor hova lett az első oldal közepén sügérré változtatott középső testvér, mikor mindenki ünnepel, arról miért nem esik szó, és igaza van, meg akkor is, amikor az egyik magyar népmesében az a sztori, hogy a király három lánya minden éjjel széttáncol egy pár cipőt, és persze a juhászlegény kideríti, hogy azért, mert az ördögökkel táncikálnak, és befújja a királynak, aki erre a két idősebb lányt bevágja a sittre, a legkisebbet meg hozzáadja a juhászlegényhez, mire az én gyerekem joggal háborog, hogy akkor most egyrészt milyen szülő az, aki börtönbe zárja a saját gyerekét, ha meg már bezárja őket, akkor a legkisebbet, aki ugyanúgy dizsizett az ördögökkel, azt miért nem, az miért megy férjhez nagy boldogságban, és akkor ezen megint én magyarázkodhatok, szóval bakker. :-)

Ezenkívül még szeretnék érdeklődni, hogy vajon tudja-e valaki, hogy az óvodai gyerekfotósok vajon milyen időszámítás szerint élnek, amikor egyrészt 40 éve ugyanazokkal a csoffadt plüssmacikkal, kókadt babákkal és gusztustalan műanyag telefonokkal fotózzák szerencsétlen gyerekeimet, mint anno engem, illetve hogy miért kell az eleve hamvas bőrű kölköket szarrá retusálni, a lányom például úgy néz ki a fényképeken, mint egy seggberúgott törpe transzvesztita, akit elrabolt egy pedofil akciócsoport, áll görbén, behúzott nyakkal, vérvörös a szája, csillog a (virtuális) szájfénytől, sejtelmes fény a haja körül, a szeme alatt meg rettenetes lila karikák, mert a fotózáskor pont tüdőgyuszija volt, és csak a fotózásra vittem be, egyszerűen nem tudom felfogni, miért kell ötéves gyerekeket, akik alapból tök szépek még ilyen műhányással leönteni, majd mindezt még betetőzni egy, a fényképre rákasírozott vagy micsinált sötétpink virágkerettel, ahol a szirmok közül előbújik a felirat, miszerint Édesanyámnak. A tiéteknek. :-D

Pömpöllérre visszatérve meg elég tanácstalan vagyok, nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy álló nap emelt hangon fenyegetőzök, számolok és parancsolgatok, a szép, értelmes beszédet viszont annyira leszarja, hogy ennél jobban leszarni valamit már nem lehet, verni ezután sem áll szándékomban, szóval tényleg nem tudom, bízom benne, hogy ez most csak egy hullámvölgy, és hamarosan kimászunk belőle, mindenesetre nem könnyű, és már most rettegek az igazi kamaszkortól.......

Anya, ennek a békának olyan hangja volt, mint egy bagolynak, amelyik sorozatlövésben böfög! (Pömpöllér)

Anya, felvettem pulóvert, hogy ne fázzon a lábam!! (Lujzi, ugye senki sem kételkedett? :-)

Állj! Én! Enyém! Gergő! Kicsi! Anya! Kicsit! Kapcs! Nyúsz! Ott! Gye! (na ki? :-)

és hát én:

Indulok fel a szobádba szatyorral, és amit a földön találok, azt kidobooom!

Ha mégegyszer megütöd a nővéredet, örökbeadlak!

Most miért kell rögtön pucérra vetkőzni, csak mert nem adtam még egy palacsintát?

oda sem kell írnom szerintem, hogy kinek melyiket mondtam :-)))

Említettem már, hogy imádom?

Nagy rajtam a nyomás, így gyorsan felpakolok pár képet :-)

ÉLünk és virulunk, hálistennek végre itt a jó idő, így kicsaptuk a srácokat a kertbe, amitől annyira elfáradtak eleinte, hogy este hétkor némi csukott szemes vonyítozás után mukk nélkül felborultak, de ez azóta már sajnos elmúlt :-) Ami viszont csak most veszi kezdetét, az a régóta várt és áhított gyereksereg és baráti találkozóhegyek, ez csak egy szűkkörű verzió gyerekrészlege :-) Amelyik a legidiótább fejet vágja, az az enyém :-)

Aztán történt némi sajnálatos baleset a felfújható gumishrekkünkkel, vagy hogy is kéne ezt leírni, de Lujzihelyszínelő megoldotta a helyzetet a hajvágós köpennyel, az eredmény kissé morbid lett :-))

Lujzihelyszínelőn egyébként kitört a totális balerina-elmebaj, volt olyan hét, amikor itthon volt a tüdőgyuszija miatt, hogy napi két balettet néztünk meg a tévében, aztán a barátnőmtől kapott névnapjára egy pár rózsaszín balettcipőt, na azóta a helyzet fokozódott, folyamatosan illeg-billeg, piruettezik, és rém büszke magára, kivadászott a szekréyéből pár kinőtt cuccot, amik szerinte balerinásak, és azokban parádézik, teljesen rendben van :-)

a balett időnként átmegy Gergővel súlyosbított balett-capoeira-kick-box-kortárstánc kombóba, attól viszont kifekszünk :-)

Természetesen a lány továbbra is hozza a tündérke-feelinget, amit időnként felvált az egészen elképesztő és irracionális hiszti, a múltkor világgá is ment, hálistennek annyira ordított közben, hogy teljesen pontosan be lehetett lőni hogy hol van :-)

Gergő rettenetesen és elképesztően beindult, már amennyiben még tovább lehet fokozni az eddigieket, de a szülinapja után pár nappal elkezdett 3-4 szavas mondatokat mondani, természetesen még a sajátos dialektusában, amit még csak a család ért főleg, de akkor is imádnivaló, és mindent de mindent leutánoz, és ez még hagyján, de a kis szókincsét egész nap villogtatja, néha nagyon komolyan fontolgatom a világgá menést, illetve a füldugót, amikor non-stop, de tényleg non-stop ez megy a háttérben: ANYA, ANYA, NÉZZ, ANYA, KAPAA! ANYA, ANYA, OTTA HAPCI (virág), ANYA KICSIT SAJT! ANYA! KAPA SAJT! ANYAAA! ANYA KICSIT MOTOJ! (húzzunk ki motorozni) ANYA KICSIT KAPCS NYÚÚSZI! (anya, indítsd el a jutyúbon a zsolti a béka c. belga klipet, amit galád módon egyszer megnézettünk velük, és a kicsi teljesen rácsavarodott :-), és ezt így folyamatosan, gyomorhangon, vigyorogva, pont, vessző és légvétel nélkül, végül is nem tudom, miért vagyok meglepve, hogy ebben is ugyanolyan intenzív, mint minden másban.

