2011.02.13. 16:04| Szerző: Chipie

Az ovis farsang az egy olyan esemény, amelyre az anyukák és az apukák behozzák a jelmezbe öltöztetett gyereküket, némi süteményt, innivalót, és az összes kurva vírust, ami csak a környéken feltalálható, és mivel ilyenkor mindig rengeteg ember zsúfolódik be egy nagyon kicsi helyre, a vírusok szabadon pattognak mindenfelé, végülis nekik is jár a partizás lehetősége vagy mi, ebből kifolyólag viszont ez már a második olyan farsangunk, amikor beviszek az oviba három egészséges, vagy legalábbis tünetmentes gyereket, akik bent átalakulnak három tökéletes kriplivé, délelőtt buliztunk, majd Pömpöllér végigokádta az estét, Gergőnek ömlik a taknya, Lujzi meg már megint úgy köhög, mint egy göthös ló, mindezt egy nap leforgása alatt, éljen a báli szezon! :-)

Ettől függetlenül azért megérte, a kölkök tök jól érezték magukat, Lujzika természetesen, és senki által meg nem kérdőjelezhetően királylány volt, mi más. :-D

Pömpöllér már novemberben eldöntötte, hogy márpedig ő robot lesz és semmi más, ettől függetlenül persze az utolsó este csináltuk meg a jelmezét hajnali kettőkor, de hát ettől szép az élet, ilyenkor azzal mentegetem magam, hogy ha hamarabb elkészítettem volna, akkor úgyis elkezdenek vele játszani és szétszedik, azért ezek a jelmezek nyilván nem az örökkévalóságnak készülnek. Nekem a feje tetszik a legjobban, beleépítettük a fél konyhát, a szemei két teaszűrő, a szája meg egy sajtreszelő lett, a testébe meg az apja szerszámosdobozában fellelhető csavarok és kapcsolók és biszbaszok jelentős hányadát beleépítettük.

Tök nagy sikere volt, ami jó, de nekem sokkal jobban esett, hogy ő mennyire extázisban volt a saját jelmezétől, közölte, hogy ez a Világ Legjobb Robotjelmeze, és hű és ha, és a cipősdobozból készített robotcipőket úgy kellett külön leparancsolni róla, miután vagy négyszer csörtetett át vele az öltöző-vetkőző gyerekekkel teli folyosón, és az sem zavarta, vagy legalábbis nem vette észre, hogy a szülők fele azon röhögött a kis műsoruk közben, hogy mindig megpróbált tapsolni, de nem ért össze a keze. :-D

És még a karjára-lábára így sem tudtunk semmi olyat kitalálni, amiben mozogni is tudott volna, mindegy, mindenki nagyon boldog volt, én a legfőképpen. :-)

 

Kiscsíra jelmezébe meg minimális energiát fektettem, azaz kapott egy csillogós 300 forintos parókát meg egy papírkoronát, és így volt esélye, hogy szőke herceg legyen, de - mint az én előre pontosan tudtam - másfél perc után lekúrta a sarokba az egészet, és nem volt hajlandó felvenni, helyette a sütisasztalt rohamozta, így nagyon boldog vagyok, hogy nem álltam neki legyártani valami bonyolultabbat :-)

Azért cuki volt :-D

Volt még ezenkívül egy tök jó fej bohóc, pedig alapból utálom a bohócokat, de ez hálistennek nem édelgett, hanem ezerrel nyomott egy csomó poént, a kölkök vagy ordítva röhögtek, vagy röhögve ordítottak, illetve volt pár olyan sikítás, amitől a zuram tuti munkanélkülivé vált volna :-), kiosztott egy valag lufiállatot, kicsit gitározott, többek között a hány lába van a....-nek, számold meg fiam, c örökbecsűt, és hát Gergőre abszolút számíthatott, mert az elős sorban ült tátott szájjal, és mindenhova beordította a tök hülye választ :-D

Aztán volt még Lujzi-tündértánc, ráadásul a barátnőjével, akit tátátámm, szintén Lujzinak hívnak, és egy ugyanolyan tündérbogár, mint az enyém, hiába a név kötelez :-D

 

 

És hát ezt a képet a végére hagytam, szerintem ennél meggyőzőbben nem tudnám szemléltetni, hogy a fiúk és a lányok VALÓBAN két külön bolygóról jönnek, amúgy ez a kislány Pömpöllérnek nagyon tetszik, bár ezt spanyolcsizmával sem lehetne kikényszeríteni belőle, de néha elböffent olyanokat, hogy hát a Sacival milyen jól elvannak mostanában, és hogy ő legjobb fej csaj, stb, stb, sőt mitöbb, saját nagyszerű kezével fűzött neki egy karkötőt a Lujzi gyöngyeiből, khmm.  Saci egy édeskomoly nagylány egyébként, és hát itt ez a kép, baloldalt látható az ifjú, decens, nagytudású doktornéni, elegánsan keresztbett lábbal, kedves türelmes mosollyal, mellette pedig páciense, a fullos hülyegyerek, az én szívem sarja. :-D

 

2011.02.10. 13:37| Szerző: Chipie

Imádom, ahogyan rajzol, tegnap az oviban is nagyon megdicsérte az óvónéni, mondta, hogy messze a korosztálya fölött rajzol, és hogy mindenképpen fejlesszük majd ezt a képességét, tagozatos sulival, vagy ilyesmi, mert elképesztő ügyes, mondtam, hogy fogjuk, de hát ráér, egyelőre burjánozzon csak, amerre akar, annyira jó nézni, ahogyan belemerül a rajzaiba, és hát mindegyiken van valami, amit szétröhögjük magunkat, persze csak titokban, mert a Művésznő habosra sértődik, ha valamit kifogásolni merészelünk :-)

Ez itten kéremszépen a Kisjézus, és teljesen jó, hogy látszik, hogy először a kisbabát rajzolta meg, majd spontán körérajzolta az anyját, akinek ezért sajnos lemaradt a fél feje, mint egy elrontott fénykép, olyan :-)

 

 Majd itthon már állított az optikán :-) Igaz, hogy a Kisjézus éppen harakirit készül elkövetni a cumisüvegével, de legalább Máriának van feje :-D

 

 Az én abszolút kedvencem pedig azt ábrázolja, amikor egy sellő a part menti sekélyebb vizekben úszik. :-D Imádom. :-D

 

Címkék: rajz lujzibujzi  |   | 8 komment
2011.02.08. 11:46| Szerző: Chipie

Akárhogy is nézem, hátulról

 

vagy elölről,

 

 

sárkánnyal

vagy testvérrel,

 

 mindenhogyan gyönyörű tündér, és egyre okosabb is (nem röhög), mert ugyan továbbra is mond ilyeneket, hogy "nem akarok beleHAVATKOZNI", de valamelyik este őt is megsuhintotta ez a halál-téma, végül is pont időszerű, ilyentájban kattant rá Pömpöllér is, csak vele annyival könnyebb volt, hogy természettudományos érdeklődésű gyermek lévén abszolút elvitte őt a téma, lehetett neki magyarázni mindenféléről, és bár a Naprendszer leendő elpusztulását eléggé megsiratta, a többit viszonylag könnyen lenyelte. Lujzika viszont egyáltalán nem nevezhető tudományos leánynak, ő abszolút érzelemvezérelt, ezért este ült, ölelgette a babáját, és sírdogált, hogy ő nem akar meghalni, és nem akar megöregedni, és nem akarja, hogy elássák a föld alá, és én se haljak meg, mert neki nagyon fogok hiányozni, és ő se haljon meg, mert akkor nem lesz nekem kislányom, és brühühü, úgyhogy vele más megközelítésben kellett elővenni a témát, csak akkor nyugodott meg, amikor elmondtam neki, hogy az embernek csak a teste öregszik meg és hal meg (meg a belső szervei - belekotyogás Tudományos Bátytól - köszi bmeg:) , a lelke az nem, az felmegy a mennybe, és akik szerették egymást, ott találkoznak, és hogy az én anyukám is ott vár rám, és én is ott fogom majd őt várni, stb, stb, és akkor így lassacskán megnyugodott a duruzsolásomtól, olyannyira, hogy feltette az ultimate questiont: 

Anya, és ha te megöregszel, téged ki fog elásni?