Amúgy is elképesztően tudja hozni az ártatlan kisangyal formát, aki először látja, megcsodálja a puttószerű kis bűbájt, és időnként tényleg olyan, bújik, puszilgat, ölel, és meg kell zabálni ,

és amikor elkéri a Lujzi farsangi lepkeszárnyát, és szendén néz, mivelhogy ő ugye pillangó, akkor pl. totálisan el tudom felejteni, hogy a múltkor is megfogadtam, hogy soha többé nem viszem emberek közé, mert az oké hogy időnként totálisan antiszociális, tehát ha ránéz egy idegen, neadjisten hozzászól, azonnal agyvérzést kap, ordít, és nem hajlandó semmilyen szintű kommunikációra, de az, hogy a múltkor az intersparban konkrétan kitörte a mellettünk lévő kasszánál azt a fém kis kaput vagy mi a bánat az, amivel jelzik, hogy az a kassza zárva, az már kicsit durva. De hát ha Hulk ki akar menni, akkor Hulk kimegy. Ugye. :-)

Hogy één? Rosszalkodni?? :-)

Pömpöllér egy külön fejezetet érdemel, de az most már nem fér bele, mert viszem judóra, majd este. Valamelyik este :-)))

Igen, tudom, rengeteg minden történt, és én meg lusta disznó módjára nem írtam, de most már kapirgálok össze némi időt este és beszámolok :-) Gergő kétéves lett, elkezdett beszélni, és soha többé nem hagyja abba, úgy tűnik :-), Lujzi beteg volt megint, de amúgy balerina, Pömpöllér meg balhézik az óvodában, bővebben este, stay tuned :-)

De, először is, elnézést azoktól, akik angolra jelentkeztek, idáig volt némi fennforgás, anyósom beteg lett, kórházi kezelésekre járt, nem tudott gyerekvigyázni, a lánykámnak tüdőgyulladása volt, meg még sok más, de jövő héttől indulhatna a banzáj, ami azt jelenti, hogy első hivatalos tanítási dátum március 31-e, ez most már tutifix, aki jönne, dobjon meg egy emaillel vagy kommentben jelezze, most már vagyok és leszek és jövök, és készülök. Első alkalom csak felmérés és megbeszélés, és ofkorsz ingyenes :-)

Mindig rá kell jönnöm, hogy simán árulhatnék belépőjegyeket az esti performanszainkra, úgy is mint csobánkai törpecirkusz, mert az, hogy fürdés után simán és folyékonyan megbolondulnak, az csak nekem nem újdonság. :-)

A ma estéhez tudni kell, hogy Lujza elég beteg, már kilábalóban, de a tüdeje nagyon nem százas, eléggé rámijesztett pár napja, és hát ugye az ő múltjában már ott van egy majdnem-meghalós szepszises tüdő-és mellhártyagyulladás mindenféle finom extrával, úgyhogy nálunk ez a szűk keresztmetszet, és néha röhögök magamon, mert ha valamelyik fiú lázas, akkor adok neki lázcsillapítót, ha a Lujzi, akkor azon kezdek gondolkodni, hogy ha kórházba kéne menni, kit is tudnék hirtelen riasztani bébiszitternek, mindegy, a lényeg, hogy a tüdeje miatt hidegben kell aludnia, úgyhogy a gyerekszobában levettük a fűtést, és jól aláöltöztetem őket a pizsamájuknak. Ebből kifolyólag, amikor ma Gergő úgy döntött, hogy ő még szeretne fürödni kicsit abban a jó kis habos fürdővízben, az alábbiak voltak már rajta: pelenka, body, harisnya, zokni, trikó és egy kezeslábas pizsama. És így, miközben Pömpöllért győzködtem arról, hogy lényegesen egyszerűbb és praktikusabb úgy felvenni egy zoknit, hogy közben a másik kezében nem tartózkodik egyetlen legó harci jármű sem, egyszercsak azt hallom, hogy plics-plocs-plics-plocs, és megjelenik Kisfejű Nagyfejű Torzonborz, ahogy a barátnőm hívja, és csöpög belőle a víz, mit csöpög, csorog, a hajából, a pizsamájából, a pelenkájából, mindenhonnan, csatak a parketta mögötte, és diadalittasan elordítja magát, hogy TÁDÁÁÁÁÁÁ!!!!

Pömpöllérrel konkrétan annyira röhögtünk, hogy effektíve másodpercek választottak el a bepisiléstől :-)))))))

Viszont legalább megtudtam a családban betöltött pozíciómat, mert azt mondta ma nekem a gyerek, hogy Anya, te mindennél fontosabb vagy nekem. Majd kis szünet után hozzátette: Még a legóimnál is. :-)

Lujzit meg muszáj imádni, mert annyira kis növény, hogy elképesztő, és annyira boldog tud lenni bármitől, akármitől, hogy ő sózhatta meg a húst, hogy láttunk egy fűszálat, hogy ő ülhet a csapnál a fürdőkádban (ez a top poszt, mindig az kapja meg, aki kiérdemelte, hogy miért, azt érti a hóhér), és annyira nincsenek igényei, hogy a múltkor azt hittem megeszem, az alábbi párbeszéd hangzott el:

-Anya, nekem mikor lesz a szülinapom?

-Majd nyáron

-Jaj de jó!

-Lujzi, mit szeretnél a szülinapodra?

-Rózsaszínt.

-Oké, de rózsaszín mit?

-Rózsaszín ajándékot! - idáig már egyszer eljutottunk, így most tovább próbálkoztam.

-Lujzi, de mi legyen az az ajándék?

-Hát torta, hogy elfújhassam a gyertyát!

-Lesz torta, cicám, de tudod, akinek szülinapja van, az tortát is kap, meg ajándékot is.

-De azt már kaptam karácsonyra! - és álmélkodva néz, és nem érti, hogy miért puszilgatom szanaszét. :-)

ilyenkor már kora reggel szólt a telefonom, és az anyukám szólt bele, és megbeszéltük, milyen jó is, hogy megszülettem. Régen eszembe se jutott, hogy milyen lehet háttér és támaszték és fedezet és segítség nélkül, mert ő mindig ott volt, és úgy szeretett, ahogyan soha senki, és ahogyan soha senki nem is fog, és szentül hitt benne hogy különleges és gyönyörű és páratlanul tehetséges vagyok, és akkor egy kicsit még én is hittem. Aztán valahogy túl hirtelen lettem valakinek az egyszem szemefénye gyerekéből sok mindenkinek az anyja, és még mindig nagyon hiányzik, és bármit megadnék, ha visszakaphatnám, akár csak egy napra. Csak egy órára. Csak még egyszer megölelhetném.

-Miért az óvodába indulás előtt három perccel kezd el az addig egymás haját tépő és visító gyerekkupac édesen kacarászva, magazinba illően játszani egymással?

-Miért van az, hogy a digitális kijelzőjű mosógépen olyan gyerekzár van, amelyik minden gombot lezár, egyet kivéve: a ki/bekapcsológombot?

-Miért engedi ugyanez a mosógép kinyitni az ajtaját, miközben még nem járt le a mosás, csak a gyerek kinyomta?

-Miért felejtem el én ezt immár harmadjára, és folyatok ki 45 liter habos vizet a lábamra és a fürdőszoba padlójára?

-Miért gondolja azt a gyerek, hogy ha egymás után nyolcvannyolcszor mondja azt, hogy DELÉGYSZIIIIIIIIIIIIIIII, akkor megengedem, hogy hétköznap számítógépezzen?

-Miért is kell fogyókúráznom, amikor ráültem a macskára és túlélte?

-Miért nem eszi meg a gyerek a gombát, kivéve, ha pizzán található?

-Miért van genetikusan beleépítve a gyerekeimbe, hogy ha pucérak, akkor üvöltve rohangálniuk kell?

-Miért akar a lányom egyedül kimászni a kádból, mikor nyilvánvalóan nem tud?

-Miért mindig a másik bögréje kell?

-Miért az orvosi rendelőbe való belépésünk pillanatában fossa össze magát nyakig a kicsi?

-Miért nem találták még fel a dobozukba önmaguktól visszamászó lego-kockákat?

-Miért a kétéves gyerekem az egyetlen a családban, aki képes kaja után berakni a tányérját a mosogatóba?

-Skizofrén-e a lányom, ha azzal fenyegetőzik, hogy nem fog játszani saját magával?

-Mániákus-e a fiam, ha reggel az első szava az, hogy lego, este az utolsó meg hogy bionicle, és a kettő között se nagyon beszél másról?

-Normális-e a lányom, aki ordítva-sikítva nyög a vécén, és amikor odarohanok, hogy jaj vajon mi baja van, kiderül, hogy nem bírja kiszedni a hajából a hajgumit?

-Épelméjű-e a kicsi, aki újabban egy nagy parasztlengővel nyit, majd azonnal megpuszikálja az ütés helyét?

-Meg fogok-e bolondulni záros határidőn belül? :D

Ez utóbbi költői :-))))

Előre is szeretném leszögezni, hogy szeretem az uram. De ezt muszáj, barátnőmtől kaptam, és annyira röhögtem, hogy felébredt a gyerek. :-D

 PASIKÉPZŐ
 OKJ-s szakképzés
 A képzés alcíme: Olyan intelligenssé válni, mint egy nő !
 Cél: Aktiválni a férfiak agyának idevágó részét, amelynek létezéséről sejtésük sincs.
 A tanfolyam árát a tényleges szükségletek felmérése után állapítjuk meg, kedvezményt adunk azoknak a jelentkezőknek, akik mindegyik kurzuson részt vesznek!!!

 KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK:
 1. Leválni az anyámról (2000 óra)
 2. A fizetésemet a feleségemnek adom (550 óra)
 3. A feleségem nem az anyám (350 óra)

 KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK:
 1. Nem vagyok féltékeny a gyerekemre (50 óra).
 2. Kész vacsora ..... egy mosolygó feleség (200 óra).
 3. Nem viselkedem úgy, mint egy fajankó a feleségem barátai előtt (több mint 500 óra).
 4. Hogyan lazítsunk úgy, hogy ne tűnjünk lustának (300 óra).
 5. Leküzdeni a távirányító-szindrómát (550 óra).
 6. Nem pisilek a WC mellé (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel).
 7. Előbb sikerül kielégítenem a feleségemet, mint hogy elkezdené tettetni (kb. 1500 óra).
 8. A cipők maguktól soha nem mennek el a cipős szekrényig (800 óra).
 9. Hogyan jussunk el a szennyestartóig úgy, hogy útközben nem tévedünk el (50 óra).
 10. Hogyan éljünk túl egy náthát agonizálás nélkül (200 óra).

 FAKULTATÍV TANTÁRGYAK:
 1. Emésztési technika, hang nélkül.
 2. Agyamba vésem, mely napokon esedékes a szemétlevitel.
 3. Konyha - kezdő szint: háztartási gépek: ON (bekapcsolni), OFF (kikapcsolni).
 4. Konyha - haladó szint: az első zacskós levesem anélkül, hogy elforralnám az összes vizet.
 5. A jégkockatartó megtöltésének veszélyei (diavetítéssel kísért bemutató).
 6. A legújabb tudományos felfedezés: a házimunka nem okoz impotenciát.
 7. A WC-ülőke dörrenésmentes lehajtása.
 8. Miért nem szükséges a takaró emelgetése, miután megszabadultunk bélgázainktól?
 9. Alapvető különbségek a szennyeskosár és a padló között (zeneterápiás laborgyakorlat).
 10. Hogyan repül a kávéscsésze a mosogatóig (gyakorlatok David Copperfield irányításával).
 11. Érzékeken túli kommunikáció: mentális gyakorlatok azokra az esetekre, amikor világosan elmondják, hogy a keresett dolog a szekrényfiókban van, ilyenkor ne kelljen visszakérdezni, hogy melyik szekrény, melyik fiókjában.

 HÁZIDOLGOZATI TÉMÁK:
 (A témák nehézsége és összetettsége miatt csak 2 dolgozatot kell beadni).
 1. A vasaló: a ruhák titokzatos útja a mosógéptől a ruhásszekrényig.
 2 . Én és az elektromosság: a villanyszerelő kihívásának anyagi előnyei villamossági hibák esetén (a legbanálisabbaknál is!)
 3. Miért nem bűntény virágot ajándékozni a nőnek a házasságkötés után?
 4. A WC papír: a WC papír vajon a papírtartóban jön a világra?
 5. Az eltévedt férfi autóvezető is kérhet útbaigazítást a járókelőktől anélkül, hogy impotensnek tűnne.
 6. Tisztítószerek: adagolás és gyakorlati felhasználási tanácsok a javíthatatlan károk elkerülése céljából.
 7. A mosógép: a nagy ismeretlen felfedezése.
 8. Milyen genetikai akadályai vannak, hogy szó nélkül végignézzük, amint egy nő leparkol.

-Anya, idenézz, cigánykerekezek!...........Anya, hát ez nem ment valami jól, kár, hogy nem vagyok cigány!

-...ööö...kicsim, a cigánykereket nem azért hívják így, mert csak cigányok tudják jól, ennek ehhez semmi köze...(fuldokolva röhög)

-Akkor miért hívják így?

-ööö...

van valakinek tippje amúgy?

jaj és egy olyan igazi lujzikás gyerekszáj, beleittam az otthagyott teájába (ez az anyák sorsa egyébként, szétpasszírozott maradékokon élünk mint a malacok:-))), mire megszólal: Anya, BOLDOGAN ihatsz a teámból! Annyira imádom...

avagy ilyenek voltak a kölykök farsangkor:

Szerintem szépek voltak :-) És a farsang is jól sikerült, igaz, az estét úgy zártuk, hogy Pömpöllér telerókázta az ágyát, de mivel reggelre semmi baja nem volt, lelkesen ráfogtuk a cuccot a fánkevő versenyre, és nem mondtuk le a hétvégi vendégeket, sikeresen elterjesztve ezáltal a miazmát, én vasárnap este szálltam be az öklendezős buliba, barátaink gyerekei meg hétfőn, a Lujzi idáig úgy néz ki, hogy megúszta, Apaisten viszont az előbb hívott a munkahelyéről, hogy elég szarul érzi magát, szóval spontán húshagyó keddet rendezünk, halleluja. :-)

Kaptam egy ilyen kreatívbloggerdíjat, ezúton is szeretném megköszönni szoeke fantázianevű kedves anyatársamnak: tunderpanna.freeblog.hu/ a díj képét nemtudom beszúrni, mert béna vagyok, de nagyon jólesett :-))

Úgy néz ki, hogy összefogok egy barátnőmmel, aki a budapesti lakásában tanít, és kölcsönadja nekem a másik szobát, és heti egy napot újra én is tanítani fogok, elkezdve ezzel visszaszivárgásomat a dolgozó emberek népes táborába. Szóval, aki szeretne esetleg angolt vagy franciát tanulni heti egyszer a Róbert Károly környékén egy nagyon szimpatikus és vicces :-)) tanártól, az jelentkezzen, még van hely.