:-D

Címkék: lujzibujzi szájak  |   | 9 komment
2011.02.04. 10:32| Szerző: Chipie

Annyira helyesek, egyre többet játszanak együtt, kollektív legózásokkor is mindig ők ketten vannak egy oldalon, mi meg Lujzival a másikon, és lövöldöznek és rakétáznak és katonáznak és dínóznak, és mivel tökéletesen egyforma pukkancs mindakettő, sokszor összevesznek, de hamar kibékülnek, tegnapelőtt este - mint ez utólag megtudtam, - Gergő le akart este jönni villanyoltás után, de Pömpöllér megdumálta vele, hogy ha visszafekszik az ágyába, akkor ő melléül és elénekli neki azokat, amiket én szoktam, és simogatja úgy, ahogyan én szoktam, és frankón elaltatta a kiscsírát, szóval egyre jobb dolgom van, ma is fél klencig aludtam, hihetetlen :-)

Első fázis, összeveszés, látványos csücsörítéses műduzzogással :

 

majd ugyanilyen látványos kibékülés :-)))

Címkék: gergő pömpöllér  |   | 1 komment
2011.02.04. 09:42| Szerző: Chipie

Ezt is már régen meg akartam mutatni, annyira vicces, zsebzsivány haját ugyanis reggelente kifésülöm, tíz perc alatt visszagyűrűsödik, de az a tíz perc, az minden reggel általános családi örömforrás, mert addig így néz ki, pont mint Richard Claydermann és Chewbacca szerelemgyereke, és mindenki vihog :-D

Amúgy meg szomorúan kell közölnöm minden rajongójával, hogy ahogy beköszönt a meleg le fogom nyírni a Hajat....:-)

Címkék: gergő  |   | 7 komment
2011.02.03. 14:05| Szerző: Chipie

Anya, nézd, ott egy másik diszizöket! - mondja na ki?

Hát a tündérvirágszálam, és ragyog a feje, olyan büszke magára, a Kislányra, Aki Szép És Tud Angolul.

:-D

A képen egyébként Böbe nevezetű babáját dédelgeti, aki még az én egészen kiskori babám volt, és Lujzi nagy szívszerelme, pedig egy tök csoffatag kis rongybaba, de hát halál jó dolga van, pink tülltakaró, saját plüssmaci, és Lujzi simizi a fejét .-)

Címkék: lujzibujzi szájak  |   | 5 komment
2011.02.02. 17:37| Szerző: Chipie

Ez a program most már hetek óta nem változik, mondhatnánk beállt, a triumvirátus, miután mindenki mindenkivel összeveszett a fürdőkádban, Gergő gumikacsákat vagdosott Lujzihoz, akin kitört a nyafikór, mert Vizes Lett a Hajaaaaaa, és efölött érzett végtelen bánatát hisztérikus sikoltozással kellett kifejeznie, Pömpöllér meg önjelölt dredd bíróként két centiről ordibált a hisztiző kicsik fejébe, kiparancsolom őket a kádból, ők meg törülközőbe bugyolálva kirohannak a kanapéra, ahol azonmód átalakulnak dínótojásokká, így amikor kimegyek a fürdőszobából, rendszerint három kuncogó óriástojás vár rám, és csak időnként lóg ki kicsit a.....a lóláb, mondjuk így :-D

Ezek után már nincs más dolgom, mint megvárni, amíg kikelnek :-D

  Míg végül pár pucér szobakör ordítva történő leszökdellése után sikerül mindenkire ráimádkozni/ordibálni/könyörögni a pizsamáját, és felvonulni az emeletre, ahol általában még egy félórát legózunk, aztán mesélünk, aztán mindenki mindenkinek puszit ad (ha utánaszámolunk, ez elég durva tud lenni :-), és lekapcsolom a villanyt és puszikat fújok és lemegyek, és ők felkapcsolják a villanyt és dzsemboriznak, és felmegyek és megint lekapcsolom, és lemegyek és ők megint felkapcsolják, szóval vígan vagyunk mostanság :-D

Címkék: röhej triumvirátus  |   | 6 komment
2011.02.01. 13:40| Szerző: Chipie

Ehhez a képhez nem is kell kommentár szerintem, büdös gazember mind a 100 centijével :-D

Címkék: gergő  |   | 3 komment
2011.01.31. 15:36| Szerző: Chipie

Korábban már többen kérdezték, hogy mért nem tanítom a gyerekeket idegen nyelvekre, de én még valahogynem éreztem aktuálisnak, szerintem - bár tudom, hogy sokan állítják ennek az ellenkezőjét - akkor érdemes elkezdeni egy másik nyelvet egy gyerekkel, ha már az anyanelvével nincsenek problémái. Nos, mivel Pömpöllér most már totál flottul beszél, ír, olvas magyarul, az ő kérésére belecsaptunk az angolba csak úgy próbaképpen, és hát csak lesek bakker, a gyerekre ragad az angol, de nem kicsit. Esténként újabban a tesz-vesz szótárat lapozgatjuk, és beszélünk a képekről, és simán érti a többesszámot és a hím/nőnemet, és aminek külön örülök, hogy egész jól kombinál, mert eleinte nyilván csak papagájkodott, de most már átkombinálta a baah baaah black sheep, have you any wool kezdetű örökebecsű angol dalocskát mooo mooo black cow, have you any milk-re, aminek én tökre örülök, meg ma reggel azt bírta mondani a húgára, hogy She is a monkey! majd a székről leesve röhögött, akárcsak akkor, amikor először meghallotta, hogy hogy mondják angolul azt, hogy ujj, mert azért észkombájnság ide vagy oda, még mindig óvodás, és mint tudjuk ennek a korcsoportnak a pisi-kaki poénok jelentik a humorhimaláját, és hát ugye az a szó, hogy FINGer, ebből a szempontból klasszisnak számít :-) (ld még Gergő: Hip-hip hurrá, kiabálják a tesói, mire ő: hip-hip puki! ), és teljesen be van rá pörögve, nagyon édes, a kicsik meg a farvizén evezgetnek, és este, mikor kijövök a szobájukból, 3 irányból hallom, hogy gudnájtmám :-D

Címkék: pömpöllér okosgyerek  |   | 2 komment
2011.01.30. 09:19| Szerző: Chipie

Ezt november óta akarom megmutatni, azóta őrizgettem a telefonomban, most sikerült végre áttölteni a gépre, de a kedvenc képem, ezért (is) imádok kertes házban lakni.