a kicsi beszéde, elképesztően aranyos, mindent utánoz, ahogyan eddig is, de most már egyre több kétszavas mondatot pakolgat össze, amiket persze a kontextusuk nélkül
relatíve nehéz megérteni, de néha már másoknak is sikerül, pl: KAPOD KEKSZ!, azaz azonnal adjál kekszet te gyerekelnyomó szörny, vagy ŐVÓT!, azaz igen, anya, valóban egy fiserprájsz kisbuszt vágtam a nővéremhez, de csak azért, mert csúnyán nézett, vagy a LÁBA ELTŐT! (eltört), na most erről tudni kell, hogy az ELTŐT jelöl minden rosszat, tehát bármi leesik, kiömlik, elszakad, elfogy, az  mind eltört, jelen esetben a lába eltőt azt jelenti, hogy lejött a cipője, ugye, milyen logikus? :-), ugyane logika mentén a CICA ELTŐT KEZE!! annyit jelent, hogy a macska megunta a folyamatos nyúzást , és beleharapott a kezébe. Ugyanígy, egy szót használ minden finomságra, ami nem tányéron vagy cumisüvegben van, hanem a felnőttektől, illetve a tesóktól lehet elkunyerálni, legyen az mogyoró, ropi, gumicukor, popcorn, azt nálunk mind úgy hívják, hogy EGYET!!EGYET!EGYET! Grübedlinyelven a KAPA! TÍZ! azt jelenti, hogy ha nem adsz vizet, itt és most el fogok halálozni, az ÁKOSZ! OTT! pedig azt jelenti, hogy látótávolságán belülre került egy háromévesnél nagyobb fiú, minden nagyfiút Ákosnak hív, barátnőm nagyfia után szabadon. Egyébként elképesztő módon megért mindent, az előbb mondtam neki, hogy ha kaját akar, akkor legyen szíves, menjen fel az emeletre, és az este az ágya alá hajított cumisüvegét hozza le. Közölte, hogy JÓ. És lehozta. :-D

Amúgy ilyen párbeszédeket tud már nyomni pl mint tegnap este, amikor mese után a tesói sorjáztak szépen át a saját szobájukba, és elfelejtettek neki jóéjtpuszit adni, rohant utánuk, hogy ENCI! ÁJJJ! NE!NE! ÁJJ! PÚSZ! ekkor megkapta a puszit - KŐSZ! PÁPÁ! és lefeküdt aludni. Ez amúgy is egy tündér szokása, hogy megköszöni a puszikat, és osztogatja is őket bőkezűen, olyan igazi macis, nagy puha puszijai vannak, és meleg, nagy mancsa, jó dolga lesz majd a nőjének, az tuti :-)

Továbbra is rettenetes rosszcsont, az az igazi büdös gazember fajta, akire még haragudni se lehet egy másodpercnél tovább, mert még ezt is cukin csinálja. Mostanában kardozómániája lett, azaz óvatosan kell lépni a lakásban, mert egyszercsak előpattan valahonnan a törpe, páros lábbal ugrál, bőszen hadonászik a kezében szorongatott akármivel, ami csak nyomokban emlékeztet kardra (kiskanál, legódarab, fogkrém, stb), és vésztjóslóan elordítja magát, hogy HÁÁ!HÁÁ! ANGÁ! (ami az en garde bébiverziója, úgyhogy akár gizdulhatnék is, hogy franciául pl már jobban tud a gyerek, mint az apja, höhö), és bősz csuklómozdulatokkal elkezd harcolni, meg kell zabálni. :-D

Amúgy továbbra is totál drámaszakkörös, mert ha hangosan rászólunk valamiért, vagy  kiveszünk a kezéből valamit, vagy neadjisten az apja a múltkor rácsapott a kezére egy kicsit, akkor nem szimplán csak ordít és toporzékol, hanem igen komoly előjátékkal teszi ezt, ami méltán érdemelné ki a bébi-oscart, mert először lefagy, tágra nyílt szemmel néz rád (Hogy tehetted ezt? Velem?), majd lenéz ugyanolyan döbbenten a kezére, visszatartja a levegőt (Halálos a sérülésem. Rózsabimbó.), majd vissza rád, még mindig döbbenten (Pont te? te veszed el tőlem a ceruzaelemet/piszkavasat/kisbaltát/öngyújtót? Akiben bíztam?), majd magába fordul, sóhajt egyet, mint akinek már megint melóznia kell, ilyenkor szoktunk családilag visszaszámolni háromtól, és nullánál úgy elkezd üvölteni, hogy feljön a parketta. Kész.

Ez a lefagyós-hitetlenkedős arckifejezése vonyítás előtt húsz másodperccel, lássuk be, hatásos:-)

Vegyen Ön is Spar Vödrös Gyereket, igazán megéri, bár a miénk akciós volt, biztosan azért, mert maszatos. :-)

és azért van rózsaszínben, mert nővére van, és éjjel meg hideg, és az igazi férfi amúgy rózsaszínben is férfi. :-D

Csak még két kép, az első a két csemete első találkozása a combig érő hóval :-))

és a hóemberünk, aki randa módon Ku-klux-klános lett :-D Ott van a képen, igen, az az. :-))

Íme két hóangyal :-)

és egy hókisördög :-)

A hókisördög egyébként totálisan rühelli a havat, bár mondjuk ebben a félméteresben valóban nem egyszerű számára a közlekedés, a múltkor egy ötvenméteres emelkedőt húsz perc alatt másztunk meg négyen, úgy, hogy a Gergő minden lépésnél orra esett, üvöltött, felszedtem, talpraállítottam, megint elesett, megint üvöltött, megint felszedtem, és úgy a nyolcadik ilyennél akkor kitaláltuk, hogy tegyük fel a szánkóra a kis kojotot és próbáljuk meg felszuszakolni az emelkedőn, ami úgy nézett ki, hogy mindannyian térdig a hóban, a szánkó belesüppedt, a gyerek üvöltött, Pömpöllér húzta elöl, én toltam hátul, miközben a hátam mögött Lujzi sikoltozott, mert ő is folyton elesett, a harmadik perecelésénél sikeresen kirúgta alólam azt az egy lábamat, amin éppen álltam, mert a szánkót próbáltam meg féllábbal kituszmákolni egy süppedésből, és ezáltal szépen rakásra estünk mindannyian, nekem kiment a bokám, rámesett a szánkó, plusz két ordító egyméteres michelin-baba, a Pömpöllér meg állt fölöttünk és röhögött, és miután feltápászkodtunk, és visszagyűrtem magamba az összes Holle anyót érintő bazmegemet, továbbaraszoltunk az emelkedőn, úgy, hogy én féllábon ugrottam egyet (haha) a hóban, közben sziszegtem a fájdalomtól, mint egy aberrált csörgőkígyó, egyik kezemmel magam előtt tolva az ordító Gergőt, másik kezemmel magam mögött vonszolva a szintén üvöltő Lujzit, nesze neked extrémsport, bizony, mínusz 11 fokban is lehet izzadni. :-D

Ezektől eltekintve szeretjük a havat, én főleg bentről nézni a kandalló mellől :-), ez most már azért egy kicsit túlzás, a család egy méter fölötti férfitagjai kettő órán kerestül ástak, hogy kiszabadítsák az autónkat, hogy az ember bemehessen dolgozni arra a koncertre, amit 5, azaz öt darab ember hallgatott végig, nyilván másfél méteres hóban az ember nem reszkíroz, a kocsinkon viszont ekkora hó volt:

A macska konkrétan eltűnt a hóban, amikor könnyelműen kiugrott az ablakon, aztán meg rohamot kapott :-)

Pömpöllérék élvezik, óriás jégcsapokkal a hónuk alatt csúsznak le az utcán a szánkóval, mint lovagi torna, barátnőmék gyerekei meg alagutakat ástak a kertben, és abban közlekednek, mint az üreginyulak :-))))

Mi meg azt játszottuk tegnap a hóban, hogy effektíve dobáltuk bele a kölyköket, mint a Balatonba, elképesztő, gyerekkorom óta nem emlékszem ekkora havazásra :-)

A képen több kiskorút is elrejtettünk, ki találja ki a pontos számot? :-)

meg elérkezett az a pillanat, amitől rettegtem, amikor a gyerek a vállam fölött beleolvasott a blogomba, és kikérte magának, hogy hogy írok róluk :-)))), pontosabban a hülyealváson akadt ki, mert hogy ilyet egy anyuka nem mondhat a gyerekéről hogy hülye, és hiába magyarázkodtam, hogy én az alvási pozitúrára értettem, csak rosszabb lett, remélem az óvodában nem kezdi el terjeszteni, hogy hülyézem őket :-) Úgyhogy ezentúl szigorúan csak akkor netezek, ha nincs ithon, vagy alszik, mert már az indexet se lehet megnyitni az apjának, azonnal jön és olvassa, hogy hullákból raktak barikádot haitin, és eléggé begyorsult az olvasása mostanában, tekintve, hogy mindent kibetűz, amit lát, most döbbentem rá amúgy, hogy bakker a minket körülvevő feliratok, táblák, reklámok és termékek majdnem mindegyikén angol a szöveg, csórigyerek meg betűzi szépen, hogy anya mi az a dougöhö plajset, mondom gyurma drágám, gyurma.