Szóval ez itt egy relatíve unalmas szeglet a kertünk hátuljában lévő kőlépcsőről, amit békésen bambultam.

amikor egyszercsak elkezdtem nagyon röhögni, észrevettem ugyanis a vidám kis levélszellemünket, aki ott vigyorog a lépcső alján :-D

 

Hát nem tök jó fej? :-)

Címkék: személyes röhej  |   | 2 komment
2011.01.27. 12:53| Szerző: Chipie

Nem, nem vagyunk jobban, új családi mottónk szerint: Ha meleg van, hányunk, ha hideg van, köhögünk! :-)

A hányós vírus már elköszönt tőlünk, de jól megágyazott az influenzának, és vicces módon én vagyok a legszarabbul, tegnap egészen konkrétan meg óhajtottam pusztulni oxigénhiányból kifolyólag, nagyjából mindenem fáj, de már látom a fényt az alagút végén, ma kaptam antibiotikumot meg mindenféle mást, örültem a patikában, így hó végén, na mindegy, ami a srácokat illeti, Lujzi köhög - nyilván, de reményeim szerint időben elcsíptük, mindenesetre a héten itthon volt, Pömpöllér taknyos, Gergő meg hisztis, szóval elvagyunk, energiaszint a minimumon, ma egy kicsit jobban vagyok, úgyhogy szépen, megfontoltan haladva megpróbálom kicsit összevakarni a lakást ami az általánosan rendetlenből a felháborítóan disznóólszerűvé fajult az elmúlt 3 napban, amikor nem nagyon emeltem fel a seggem a kanapéról, további írások majd később, egyelőre gyorsan az elmúlt hét gyerekszájaiból, ami eszembe jut, just for the record, Lujzi ugyanis bűbájosan kavarja a hangokat és a szótagokat, valamelyik nap az óvodában MILÁNÓI VAKARÓNI volt az ebéd, a halacskáknak szeretné ő adni a HALEDELELT, és a bolt előtt van egy CUKORMATAAUTÓ, a könyvében meg egy szép, rózsaszín FAMINGLÓ,   szóval ezeken félholtan is szétröhögjük magunkat, de nekem a héten a top a Gergő által elkövetett FÓT SZOGADOK, ANYA!, illetve apjakedvence a DINOJUJUSZ (dinoszaurusz gy.k.), kéretik hangosan magunk elé kimondani, aztán pedig ér röhögni :-D

 

amúgy meg tavaszt akarok, és füvet és rövidujjú pólót és kikapcsolt tévét. :-)

Címkék: betegség triumvirátus szájak  |   | 12 komment
2011.01.18. 10:56| Szerző: Chipie

Majd befejezem a karácsonyos bejegyzésemet is előbb-utóbb, és tudom, hogy egy galád vagyok, amiért nem írok, de közbejött egy aranyos kis vírus a családba, hányós-fosós, úgyhogy az elmúlt hetünk bővelkedett a vidámnál vidámabb pillanatokban, még szerencse, hogy ez ilyen időzített vírus volt vagy mi, mert nem egyszerre támadt le minket, hanem szabályosan kétnaponta ugrált át egyik családtagról a másikra, kezdte Lujzika, aki múlt szerdán benyitott a balettöltözőbe és köszönés helyett spontán behányt :-), de hát ő egy kultúrcica, és ettől eltekintve még itthon is hányt egyet-kettőt, de mindig a vécébe, és hát ami zseniális volt, hogy csütörtökön hajnalban jött rá megint a hányás, de én erről csak utólag értesültem, merthogy felült az ágyában, közölte, hogy hánynia kell, és az én okosügyes nagyfiam megfogta, kicipelte gyorsan a vécére, meghánytatta -fogtam a haját, anya, ahogyan tőled láttam, és utána kiöblítettem a száját meg megmostam az arcát - majd visszapakolta az ágyába, és csak utána jött nekem szólni, mire átmentem megnézni, a csaj békésen aludt :-))). Szóval ő nagyjából ennyivel letudta, illetve még két napig előadta időnként a hasfájós hattyú halálát, nyöszörgött, hogy neki milyen szörnyen görcsöl a hasa, eleinte még valóban sajnáltam, majd amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, amit még a gyerekorvosunk mondott ezer éve, hogy a hányós-hasmenős gyereknek adjunk pici hideg kólát meg chipset, merthogy azokban sok a cukor meg a só, és jót tesznek, szóval amikor belengettem, hogy délután kaphat kólát és chipset, először hirtelen sokkal rosszabbul lett, és ilyeneket nyöszörgött félig elalélva, hogy anya, én nem bírom már ezt a fájdalmat, mikor ehetek chipset? majd mikor közöltem vele rettentően sajnálkozva, hogy sajnos, ha ennyire fáj a hasa, akkor sztornó a chipses projekt, mert akkor csak vizet ihet és semmi mást, egészen váratlan módon rohamos és látványos javulásnak indult :-)))))

Ezután jött a zsebterrorista, aki szombat éjszaka egészen brutális módon telibehányta az ágyát - ja, merthogy halleluja, az új év legkirályabb hozadéka, hogy a sarj külön, saját, nagyfiús ágyban alszik, és hihetetlen módon sitty-sutty hozzászokott, és még hihetetlenebb módon azóta végigalussza az éjszakákat, ami azelőtt max havi egyszer fordult elő, és az történt, hogy 3 éve először úgy alszunk immár több, mint két hete, hogy nincs gyerek az ágyunkban, tényleg közeleg a világvége :-)))

Naszóval egy sikereres manőverrel széthányta az ágyát, ordított, lemostam, átöltöztettem, lehúztam a lepedőt, áthoztam a mi szobánkba, tíz perc múlva azt is széthányta, akkor megint lemostam, átöltöztettem, lehoztam a kanapéra, ahol végül is töltöttük az éjszakát, szocreál filmeket néztünk az m1-en, és húszpercenként beleöklendezett a felmosóvödörbe :-), azóta csak fosik, ami azért a leggázabb, mert nagyjából már szobatiszta volt, na most visszaállt totál pelenkásra, éjjel-nappal.

Az egészre a koronát viszont Pömpöllér tette fel, aki egészen tegnapig húzta safe and sound, tegnap éjszaka viszont olyat produkált, amihez a majd 7 évnyi anyaság sem tette elég erőssé a gyomromat, illetve megint rájöttem, hogy sosem mondhatom, hogy már mindent láttam, ugyanis csórikám azt bírta művelni, hogy elaludt este, majd éjszaka rosszul lett, és álmában, _hanyattfekve_ sugárhányt.............................mindenki képzeletére bízom az eredményt :-D annyit mondhatok, hogy hajnali 1-kor komplett zuhany, hajmosás, fogmosás, fülmosás és felmosás volt, és egészen komolyan fontolóra vettem azt az eshetőséget, hogy ollóval vágom le róla a pizsamafelsőt :-DDD

Kész vagyok, komolyan mondom, ha még egy összehányt vagy összefosott ruhadarabot látok, felmondok :-D, az elmúlt hetem levetítve igen komoly fogamzásgátló kisfilm lehetne, majd gondolkozom a piaci felhasználásán.

majd még jövök :-)))

2010.12.27. 19:51| Szerző: Chipie

Azért számomra a karácsony legvidámabb pillanata nem az volt, amikor Pömpöllér felakadt szemekkel azt rebegte a rémnagy lego droidbombázót a karjaiba kapva, hogy anya, anya, minket NAGYON szeretnek az angyalok, és nem is az, amikor 25-én reggel Lujzi a kezeslábas pizsamája fölé magára szuszakolta a királylányruháját amit kapott, hanem amikor ugyanaznap este arra jöttem le az altatásból, hogy az uram nagy elszánt és borzasztóan koncentrált fejjel éppen a Gergő távirányítós markolójával szállít az asztal közepén mandarinokat a gyümölcsöstálból egy kistányérba. :-D

Bár mondjuk dobogós még, amikor a kocsiban Pömpöllér közölte, hogy anya, emlékszel, amikor a múltkor KAKAÓRA tekerted a rádiót? Mire Lujzi vidáman becsipogta: ÉN MEG RÉPÁRA! :-)))

Címkék: triumvirátus ünneplős szájak  |   | 4 komment
2010.12.12. 15:48| Szerző: Chipie

-anyaa, csak még egy egészen kicsi csokit hadd egyek!

-ne egyétek már meg, mert nem marad a sütibe!

-naa, csak egy egészen kicsit, csak akkorát, mint egy molekula!

-igen, csak egy akkora darabkát, amit egy babahangya is elbír!

 

na melyik volt melyik? :-D

 

a másik zseniális nyelvújítás, imádom őket: a mesében Frédi és Béni reggel egy halcsontvázzal fésülködnek, mire Lujzi: anya, nézd, egy HALCSUTKÁVAL fésüli magát! :-)) és teljesen logikus :-)

 

Amúgy meg ha valaki szeretné Gergőt, nagyon szívesen örökbeadom. :-) Részletek este, ha minden jól megy - ami egyébként ritkán fordul elő.....

2010.12.10. 12:34| Szerző: Chipie

Annyit fikázgatok már itt a blogban, gondoltam most ajánlok is valamit, az egyik legszebb mesekönyvet, amit láttam az elmúlt években, ajánlom mindenkinek, akinek lánya van, 4-5 éves kor fölött, gyönyörűek a rajzok, a grafika, nagyon szép a szöveg, Lujzi egyszerűen imádja, tavaly kapta még, és az elmúlt egy évben hetente minimum két este előkerült, és ráadásul még magyar is, és annyira jó lenne, ha több ilyen lenne:

itt a linkje is, ha valakinek tetszik, tényleg nagyon-nagyon ajánlom, állítólag készül a királyfis verziója is, amúgy pl. Pömpöllér, a turbómacsó is imádja, kívülről tudja a kilenc égi királylány nevét, egyszerűen annyira szép, hogy odabilincsel, Lujzi meg bár még szerintem nem fogja fel a szövegeket teljes egészükben, de nem baj, amennyit ért belőle, annyit ért, de érzi hogy szép, simogatja benne Tringatrillát, a kedvencét :-)

bookline.hu/product/home!execute.action

 

 

A mínusz meg a tegnapi színház, ahova ovis szervezésben mentünk a leánnyal, Diótörő a Várszínházban, valami elképesztően harmatos volt, arról már rég lemondtam, hogy magyar produkcióban egyszerre mozogjanak a táncosok, úgylátszik ez valami külföldi specialitás, de még ettől eltekintve is értelmezhetetlen volt az előadás, teljesen lebutították, értem én hogy legyen píszi és ne tojják össze magukat az ovisok az Egérkirálytól meg ilyenek, de azért én némileg többet vittem volna bele mint három egérfüles sapkás, fitness-labdán pattogó szereplő, akikről nem lehetett tudni hogy jönnek, mennek, mit csinálnak, hogy kerülnek oda, az előzetes mesélés ellenére is követhetetlen volt az egész, és a legjobb bizonyítéka annak, hogy nemcsak én vagyok extra igényes, vagy extra fikagép, a gyerekek is unatkoztak, mindegyik (mármint a nézőtéren lévők)  locsogott, mocorgott, forgolódott, beledumált, kérdezgettek folyton, érdekes módon a múltkor, amikor  a Honvéd Magyar Népmesés előadását néztük, amiben mindaz a dinamika, odaadás és lendület megvolt, ami ebből a langyos tötymörgésből hiányzott, akkor kipirult fejjel, tök csendben fókuszáltak. Szóval ezt viszont senkinek sem ajánlom, bár minden szubjektív. Heti kulturális ajánlónkat hallották :-D

Címkék: személyes lujzibujzi  |   | 5 komment
2010.12.10. 12:23| Szerző: Chipie

Teljesen normális, hogy ha a zsebterrorista csöndesen eljátszik egy kisautóval, és a kéréseket első szóra, kommentár és visszaugatás nélkül teljesíti, azonnal veszem elő a lázmérőt? :-)

És persze tök lázas, és a tüdeje is zörög, úgyhogy megint nyertünk egy hét antibiotikumot, de a lázcsillapítónak hála, már ugyanolyan rossz szemtelen eleven, mint szokott lenni, reméljük karácsonyra mindenki helyrerázódik most már irgumburgum.

Címkék: betegség gergő  |   | 1 komment
2010.12.07. 14:36| Szerző: Chipie

na az nem leszek soha, most már bevallom, egyszerűen nem megy :-)

Kamaszkorom óta próbálkozom az alkoholos italokkal, soha nem ízlettek, de hát ezt az ember 17 évesen nyilván nem vállalja be egy bulizós közösségben, így ittam a különböző gusztustalan olcsó piákat a különböző alkalmakkor, mindig óvatosan, mert utálom azt az érzést, amikor kezdek becsípni, így ilyenkor azonnal leálltam, persze feltűnésmentesen lengettem a barackleves poharamat, és időnként bekamuztam, hogy peeersze, ütős ez a vodkanarancs, nem tűnt fel senkinek, mert amúgy is sokat röhögök és sokat beszélek, szóval elmentem spiccesnek. Huszonévesen aztán, kissé már benőtt fejlággyal nekikezdtünk a minőségi borozgatásnak, mert az milyen trendi, ha az ember gerét iszik meg bockot meg mittoménmit, és én bólogattam, és még akkor sem mertem bevallani, hogy nekem egyik sem ízlik, egyszerűen rosszul vagyok az ízüktől, akkor is ha tízcsilliárdba kerültek, és nyolcszáz éve érlelték mókusmentes tölgyfahordóban. Tiszta megkönnyebbülés volt terhesnek lenni meg szoptatni éveken keresztül, végre nem kínálgattak, és nem éreztem magam idiótának, utána egy ideig mondhattam, hogy ááá, ennyi idő után már elszoktam tőle, de aztán most már nincs mentségem, és meg is öregedtem annyira, hogy leszarjam a mások véleményét, úgyhogy nyugodtan kijelenthetem, hogy utálok inni, mindenféle alkoholt, nem is értem az embereket, de most komolyan, a sör keserű, mint a dög, nekem a legdrágább bor is savanyú meg keserű meg mar és utálom a tannint, a töményekről ne is beszéljünk, gyerekkoromban egyszer gyomorrontásom volt és lehúzattak velem egy feles unicumot a vécé előtt állva, mert azonnal jött vissza, na azóta az ilyen gyógynövényes töményeknek már a szagától elkezd forogni a gyomrom, a pálinka büdös és mar, az ilyen édes likőrök meg aszúk ugyan finomak, de fél deci után ragad a szám, és úgy érzem, mint aki lenyelt egy vattacukros bódét, a trendi koktélok is jók, de őszintén szólva én nulla különbséget érzek a virgin meg az alkoholos mojito között, akkor minek igyak alkoholosat?

És ez kicsit hosszú felvezetés magyarázza meg azt a sztorit, hogy kaptam a télapótól 5 db nagyon finom kis csokihordót, valami löttyel benne, olyan konyakmeggy méretűeket, és mivel a tegnapi nap a fullos csokizabálásról szólt, komolyan, a kétésféléves egy ültő helyében behúzott egy félméteres csokimikit,  hiába próbáltuk elvenni tőle, látszott a szemén, hogy ekkora zsákmánya még sosem volt, és előbb hagyja leszakítani a karját, minthogy odaadja, hát hagytuk, na és így szépen a délelőtt folyamán én is benasizgattam a kis hordóimat, és hát mit szépítsük, egyszercsak azt vettem észre, hogy az ebéd utáni barbis meséből hirtelen kiesett negyedóra, ugyanis bealudtam a kanapén, hálistennek ha én lefekszem, a három gyerekből minimum kettő ezt azonnal úgy veszi, mint felhívást keringőre és seggeseket ugranak a gyomromba, most is ezt tették, így épp csak, hogy bebólintottam, de ahogy felébredtem, hirtelen eszembe jutott a született feleségekből az alkesz bree, amikor kiüti magát fényes nappal, és irtózatosan elkezdtem röhögni, hogy natessék, csak eljutottam én is idáig :-D