És tegnap voltunk vele fülészeten, mert megint rosszul hall, és odafele majdnem belénkszaladt egy idióta, és rém büszke vagyok magamra, mert egyrészt ügyesen kimanővereztem magam a helyzetből (már láttam ugyanis, hogy a szakadó hóesésben, a síkos úton araszoló sort egy baromarc előzgeti, és felkészültem idegileg, és naná, hogy amikor pont minket előzött, akkor jöttek szembe, mire az az íkúnindzsa nyomott egy satuféket, amitől természetesen kipörgött, és telibekapta őt a szembejövő, és együtt szépen átcsúsztak a mi sávunkba, mindez 3 méterrel előttünk, én meg hálistennek egy gázfröccsel kislisszantam előlük, és csak utólag kaptam gyomorremegést, és tekertem le az ablakot a mínusz tízben, hogy bárki bármit is szól rám, mint köcsög anyukára, elszívjak egy cigit, amúgy arra büszkébb vagyok, hogy a legcsúnyább szó, ami elhagyta a számat, az az idióta volt, pedig amúgy találnék rá szép cirkalmas fordulatokat, hálistennek a gyerek nem igazán fogta fel, hogy 2 mp-re voltunk mi is a csattanástól, helyette végigvehettem vele kresz alapszabályait a bethesdáig, ahol két órát kellett várnunk, mert egy gergőkorú lányka babot dugott az orrába, és nem tudták kiszedni, ezért mentővel átszállíttatták valahová, majdnem mondtam az anyukának, hogy hagyja a manóba a bioéletmódot és adjon a gyereknek franciadrazsét, mert az legalább elolvad, de aztán hálistennek visszafogtam a bennem rejlő humorheroldot, volt szegénynek elég baja. :-) A gyerek viszont ámulatba ejtette a többi várakozót, mert szerényen kunyerált tőlem egy százast, bedobta az automatába, kikereste a krémcsokoládé opciót, és vett magának egyet lazán, és fura volt őt együtt látni vadidegen ötévesekkel, sokkal idősebbnek tűnt mind testileg, mind agyilag, amikor meg egy csini anyuka kedvéért hirtelen nekilátott a vérmocskos várakozó előterében öklös fekvőtámaszokat nyomni, amiről alig tudtam lebeszélni, hirtelen már az is bevillant, milyen lesz majd kakaskodó copfhúzogatós kiskamasznak, kész leszek :-))))))

ma lett elegem a hidegből amúgy, idáig még jó volt, meg szeretjük a havat, és szánkóztunk meg csináltunk hóembert meg minden, de ma elegem lett, konkrétan fájt kimenni, pedig csak az óvodáig mentünk meg vissza, de effektíve fájt az orrom, a szám, lezsibbadt a fülem, a gyerekeim úgy néznek ki, mint a delta főcímében a csávók, és naponta négyszer kell egy embermagasságú ruhakupacot rájuk gyömöszölnöm, elég volt, tavaszt akarok és napsütést, és füvet és ülve cigizni. Uff. :-)

Kifogyhatatlan tartalékaink vannak hülyealvásos képekből, úgyhogy hiába szorongatnak a trónkövetelők, akkor is szilárdan tartjuk magunkat a királyi pozícióban! :-D

Prezentálnám a "Gerinctörött krumplibogár", az "Inkognitóban", illetve a "Megfáradt bizniszmen" fantázianevű kompozíciókat, ez utóbbi egyébként a Lazaalvási VB aranyérmese is, azzal a zsebredugott kézzel. :-D

Mit csinál magából a fiam, ha kicsit megszaladt a kezemben a habfürdős flakon?

Habszörnyet. Nyilván.

Na és a liba?

Habciciket csinál magának, ki lepődött meg? Ugye senki? Köszönöm. :-D

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy ennek a gyereknek (gyanítom mindegyiknek) testileg-lelkileg kifejezetten jót tesz a sport, és ügyes is a kis vadmalac, és bónuszban még élvezi is. Jár ugye heti egyszer úszni az óvodával, ott is mindig dicsérik, a heti két judó most már beállt, és még mindig imádja, és az edző is mindig dicséri, ő csinálja a legpengébb öklös fekvőtámaszt, kezd kockásodni a hasa, és múlt csütörtökön 4:3-ra lenyomott egy minimum hatvankilós nagy csávót, tiszta büszke vagyok rá. Ma meg elhívtak minket korizni, a minket itt azt jelenti, hogy elmentünk négyen, és abból csak a Pömpöllér korizott, mi díszkisértük, apa dolgozott, nyilván, kicsit féltem, hogy mit fog szólni a sok dekkoláshoz, tekintve, hogy most volt életében először korcsolya a lábán, de hát imádta, fülig érő szájjal perecelt hatalmasakat, és ugyanúgy röhögve kelt fel, ezúton is szeretném mégegyszer megköszönni Noéminek, hogy felkarolta a családot, a judót is ő ajánlotta ugye, az edzőt is, most meg a korizást is ő hozta fel, és vállalta, hogy húzza-vonja-taszigálja a jégen a nagy cula gyerekemet, szóval köszi Noémi! :-), és hát ügyes a gyerök, mitagadás, néha már egyedül is császkált pár métert, aztán persze ettől rögtön úgy érezte, hogy akkor ő már tulajdonképpen tud is korcsolyázni, mit neki, ő már formaegyezhet a jégen, és akkorákat esett, mint az ólajtó, de nem bánta, végülis ő volt az, aki háromévesen, a medencében töltött első negyedóra után közölte, hogy márpedig ő tud úszni, és azzal a lendülettel már vetődött is, úgy nyúltunk utána, és kapartuk ki a medence aljáról, mert ő tud. :-))

Szóval eleinte volt sok ez:

meg ez:

meg hát ez:

de aztán lett ez :

meg ez:

meg ez:

Rajongótábora is akadt, akik ropievészetbe és teaivásba fojtották izgalmukat:

Aztán a Vezér kiadta a parancsot, és hazamentünk. :)

De szuper jól éreztük magunkat, jövő héten is megyünk, Pömpöllér már a hazafelé vezető úton azon fűzött a kocsiban, hogy mi lenne, ha visszafordulnánk, csak még két kört menne, nem többet. :-D

Ma van Apaisten szülinapja, Lujzival készülődünk, irtó lelkes, :-), amíg sül a tortaalap, addig leül neki rajzolni, rajzol, rajzol, közben fecseg: Most rajzolok egy apát ide középre, most rajzolok neki egy szép nagy kerek tortát.........anya, apa hány éves? Mondom negyvenhat, mire teljességgel elkomorodik, és közli, hogy ó jaj, annyi gyertyát nem tudok rajzolni.....:-D :-D végül kiegyeztünk négyben :-D

Elnézést kérek a Lujzi fan-klubtól, de most róla fogok panasznapot tartani, a liba ugyanis fogta magát, és nemes egyszerűséggel megveszett. Eszem megáll, ma olyan hisztit levert, hogy sajnos kénytelen voltam a fenekére verni egy idő után, mert azt még higgadtan levezényeltem, amikor a fürdőkádban egymásnak estek a bátyóval, és pechjére láttuk az esetet, így hiába visított, mint akit rágnak a menyétek, láttuk, hogy ő kezdte, amikor izomból nekidobott a Pömpöllér fejének egy fogmosópoharat. Pömpöllér persze nem lenne az, aki, ha nem torolta volna azonnal meg az őt ért sérelmeket, így visszavágott vmi műanyag játékot, amitől viszont Lujzi kapott szirénagörcsöt, de sajnos nem volt túl hiteles, így kiraktam a kádból őket, megkapták a fejmosásukat, kibékültek, mentünk aludni, és ott jött az agybaj, elmeséltem Lujzikának a mesét, amit kért, összebújva, simisimi, ahogy kell, majd amikor vége lett, a nő közölte durcás fejjel, hogy  mégegyet. Mondtam, szó se lehet róla, ma igazán nem érdemelte meg egyikőjük sem az extra mesét, amit azért be szoktam vállalni, de ma nem. Mit csinál erre az az idegbeteg lúd? Földhözvágja a könyvét. Gergőke odatrappolt és felkapta, na erre adta elő a lánylény a komplett megőrülési jelenetet, sivított, üvöltött, hogy add vissza, majd utolérte szegény kicsit, leteperte, és arcon_harapta basszus, de úgy, hogy egy seb lett a szeme alatt, na erre viszont nekem durrant el az agyam, kapott egyet a seggére, és bezavartam a szobájába, és próbáltam mesélni szegény Pömpöllérnek, aki ilyenkor persze tüntetően jófiú, már csak a kontraszt kedvéért, és fennhangon sajnálgatta meg vigasztalgatta szegény üvöltő Gergőt, miközben a szobájába zárt Lujzi egy kurva nagy fakockával kezdte el verni az üvegajtót, mondtam én, hogy kár volt beüvegeztetnünk tavaly, szóval nyugodtan mondhatom, hogy sikeres esti performanszunk felért egy zendüléssel az idegosztályon :-))))

És itt kezdtem el megint egy szép szigetről ábrándozni, sok fehér homokkal meg pálmafákkal, de igazából még pálmafa se kéne, meg semmi, csak legyen jóóóó messze innen. :-D

Mi van ezzel a csajjal? Mitől kattant meg így hirtelen? Nem történt semmi, nem érte trauma, nem válunk, nem verjük, illetve idáig nem vertük, de mostantól lehet hogy rászokom:), semmi baj nem történt, mi az istentől veszett így meg????

Szóval ma úgy alakult, hogy nem volt kire bíznom a Gergőt, amíg Pömpöllért judózni viszem, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és magammal vittem. Lujzikát elvitték barátnőmék, én meg nekiindultam a két vadmalaccal meg némi gyomorideggel, ami Gergő nyugodt edzőterembeli viselkedését illeti. Egy benzinkútnál megálltam, mert eszembe jutott, hogy megpróbálom mindenféle kajával féken tartani a kisördögöt, hátha akkor nem rohan be a tatami közepére verekedni, vettem ropikat, innivalót, meg egy hirtelen ötlettől vezérelve egy zacskó franciadrazsét, mondván, ha más nem, majd jól elgurigázunk vele. Így is lett, gyerek tök jól viselkedett, kicsit szaladgált, de az belefér, gurigáztunk, már kezdtem örülni, hogy megúsztuk, mikoris elkezdett az orrát túrva üvöltözni. Na mondom, faja, kivittem a teremből, kint megnyugodott, dörgölte ugyan az orrát, de gondoltam a kis hülye biztos belekarmolt. Szaladgált egy kört a folyosón, ahogy jön vissza, nézem, vmi sötét trutyi folyik az orrából, mint az alvadt vér. Na, gyorsan kaptam egy kisebb szívrohamot, hogy mi a búbánatért vérzik a gyerek orra, mikor el se esett meg semmi, majd ahogy letöröltem, döbbentem rá, hogy az bizony nem alvadt vér, hanem csoki, a drága észkombájn szentem bizony felnyomott mindkét orrlukába egy-egy csinos franciadrazsét, és azért volt az egész balhé. Váááááááá. :-)))

Naszóval, vidám, kedélyes, nyüzsgős ünnepeken vagyunk túl sok családtaggal, baráttal meg kajával, és nagyon örülünk a ronda, szürke, óvodás hétköznapoknak. :-)

Nem is tudom, hol kezdjem, a karácsony tök jól telt, attól eltekintve, hogy amikor vacsora után a srácok felmentek apával felvenni az ünneplő ruhát, én meg villámgyors ajándékelőrángatás után loholtam fel utánuk, mert Pömpöllért már nagyon nehéz átverni angyalkailag, nem kételkedik ő meg semmi, egyszerűen csak az agya kombinálásra és logikára van beállítva, nem tehet róla, így 2 perc késés még belefért, de többet már nehezen tudtam volna kimagyarázni, szóval lihegek fel, mint állat, és nagy lendülettel benyitok a hálószobaajtón, ami előtt két centire ott állt Lujzika mezítláb, én meg jól rátoltam a lábujjára az ajtót, úgyhogy csilingelés helyett tíz percnyi ordítással köszöntöttük az angyalokat, de aztán hálistennek elmúlt, lemehettünk, és felfedezhettük, hogy Gergő vagy rettenetesen botfülű, vagy épp ellenkezőleg, örökölte az apja abszolút hallását, akárhogyan is,  de nem bírja elviselni a közös éneklést, így a mennyből az angyal csúnya röhögésbe fulladt, mert amíg a nagyokkal elkezdtünk énekelni, kézenfogva, meg gyertyafény meg kipirult gyerekarcok, meg áhítat meg minden, addig a Gergő a méregtől eltorzult arccal verte az ajtót, és ordított, hogy HAGGGY ABBA!!! HAGGY ABBA!, így a második strófáig már egyáltalán nem sikerült eljutni a vinnyogástól. :-) Ez van, jövőre újra megpróbáljuk. :-D

De ezektől eltekintve nagyon jó volt, valahogy sikerült megcsinálni, hogy nem stresszeltünk semmin, pedig 24-én még nem volt fánk, de előre takarítottam, így szép rend volt, a férfiak elmentek fát venni, aztán szép komótosan feldíszítettük a gyerekekkel, amíg Apaisten csinálta a vacsit, amit gyertyafényben megettünk, aztán szétzúztam a lányom nagylábujját, majd kibontottuk az ajándékokat, mindennek óriási sikere volt, íme egy lájtos tájkép ajándékbontás után macskával és mezítlábas tündérkével:-)

Kaptak könyveket, társasokat közösen, aztán Pömpöllér főleg legókat, nyilván, kicsit függő a gyerek :-)

Lujzika meg megint fullos libaarzenált kapott, pónikkal meg hüvelykpannabarbival meg tündérkoronával, egyértelműen az utóbbinak volt osztatlan sikere, itt éppen gőzerővel varázsol a flitteres pink varázspálcájával, amivel a bátyja szerint csak nyálaspónivá lehet változtatni mindenkit, de nem is. :-)

Másnap reggel, még talpig pizsamában azonnal felvette a felszerelését, és csúnyán bepónizott. :-D. Imádom.