Címkék: személyes  |   | 9 komment
2010.12.04. 23:14| Szerző: Chipie

a napi szintű agyvérzés mellett mindennap történik jópár olyan apróság is, ami viszont nagyon jó, és ami mindig egy pici visszajelzés arról, amit olyan nehéz elfogadni az embernek, hogy ez a gyereknevelősdi szinte kizárólag hosszútávon működik, akkor viszont tényleg. Gondolok itt arra, hogy ma a bábszínházból hazafelé jövet találkoztunk a helyi télapóval, aki már ugyan tegnap lenyomta az ovit, és házhoz meg csak holnap megy, de valamiért ma is teljes menetfelszerelésben lófrált az utcán, és persze odamentünk, az én gyerekeim meg még pár gyerek, és a télapó megengedte nekik, hogy megnézzék, nem maradt-e még valami a zsákja alján, és mindegyik hónaljig belefeküdt azonnal és szedte ki a csokikat, kivéve Lujzit, aki a seggembe bújva szepegett, mert hogy ő fél a télapótól, a miért kérdésre annyit bírt felelni, hogy fél, hogy megharapja, majd miután a télapó nagyon határozottan kijelentette, hogy ő még soha nem harapott meg gyereket, és nem is szeretne, nagy mórikálások közepette elfogadott pár szaloncukrot, majd a kisfürtös jött, aki belenyúlt a zsákba, kimarkolt az aljáról két csokit, megnézte, majd az egyiket visszatette (!), és illedelmesen megköszönte a télapónak, aki teljesen ledöbbent, hogy ez a gyerek egy tündér, én meg tökre örültem, hogy már ő is kezdi kapisgálni azt, amit próbálok velük mindig megértetni, hogy csak azért mert megszülettek és szépek, még nem jár nekik alanyi jogon az egész világ, és hogy tanuljanak meg osztozkodni, és ne követelőzzenek stb, stb.

Szóval ez is egy ilyen apróság, meg az is, ahogy Pömpöllér viselkedik újabban a kicsikkel, pénteken volt az ovis télapóünnepség, és Gergőt is befizettem egy csomagra a télapónál, mert ilyenkor kistesókat is be lehet protezsálni, tök jóság, mert elképzelem szerencsétlen kicsi fejét, ahogy a nagyok hazaállítanak a két csomaggal, hááát....így viszont abszolút boldogság volt, Őfürtössége beállt ovisnak fél napra, ült a kisszéken, igaz, még nem énekelte a hullapelyhest, de lelkesen tapsolt, lenyomták a műsort, majd megkérdeztem az óvónéniket, nem maradhatna-e ebédre, és megengedték, a kiscsávó boldogan bepattant a bátyja mellé, aki abszolút édes volt vele, szárnyai alá vette, hozott neki tányért, poharat, instruálta, hogy mit csináljon, én kint olvadoztam, de tényleg, ez elég brutál volt három óvodás gyereket látni bent, nagyon édesek voltak :-) elképesztő, hogy nemsokára már a kiscsíra is bevonul óvónőnyúzni :-)

és hát a röhögések....ma pl vagy egy órán keresztül lufisat játszott a triumvirátus, ami abból állt, hogy mindhárman lufivá változtak, nagy pff-pff-pff-hanghatásokkal felpumpálták egymást, majd utána vagy kipukkadtak, amit úgy kell elképzelni, hogy hatalmas vetődéssel összerogytak, vagy elengedték egymást, ami viszont úgy történt, hogy berregve körbe-körbe rohangáltak a lakásban mint az igazi elengedett bekötetlen szájú lufik,  leengedésig, akkor összeomlottak, majd újra felpumpálták egymást, kész voltunk, annyira röhögtünk :-), meg ma pl hazafelé jövet Gergő hasraesett, és mivel csontra van fagyva minden, esést követően még másfél métert csúszott hason, mint a pingvinek, amin persze megint mindenki beborultan röhögött :-), meg azon is, amikor esett a hó és testületileg kivonultunk a ház elé, és hatalmasat szánkóztunk, egészen addig, amíg Gergő harminccal bele nem robogott a házunk előtt álló óriási tüskés bokorba, és alig bírtuk kikaparni, most ahogy írom, kicsit úgy tűnik, mintha mindig a Gergőn röhögnénk, pedig nem is, most este pl az Optimális Gyermeknek sikerül tolyan hévvel rávetődnie az ágyra, hogy brutálisan orrba rúgta saját magát térddel, és utána felváltva sírt és röhögött, Lujzika meg megsértődött valamiért délután, és önkéntes száműzetésbe vonult az emeletre, ahonnan időnként lejött, és szándéka szerint borzasztóságokat kiabált, mi meg lent vihogtunk, mert rettentő zord fejjel ilyeneket bírt leordibálni a lépcsőfordulóból, hogy MOST KEDVEM VAN VILÁGGÁ MENNI, MEGYEK IS A SZOBÁMBA ÉS MAJD CSAK AKKOR JÖVÖK LE HA ABBAHAGYTAM A HISZTIZÉÉÉST! meg ANYA, BELŐLEM EGY BUTA KISLÁNY SZÜLETETT, NEM JÖVÖK LE! és ezt bírja ki az ember komoly fejjel, na nem. :-)

Ja és ilyen zebrát sikerült alkotni a a művésznőnek, eszünk áll megfele :-)

Ja, és ha esetleg olvas valaki, aki tudna segíteni abban, hogy is tudnám a hatésfélévesnek hatékonyan, ámde egyszerűen elmagyarázni a humángenetika alapjait, igen megköszönném, most ez van terítéken, és hát én egyre hülyébbnek érzem magam, ilyenkor derül ki, hogy mennyire felszínes a tudásom nagyrésze, bár azért az vesse rám az első követ, aki ébredés után tizennyolc perccel képes egyértelmű és frappáns választ adni arra, hogy pontosan miből is áll egy ember DNS-e és hol helyezkedik el :-D :-D 

2010.12.04. 07:03| Szerző: Chipie

Anya, mondok neked egy titkot, de ne mondd el senkinek, jó?

Jó.

Gyere, idesúgom a füledbe.

Oké, na mi az a titok?

Anya, lehet hogy úgy tűnik, hogy nem szeretem a Lujzit, de nem tudnék nélküle élni!

 

 

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 4 komment
2010.12.01. 11:17| Szerző: Chipie

Giccs az életem, ez van, kint szakad a hó, bent pattog a kandalló, sütőben sül a süti, szánkó kint csöpög a folyosón, és a kisfürtös azt bírta mondani az előbb, amikor rmeglátta a nagy karácsonyfát a főtéren: Odanézz, anya, ott egy...ott eeeegy...ott egy szülinap!

:-D

 

P.S.: és ezen még az sem változtat, hogy ma reggelre 72 darab kibabrált adventi zsákocskát kellett 1:előbányásznom, 2: megtöltenem 3: felakasztgatnom :-))))

Címkék: személyes gergő szájak  |   | 1 komment
2010.11.29. 13:20| Szerző: Chipie

említettem már, hogy imádom a nagyfiamat? Bár igazából nem tudom eldönteni, hogy rajta röhögünk-e a legtöbbet, vagy valamelyik tesóján, de a tegnap estét abszolút viszi. Mert  bár genetikailag abszolút igazolható eredetű a kommunikációs kényszere, mégis kezdi súrolni az elviselhetetlenség küszöbét, magyarán szólva folyamatosan pofázik, de tényleg, már kezdjük azzal gyanúsítgatni, hogy áttért a bőrlégzésre, tegnap este vacsora közben egyszerűen nem bírta abbahagyni,

anyaanyaugyehogyazeszkimókiglubanlaknak,tudodolyanjégbőlkészültsátorban,ésanya

abbanhogyhogynemfáznak,apaapaképzeldemlékszelmilyenjeditrajzoltamtegnapazóvodában,

tudodazafehérsisakosnaésképzeldazegyolyanűrlénnyelharcoléppen,amelyiknekháromfejeés

hatszemevanésalábaolyanmintegybékatappancsdeakezeteljesenemberiésazértrajzoltam

olyanramertarragondoltamhogyazzalsokkaljobbantudküzdeni,ésanyamilennehaaházunkha

akkoralennemintegyfelhőkarcolóéshakihajolnánkazablakonakkorlátnánkarepülőketismega

madarakatisésugyehogyhanagyonszárazfátteszünkösszeegykupacbaakkoregynagyítóvalis

megtudjukgyújtaniazokatperszecsakhanagyonerősensütanapmert...