Aztán volt egy pizsamában, társassal és legóval töltött nap, aztán jött a rengeteg rokon, akik sokat ettek, de kaptunk tőlük tehénmintás terítőt meg aligátorminigolfot, a gyerekeket nem is láttuk, isten áldja a nagycsocsót az emeleten, életünk egyik legjobb beruházása volt, aztán másnap jöttek Nóra barátnőmék, elvitték magukkal Pömpöllért aludni, másnap hazahozták, aztán jött egy nagyon régi barátunk, Hajni, a kisfiával, itt aludtak, és együtt töltöttünk három elképesztően jó napot, hajnali háromig beszélgettünk, és viccen kívül úgy repkedtek a pozitív energiák, hogy csak lestünk, és két nap alatt full terápián estünk át mindhárman :-)))

Majd jött a szilveszter, amit szűkkörű baráti társaságban töltöttünk, társasozással meg italozással. Pömpöllérnek megengedtem, hogy fennmaradjon, ha bír, mert itt volt a csaja is, és ő is fennmaradt, és annyira vicces volt, hogy a gyerek konkrétan egész este pörgött, mint a motolla, alig bírtuk lelőni, mindennemű ágybaküldésnek masszívan ellenállt, majd ahogy felhangzott a Himnusz, és mindenki felállt, pezsgőspohárral a kezében, abban a szent pillanatban, nulla óra nulla perc tíz másodperckor elkezdett fetrengeni a kanapén és rinyálni, hogy ő álmos és aludni akar, anagyon röhögtünk, úgylátszik az idei ünnepek célja a magasztos pillanatok profanizálása volt, totális sikerrel, de nem baj egyáltalán.

Azóta meg itthon punnyadunk, társasozunk, volt szánkózás, legózás, macskanyúzás :)

hülyealvás,

viháncolás,

komolykodás,

szóval jól vagyunk, bár így a végefelé már kicsit elfáradtunk, azaz elfáradtam, Pömpöllér ugye negyedik hete van itthon, és ő már ezt nem annyira bírja, csúnya társaságfüggő a gyerek, és így itthon bezárva már tök zizi lesz egy idő után, szenved, unatkozik, nyúzza a macskát, baszogatja a tesóit, szóval ma mindenki nagyon örült az óvodának, bár szívesebben töltöttem volna a végre felszabadult délelőttömet békés punnyadással, nem pedig fürdőszobatörléssel és sittpucolással, de hát ez van, ma már újra fürödtünk, halleluja. :-D

Igen, igen, a skacok kétharmada óvodában, az apjuknak meg szóltam, hogy ma este nekem kell a gép, készüljön fel a lelki traumára, úgyhogy, bár tegnap este a beépített, terméskővel felfalazott sarokkád_alatt_robbant szét egy vízcső és állt bokáig a hideg víz, ma este akkor is jövök és beszámolok!!! :-))))

És persze Boldog Jujévet mindenkinek!

Köszönjük szépen a köszöntéseket, mindenkinek viszont mindent, tojjanak sok ajándékot az angyalkák, mi nagyon várjuk már a holnapot, főleg az egyméteresek, Lujzi főleg azért, mert felveheti a Csillogós Királylányruhát (fotózok majd :-), Pömpöllér meg már nagyon feni a fogát az ajándékokra, Gergőre való tekintettel meg a fát idén is lefúrjuk, az tuti :-)))

Ma este egyedül leszek a csomagolópapírokkal, mert persze az uramra most is igényt tart a müpa egész héten este 11-ig, nehogy már tudjon valamit segíteni, és hozok pár képet, meg pár gyerekszájat, egyelőre takarítunk, helyet csinálunk a következő kupac játéknak, meg ilyenek, legyetek jók. :-)

(A hét költői kérdése: Miért, miért, miért ragaszkodik a lányom ahhoz, hogy ő márpedig hanyattfekve is tud pohárból inni????? Most önti magát nyakon ötödször, és természetesen úgy visít, mint a fába szorult menyét, segítség. :-)))

Lemondjam-e vajon a 26.-ra tervezett összcsaládi karácsonyi ebédet, ha Pömpöllér negyedik napja lázas, fáj a füle és alig lát ki a fejéből, nekem fáj a torkom és köhögök, Apaisten félóránként tüsszent kettőt, a kicsik meg rosszak és folyton verik egymást ? Az még 8 nap.....hmmm.

Amúgy nem tudja valaki, van-e a csigának füle?

Este próbálok bővebben, addig egy pár gyerekszáj:

-Anya, a Moby Dick cigányul azt jelenti, hogy Moby, nézd! :-))))

-Anya, ha te meg apa cerkófmajmok lennétek, akor amikor megismerkedtetek, régen, amikor mi még nem éltünk, apa úgy próbált volna meg magához vonzani téged, mint nőstényét, hogy meglengette volna előtted a nagy, kék heréit? (köszönjük natgeo :-)

Lujzika:

-Anyaa, pisilni keeell!

-Akkor menj pisilni!

-Één?

-Nem, a római pápa, grrr.

- Én vagyok a római pápa?

-Nem, de azért menj pisilni

-Nem én vagyok a római pápa!! A római pápák nem is tudnak pisilni! A római pápáknak nincs is popsijuk meg puncijuk! - ordítja ki a vécéből :-D

Lebukott a Télapó, a fárasztó ajándékkihordás után idén is nálunk piheni ki a fáradalmakat :-)

Először is, táviratilag:

bocsánat mindenkitől, hogy még nem válaszoltam az összes karkötős emailre, fűzögetek esténként, és a hétvégéig megpróbálok mindenkivel mindent leegyeztetni, köszi a türelmet, csak most kicsit úszunk, hálistennek ugyan éppen senki nem beteg, de jön a karácsony, és tele kellett töltenem 72 darab kibebabrált adventi zsákocskát, meg télapóskodtam is, szóval zajlik az élet, majd jövök beszámolókkal, de most csak arra van kapacitás, hogy felrakjam Pömpöllért, a judókirályfit, harmadik hete jár edzésre azt hiszem , és imádja és imádja és imádja, és határozottan jót tesz neki, higgadtabb lett, és nagyfiúsabb, ezúton is szeretném megköszönni Noéminek, hogy egy, az óvoda előterében elkövetett birkózásos ökörködés után azt mondta, hogy szerinte a gyereknek való lenne a judo, és meg is mondta, hogy hova menjünk, és el is mentünk, és tök büszke vagyok a csemetére, mert határozottan és kifejezetten ügyes, jó mozgású, és az edző is megmondta, hogy annyi energia van benne, mint egy közepes atomerőműben, íme a fehér ruhás szívemcsücske:

és szuperjófej edzőjük van, magázza a sok töpszlit, ordít velük, seggberúgással fenyegetőzik, kezdésnek körömtisztaság-ellenőrzés van, mindenért tíz fekvőtámaszt kell csinálniuk, és ezzel együtt süt róla, hogy imádja a srácokat, és azok is őt, és bár én alapból totálisan píszí anyuka vagyok, itt érdekes módon egyáltalán nem zavar, hogy egy nagydarab, szakállas pasi ordibál a gyerekemmel, mert azt látom, hogy az ominózus gyereknek csillog a szeme a boldogságtól, és iszonyúan koncentrál, hogy megfeleljen neki, és már össze is spanolt két sráccal, és alig várja az edzéseket, és boldog és büszke magára, és joggal.