igen, kisfiam, emlékszem, de most már egyél szépen!

 okésanyaeszemdeugyehogyevésnélkülkibírjaazemberkéthétigisdevíznélkülmegcsakkétnapig

mertatestünkiszonyúfontosalkotóelemeavízésezértkellolyansokatinni,demosthogyvanez,

holvannakasejtekbenavízmolekulákottköztükvagybennükvagyholférelbennünkazasokvízés

emlékszelapaamikorlementünkabalatonraésottvoltazabácsiakinekugyanolyankékautójavolt

mintavincééknekegyébkénttudtahogyavincééknekmegvanaklóncsillagrombolódenemazamit

amúltkormutattamazújságbanhanemazamitépítettünkamúltkorcsakaabalszárnyalattnemegy

hanemkétkilövővolt,érted,és...

gyerek, most már egyél, könyörgöm!

eszemanyanemlátodmostisteleaszámdeegyébkéntazhogyvanhaegyűrhajópontkikerülazűrben

egyaszteroidátakkorkellindexelnievagynemamúgyanyapontosanmikellahhozhogyvalakiautót

vezethessenmertazttudomhogyvannakolyanfelnőttekisakikneknincsjogosítványusdeneked

ésapánakisvandenekemmajdcsaknagykorombanlehetésanyaarragondoltam,tudodmire,arra

hogyvacsorautánrajzolhatnánkközösenegynagysztárvórszosrajzotdemondjukolyat,tudod

milyetanya,olyathogymondjukterajzolodmegaklónharcosokaténmegadroidokatutdodmelyik

akedvencdroidomanyaazamelyikgurulniistudés...

ááááááááááááááááááááááááá! :-)))

 

és így tovább, egyszerűen lelőhetetlen, az apjával már sírtunk a röhögéstől, már ő is röhögött saját magán, de nem bírta abbahagyni, akkor mondtam, hogy játsszunk olyat, hogy a kaja legvégéig nem szólalhat meg, na ez pár percig ment, akkor odajött és pantomimezni kezdett, azon megint beborulva röhögtünk, mert olyanokat csinált pl hogy odaállt elém, mutatóujjal megbökdöste a homlokát, majd bal kézzel brékelni kezdett, mint egy dzseko-imitátor, majd amikor tíz perc vinnyogás után még mindig nem jöttünk rá hogy ez mi akar lenni, elmondta, hogy a következőt akarta elpantomimezni: Apa, apa, emlékszel arra, amikor a Balatonon olyan nagy hullámok voltak?

Újabb öt perc csendet sikerült nagy nehezen kicsikarnunk tőle, ami alatt próbáltunk kommunikálni a maradék, jóval lassabb gyermekeinkkel, de közben is folyamatosan mutogatott, majd befejeztük a vacsorát, kimentem cigizni, és mire visszajöttem, elémpattant egy táblával, amire ezt írta:

ANYAUGYEIGAZ HOGY KINÁBAN UGY KÖSZÖNEK AZ EMBEREKK HOGY MEGHAJOLNAK?

 

Kérem, én ott leültem a földre, és annyira röhögtünk, hogy fájt a hasam, imádom, egyszerűen imádom :-))))

 

Címkék: pömpöllér  |   | 9 komment
2010.11.24. 13:47| Szerző: Chipie

teljesen normális, hogy leírtam a bejegyzés címét, és öt perce azon röhögök? :-))))

Megvan ugyanis az óvodai felmérés eredménye, nagyon meg lett dicsérve a gyerek, 7 alapkészséget mértek a nagycsoportosoknál, egyesével, interaktív módon, mindegyik lehetett kezdő, előkészítő, haladó vagy befejező szintű, iskolába menést azoknak javasolják, akiknél mind a 7 képesség haladó vagy befejező szintű, és van még egy szint, mert ez a teszt iskolások mérésére is való 8 éves korig, az optimális szint, azt kell 8 évesen elérni, na a gyerekem egy kivételével mindenből optimális, az óvónők sajnálkozva mutatták, hogy hát a finommozgás-rajzolás csak befejező szintű lett, na mondom, hazamegyek, agyonvágom :-)))

Az Optimális Gyerek a nap további részében olyan hülye volt, hogy elképesztő, össztevékenysége kimerült a seggenpattogásban és az artikulálatlan üvöltözésben, ebben rendkívül lelkes partnere volt Kevésbé Optimális Öcsi, akiről mindenfajta felmérés nélkül meg tudom állapítani, hogy nemnormális, újabban papagájkodik, és röhögve az arcunkba mondogatja az összes rászólási kísérletet, valamint rájött a piramisépítés rejtelmeire, és az a nagyon kevés hely, ahol még biztosan el tudtam helyezni a család értéktárgyait, az is megszűnt létezni, szevasz kandallópárkány és magaspolc, jön Gé, a pusztító, egyik kezében egy fiserprájsz játékasztal, másikban meg a kissámli, és megrohamoz mindent, szervusz mobiltelefon, öngyújtó, üveg mécsestartó, jó volt veletek :-)

Optimális Gyermek és Gémismalac:

 

 

  a gémismalac meg egy pár hónapja kialakult szó, méghozzá a triumvirátus alakította ki magának, ne kérdezzétek hogy, fogalmam sincs, egyszercsak elkezdtek gémismalacosat játszani, mi meg szanaszét röhögjük a fejünket, és nyomozunk, hogy mi az istenátka az a gémismalac, mert amikor Lujzit megkértem, hogy ugyan, rajzolja le nekem a gémismalacot, rajzolt egy csomó kockát, Pömpöllér magyarázata szerint az a gémismalacozás, amikor legóból pályát építenek, majd kisautókkal letarolják az egészet és közben opcionálisan ordítanak/sikongatnak/hujjognak, de volt már olyan, hogy közölték, hogy felmennek gémismalacozni, és mikor utánuk mentem, kupacban fetrengtek a földön és csikizték egymást, egy másik gémismalacozásnál meg fakockáztak, szóval egyre kevésbé tudom, mi is a gémismalac, annak viszont nagyon örülök, hogy egyre jobban kovácsolódnak összefelé, valamelyik reggel visszalaudtam (!), mert lejöttek, Pömpöllér bekapcsolta a minimaxot, önkiszolgálóan levettek egy zacskó kekszet a polcról, kibontották, én meg fél kilenckor ébredtem párnamintás fejjel, és hüledezve :-)

Amúgy egy csomó minden történik, van egy új macskánk, név szerint Rózi, aki egészen fura módon került hozzánk, a múltkor elmentünk a Szigetszentmiklóson lakó barátnőmékhez, aki elpanaszolta, hogy egy macska napok óta kerülgeti a házukat, hol az ablakpárkányon ül, hol az ajtóban, de ő nem akar macskát, és amikor indultunk hazafelé, az ominózus macska ott ült az autó mellett, ahogy lehajoltam megsimogatni, bekapcsolta a rotorjait, beraktam a kocsiba, és Csobánkáig aludt, itthon meg úgy viselkedik, mint aki ide született, Kornél egyelőre még nem bírta feldolgozni, hogy fennkölt kandúrmagányába bepofátlankodott egy féléves kis muff, amikor megjött az új macska, két napig ült egyhelyben némán :-)

Hálistennek új macska is nyugis macska, és ő is imádja, ha valaki alszik, azonnal szimpátiaalvásba kezd :-)