Kicsit aggódtam, hogy hogy fog beilleszkedni, merthogy ugye év közepén csöppentünk be egy olyan csoportba, amelyik már szeptember óta együtt van, de hálistennek egyáltalán nem lóg ki, már a második alkalommal tök jól csinálta, nyilván nem tudja még a fogásokat meg a technikákat, de az edzés fele úgyis bemelegítés - általában bukfencfogócska, szétröhögöm magam, csak bukfencezve lehet közlekedni, akit elkapnak, tíz fekvő és ő lesz a fogó, aki feláll vagy legurul a tatamiról, az kiesett, aztán torna, fekvőtámaszok, felülések, nyújtások, aztán tanulnak esni, puffannak előre-hátra-oldalra, aztán párba állnak és hajrá, gyurmázzák egymást keményen, annyira helyesek. :-)

Kicsit féltem küzdősportra íratni a gyereket, nehogy még jobban felerősödjön benne az agresszió, de a hozzáértők megnyugtattak, és igazuk lett, mert a judoban nincs ütés meg rúgás, csak birkózás, egymás ruháját tépkedik, és le kell nyomni a földre az ellenfelet, és tényleg önfegyelmet követel, és abszolút való a némileg túlpörgött fiúgyermekeknek, és hát tényleg.

Természetesen a gyerek már négy danos feketeövesnek képzeli magát jövőre, pedig ahhoz még meg kell tanulnunk japánul elszámolni tízig, és akkor a logsztikáról még nem is beszéltem, mert természetesen az edzés egy időben van a Lujzi zeneovijával, plusz még a Gergőt is meg kell oldani valahogy, mert a Lujzit elvihetem magammal, ő igazi kis cserepesvirág, ahova leültetem, ott marad, és szépen elücsörög-csicsereg mellettem, amíg a báty edz, de Hulkot már nem ilyen fából faragták, szóval ő nem jöhet be edzésre, így viszont valamit mindig ki kell találni, hogy ki vigyáz rá, de megoldjuk. :-D

Bocs, majd jövök és írok, csak vasárnap óta a karácsonyi készülődést megfejeltük egy kis lázas-fosós vírussal, egyelőre még csak Gergő meg egy kicsit én, de nem sok kétségem van afelől, hogy a többiek is hamarosan követnek minket, szóval időm az irtó kevés, pedig van sok mesélnivaló bulikról meg judóedzésről meg zombikról, szóval igyexem. :-)

Íme itt van 63 kilónyi gyerek tornasorban :-)))

Ja és kérem a drukkokat, ma délután viszem Pömpöllért élete első judo-edzésére!

és nemcsak szerintem Lujzi sokkal ügyesebben rajzol az átlag hároméveseknél, bár konkrét viszonyítási alapom nincs, azt tudom, hogy a bátyja ennyi idősen még bőven a brutál firka-korszakát élte, fő témája a Sziklás hegység volt szakadó esőben, és kevés felismerhető dolgot rajzolt, de hát ő fiú ugyebár, és máshol vannak nála a hangsúlyok, mostanra szépen rajzol, de olyan fiúsan, intenzív vonalakkal, heveny színezéssel, általában autós, dinós vagy military témakörben, íme pl egy szép járgány:

, de ő mostanában inkább az írásra fókuszál, a nagybetűket már egész szépen rakosgatja egymás mellé, bár agyilag még nem érett az olvasásra, vagy hogy is mondjam, szóval felismeri a betűket, de hiába olvassa fel őket egyenként egymásután, még nincs meg az a képessége, hogy összeálljanak a fejében egy szóvá, ebből adódnak azért vicces jelenetek, pl amikor a feladatlapon színek vannak leírva, lebetűzi, hogy Z-Ö-L-D, majd néz rám, na mondom, próbáld meg kimondani, milyen szín van odaírva, mire felragyogó arccal közli, hogy NARANCSSÁRGA! :-)), meg leírta fonetikusan, hogy VUKKÖ, ami csak elsőre értelmezhető ikea-komódnak, aztán rájöttünk, hogy kimondva, ha megnyomjuk a vuk végén a k betűt, bizony ott van az a kis ö, kérem, most mindenki mondogassa hangosan, hogy vuk, vuk :-)))) ja meg feltalálta a pontos Á betűt, ami egy A és fölötte egy pont az I-Í mintájára, az szerinte a rövid Á, apjával suttyomban azon röhögtünk, hogy az valószínűleg az AHH! leírt verziója. :-)

Ez pedig amit először leírt tök egyedül, annyira édes, illetve nem is az első, mert az régóta le tudja írni, hogy APA, de ez volt az első tök önálló irománya, azóta már sokat fejlődött

De hát ő Pömpöllér, és úgy is rajzol, amilyen, vehemensen, logikusan, a pepecselés része a dolognak totálisan hdegen hagyja, az óvodában is csináltattak vele iskolaérettségi felmérőt, és az derült ki belőle, amit én speciel eddig is tudtam, hogy abszolút kocka pasiagya van, ebből kifolyólag a térlátást és térben forgatást igénylő, tükrözéses, stb feladatokat egyedül ő oldotta meg hibátlanul az összes nagycsoportos közül, viszont tökéletesen tipikusan ahogy rájött a feladat megoldására, onnantól kezdve már nem nagyon érdekelte a kivitelezés, odakente az egészet, látszott a rajzon, hogy unja a pepecselést, hibátlanul megoldotta a feladatot, és mégis az egész úgy nézett ki, mint a hányás, szóval többek között ezért sem mehet iskolába.

Lujzika viszont mint mindenben, ebben is a tökéletes ellentéte a bátyónak, imád rajzolni, pepecselni, színezgetni, és hát nem azért mert az én lányom, de gyönyörűen rajzol, messze a hároméves szint fölött - mondják az óvónők is, ez itt például én vagyok:

ez pedig a művésznő önarcképe:

Ez pedig itt a mi kis családunk, kéretik megfigyelni, hogy apának is milyen szép, virágos szoknyája van, valamint, hogy Gergő mekkora egy zsebpiszok ott fent :-)))

itt pedig egy királylány a több százból, amik itt figyelnek már, olyan lesz, mint én voltam, anyukám kilószámra hordta haza a perforált szélű számítgéppapírt, én meg konkrétan mázsaszámra gyártottam a királylányokat, hiába, na, a vér nem válik vízzé. :-)

És hát igazi művésznő a szentem, minden alkotása előtt tíz percig sopánkodik, hogy jaaaaj, anyaa, én nem tudm lerajzolni a hajamaaat, anyaa, én nem tudok rövidujjú pólót rajzolni, aztán persze rajzol egy gyönyörűt, imádom. :-)

Már elég régen nem volt hülyealvás, úgyhogy íme az aktuális gyöngyszem, ezúttal Kornéllal súlyosbítva, komolyan, ez a macska elképesztő, kedves, nyugodt, tündérpofa, anyósom zsebkutyáját nagyon súlyosan bealázta, egyszerűen ignorálta, a kutya meg bepörgött, aztán kapott két sallert, és a vége felé már egészen megbarátkoztak, szóval Kornél rulez , mindenkit az ujja köré csavart már a családban az extrém higgadtságával, miközben pl a férfiakban keltett néminemű irgységet az alábbi produkció, melyet vagy tíz percig végzett elmélyülten :-)))

Még hogy nem nőttek a fejemre máris??! :-D

Fürdés utáni enyhe anyánfetrengés :-))) Annyira szeretem őket.

Hulk szeretni cica!

Ez itt kérem szépen kölesgolyó á la Lujzi, amsterdami plüssmamuszban tálalva, csak ínyenceknek. :-)