 

ezenkívül elkezdtem heti két délután tanítani egy nyelviskolában, és nagyon tetszik, és voltunk cirkuszban, és modellautóversenyen, ahonnan Lujzi összvissz annyi élménnyel jött haza, hogy tök jó volt, mert pisilnie kellett és szólt apának, és elmentek pisilni. :-), az uram meg annyira kiábrándult a korrupt és gusztustalanul szánalmas csobánkai közéletből, hogy felhagyott minden ilyesmi tevékenységével, és mivel igen tekintélyes mennyiségű energiája szabadult így fel, első körben a sütés irányába mozdult, úgyhogy jó mostanában nálunk gyereknek lenni, hol almáspite, hol dióskifli a reggeli, mert apa minden este beizzítja a sütőt. :-)))

2010.11.14. 09:17| Szerző: Chipie

Tisztában vagyok vele abszolút, hogy a 3-6 éves kislányok átmeneti pszichózisára komplett iparág épül, amiben igyekeznek a lehető legcukibb és legrózsaszínebb flitteres-csillámos-gennyes cuccokat létrehozni, és lenyomni a t. szülők torkán, és az én lányom se igazán kivétel, bármennyire is igyekszem az épelméjűség határain belül maradni, de mit tehetek egy ilyen gyerekkel, a plüssállatainak is saját plüssállataik vannak és nyilvántartja, hogy melyik kié :-D

De ahogy közeledik a karácsony, és megint turbóra kapcsol a reklámgépezet, megint jön elő a hányingerem, érdekes, a fiús-robotos-droidos-transformeres téma soha nem verte ki ennyire a biztosítékot, pedig abban is vannak extremitások, de valahogy dr. Agy csontos autópályáját sokkal jobban tolerálom, mint azt amit ma láttam, és nem és nem és nem akartam elhinni: SELLŐPÓNIK!!! Hát innen hova tovább??? Mit tehet egy olyan lény, ami alul sellő, felül póni, és rózsaszín szárnya van és csúszdás babaháza???? Ehhez képest a baby-sitter Barbie, aki szobatisztaságra szoktatja a kisbarbiet, és a játékvécében játékszar van, már szinte meg se kottyan, komolyan, pedig attól az uram kapott sérülésveszélyes röhögőgörcsöt. :-D Vááááááááá.

Címkék: röhej lujzibujzi  |   | 14 komment
2010.11.12. 10:43| Szerző: Chipie

de nagyon nagy már az én fiam, tök büszke  vagyok rá, az elmúlt fél évben rengeteget fejlődött mind agyilag, mind - ami nála fontosabb, az érzelmi kitöréseinek kezelésében, nagyon sokat higgadt, a múltkor Roggyant Öcskös úgy pofánverte, hogy csattant, mire ült, fogta a fejét, és higgadtan közölte, hogy aú, ez fájt, Gergő, ne verekedj. Mire összepuszilgattam, és felvázoltam neki, hogy tudja-e magáról, hogy fél éve egy ilyen eset úgy végződött volna, hogy vérvörös fejjel felrúgja Roggyant Öcsit a holdra, és tíz percig agyvérzés-közeli állapotban puffog, most meg már olyan önuralma lett, mint egy istennek :-)

És egyre önállóbb is, a múltkor egyedül elvitt egy óriási zsák műanyagot a szelektív kukába, tőlünk két utcányira és egyedül betömködte, és kiporszívózza a szobáját, és judón már abszolút nem lóg ki az iskolások közül, leparkolok, kivágódik akocsiból, a cuccát szorongatva felrohan a terembe, mire utánamegyek a kicsikkel (ami ugye kb tízperces folyamat, benne némi istenkedéssel Gergőnek, hogy szálljon már ki, dupla sapkakereséssel meg ilyenek), szóval addigra már idióta mondókákat ordít a többiekkel együtt az öltözőben és judogi-övvel verik egymást, mire értemegyek, felöltözve, cucc-összepakolva vár, behúz egy félliter ásványvizet és kaját követel, imádom.

A múltkor valami mese kapcsán megkérdeztem őket, hogy ha egy tündértől kapnának egyetlen kívánságot, mit kérnének, és azt kívánta az én bogaram, hogy maradjon minden így, ahogy most, ők mindig legyenek gyerekek (nem ismeri Pán Pétert :-), mi mindig maradjunk a szüleik, és a családunkból senki ne haljon meg és ne legyen beteg, és még a golyók is pattanjanak le rólunk, ha esetleg. :-)

Lujzika azt bírta kívánni egyetlen kívánságnak, hogy legyen okos és nagy és legyen három kicsinye, ÉS hogy hívják őt ezentúl úgy, hogy Csillámporka. :-)))))))))))))))) Erre persze a bátyja fuldokolva röhögött,  és diszkréten megérdeklődte tőle, hogy vajon hány évesen próbálja meg megtanulni majd az egy és a kettő közötti különbséget, kedves Csillámporka kisasszony :-)))

Egyébként tök jó, mert mindkét gyerekemet nagyon szeretik most az óvodában, Pömpöllért agyondícsérik az esze miatt, most valami újfajta iskolaérettségi felmérést készítettek vele, 3 napig tartott, és lehidaltam rajta, mert szerintem olyan dolgokat vártak el benne, ami egy harmadik osztályosnak is problémát jelenthet, pl az óvónő által elmondott számsorokat kellett visszamondani visszafelé, és kicsit ledöbbentem, amikor meséli a gyerek, hogy hát anya, az egyjegyű számoknál simán ment, a kétjegyűeknél is, de a háromjegyű számoknál már kétszer is elrontottam. Báá. Szerintem egyetlen nagycsoportos óvodástól sem várható az el, hogy százas nagyságrendben így képben legyen a számokkal, és oké, hogy mondjuk pont az én Ödönkém ebben jó, de mi van a többiekkel? Mi lesz a Lujzival, aki még mindig nem hajlandó elfogadni, hogy tizenhetes szám is létezik a világon, mert az szerinte csúnya? :-) Ő pl tuti, hogy két év múlva se fogja tudni visszamondani, hogy 242-241-240-239-238, de nem hinném, hogy ettől csökkent értékűnek kéne magát éreznie....mindegy, még nem ítélkezem, mert ez csak a gyerek beszámolója, a teljes felmérést majd valamikor jövő héten ülünk le kielemezni az óvónőkkel, majd beszámolok. Mindenesetre a gyerekről ódákat zengenek, hogy akár holnap mehetne iskolába, és hogy milyen okos, sőt, az egyik óvónéni azt mondta, hogy nagyon fog hiányozni, ha iskolás lesz, annyit segít, és már szótagolva szóláncozunk a kocsiban, szóval tök jó.

Ettől persze még néha rémesen idióta, és nyilván most, hogy így beledicsértem az éterbe, borzasztóan hülye lesz napokig, és minden rettentő okossága ellenére fingós dalocskákkal fogja szórakoztatni lelkes és kevésbé lelkes közönségét, és a múltkor, miután profin megrajzolt és kivágott egy parasaurolophust, csak úgy l'art pour l'art fogta az ollót, és kivágott a hajából egy tincset, helyes kis kerek, kopasz foltot gyártva így a homloka fölé, szóval a hülyeség is árad bőséggel, de már megijednék, ha nem így lenne :-)

Címkék: pömpöllér  |   | Szólj hozzá!
2010.11.12. 00:42| Szerző: Chipie

Mostanában annyit rajzolnak a kölykök hálistennek, hogy alig győzzük papírral-ceruzával, elképesztőek, ma is hazajöttünk edzésről, levetkőztek, leültek az asztalhoz, és vacsoráig rajzoltak, mint az őrültek :-)))

Lujzi továbbra is elképesztő, imádom a rajzait egyszerűen, zseniális a csaj, annyira szürreális időnként, és minden rajzán minden vonalnak jelentése van :-)

Ez itt például egy zsiráfanyuka, alatta a tojásai (nem röhög!), amiből épp kelnek ki a kiszsiráfok, az első háromnak még ott van a tojáshéj a fején, de az anyukájuk majd mindjárt leszedegeti róluk. Igen, elmondtuk már neki többször, hogy a zsiráfok nem tojásból kelnek ki, de leszarja, mert szerinte igen. :-)

Ennél jobban csak Pömpöllér pszichonyulát imádom, aki egy amúgy is totálisan pszichedelikus rajzon szerepel, amin van táncoló paradicsom, repülő szeder, cseresznyetestvérek, szőlőkarórázó  lábas ceruza, és az ominózus nyúl a jobbszélen, kezében egy geometrikus sárgarépával, magyarázat nincs, de imádom :-)

 

 

Ez itt Lujzi rajza, amin én vagyok, és ő, mindenki tulipánnal :-)

Pömpöllér amúgy mostanában megint Star Wars mániás, úgyhogy tízből hét-nyolc rajza ilyesmi, nekem nagyon tetszenek, tök mozgalmasak, órákat tud róluk mesélni, aki ért hozzá, felismeri rajta a különböző űrhajótípusokat meg a droid-vezérlő központot, a legnagyobb kedvencem viszont akkor is a lap alján lévő két kis gombóc, amik valami kis űrhajók, amiket éppen lelőnek, és az a kis nyeles izé két pöttyel, ami kijön belőlük, az igazából egy felirat, ugyanis éppen eltalálták őket, és azt mondják erre meglepett hangsúllyal: o-ó! :-D

 

 

Ez tegnapi Lujzi-kedvenc, 2 perc alatt rajzolta meg, imádom rajta a hegyeket meg a hidat meg mindent

és a végére hagytam a legnagyobb tutiságot, amin az apjával együtt asztalra borulva röhögtünk :-)) ez itt kérem szépen egy csigapár, egy lány és egy fiúcsiga, kéretik megfigyelni a nyeles-szempillás szemet, illetve a fiúcsiga borostáit, váháháhááááá, kész vagyok a nőtől :-)))

 

Címkék: rajz pömpöllér lujzibujzi  |   | 3 komment
2010.11.11. 15:21| Szerző: Chipie

 

 

avagy a Szemmel Ivó Gyermek :-D 

 

 

Címkék: gergő  |   | 5 komment
2010.11.04. 15:55| Szerző: Chipie

Még gimnazista korunkban határoztuk el a barátnőmmel, hogy megpróbálunk minél több szólásmondást megvalósítani a gyakorlatban, anno akkor összejött a pusztába kiáltott szó, egy csúnyább buli után kipipálhattam a falrahányt borsót is, ma pedig végre folytatódott a széria, és effektíve elcsúsztam egy banánhéjon! Köszönöm, kisfiam! :-D

Címkék: személyes röhej  |   | 6 komment
2010.11.02. 11:45| Szerző: Chipie

és nemcsak hogy blogolok, de festettem is :-))))

Címkék: személyes festés  |   | 10 komment
2010.10.29. 12:59| Szerző: Chipie

Mert ugyan mi szebb is van annál, mint amikor a fagyos reggelen elindulunk, hogy hazahozzuk a nagymamát a kórházból, és én uszkve negyven perc alatt felöltöztetem a hármakat, mindenkire ráadom a pulóvert, a kabátot, Lujzira az overállt, mert ő a legfázósabb, mindenkit beleimádkozok a csizmájába, kivárom amíg megküzdenek a tépőzárakkal-cipzárakkal, ráadom mindenkire az adekvát sapkát-sálat, kifújok 3 orrot, bekötök 2 sapkazsinórt, meggyőzöm a nagy lovat, hogy nem túl jó ötlet a kapucnijára venni a sapkáját, meggyőzöm a libatyúkot, hogy a kék overállhoz megy a rózsaszín csizma, valamint hogy azért síkesztyű még nem kell, felöltözök, bakancsot veszek, összeszedem a cuccaimat, majd kimászunk a befagyott autóhoz, majd visszamászunk, mert az overállosnak pisilni kell, majd beülünk, majd tíz percig vakarom az autót, majd nyolc percig birkózok a zsebterroristával, hogy engedje magát bekötni, majd mikor végre mindenki stabilan, biztonságosan és elégedetten ül a kocsiban, és még csak húsz perc késésben vagyunk, beindítom a motort, és ekkor tündéri csengő hangon megszólal hátulról a legkisebbik bebugyolált michelin-bábu: KAKILTAM!

És tényleg.

:-D

Címkék: röhej triumvirátus  |   | 3 komment
2010.10.23. 16:13| Szerző: Chipie

és még mindig totális tündér a lány, és olyanokat köp időnként, amitől muszáj az asztalra borulva röhögni, valamint most már világosan látszik, hogy ha békén hagyják, ő a világ legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb libácskája, békésen bolyong a saját világában, ahol tündérek röpködnek, meg beszélnek a hangyák, nyilván, ha csesztetik, hisztis lesz, de elképesztő, hogy a konfliktusok után mintegy másfél perccel képes tündöklő mosollyal örülni valami egészen apróságnak :-)))

Anya, ez az ebéd olyan finom volt, hogy egészen felboldogított! :-)

Anya, szegény Gergő hasát felborzolta a beton, azért sír!

A múltkor meg judó után vártuk a bátyját az öltöző előtti folyosón, ahonnan kilátni egy kis belső udvarra, játszótérrel. Kistyúk ezt észrevette, jelezte, majd mondta, hogy de jó lenne oda kimenni játszani, mire mondtam neki, hogy sajnos az már ilyen késő délután be van zárva, nem tudunk kimenni. Erre picit elgondolkodott, majd felragyogó arccal közölte, hogy de anya, tök jó, mert a lepkék be tudnak menni!!! És boldog volt, mellettünk meg két anyuka görnyedt össze a röhögéstől :-D Ja és még utána tíz perccel rájött, hogy hangyák is be tudnak menni, mert bemásznak a kerítés alatt. És megint örültünk. :-D

Ki kéne találni, ha nem lenne, de tényleg! :-D

Címkék: lujzibujzi szájak  |   | 5 komment
2010.10.23. 14:32| Szerző: Chipie

az egyik, akkor a másik is, ezt is meg kell mutatnom, hogy mekkora lány lett a lányból, és hát balettezni jár, és imádja, és tök ügyes, nyilván nem egy kifejezett balerina-alkat, de nem is annak szánjuk, viszont a tanára szerint iszonyú hajlékony, jó a ritmusérzéke, tök fegyelmezett, tágra nyílt szemmel és üdvözült mosollyal csinálja a feladatokat, és ő az a csapatból, akire még egyszer sem kellett rászólnia, annyira boldog, hogy balerina lett :-)

szóval az ő esetében ebből:

 

lett nagyon hirtelen és nagy sebességgel ez:

hihetetlen, kérem, hihetetlen. :-)

Gergőről meg mostanában csak olyan képeket tudnék mutatni, amiért nagy eséllyel elvinne a gyivi :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | 2 komment
2010.10.23. 00:21| Szerző: Chipie

a harci helyzet, annyi minden van, hogy ihaj, tudom, én vagyok a főlusta, hogy ennyire ritkán írok, de igyekszem, igyekszem, csak estére már vagy tök fáradt vagyok, vagy muszáj utolérnem magam háztartásilag, vagy bepunnyadok a tévé elé, és azon tépelődök, hogy miért is nem festek vagy blogolok nyavalygás helyett :-))) ja és az uram is új, aktuális webprojektjén dolgozik, ami azzal jár, hogy esténként bebetonozza a seggét a számítógép elé, és onnantól kezdve se kép se hang, és csak elképesztő szerencsével jutok géphez :-))))

A kommandó jól van, néha túl jól, bár Lujzibujzi átesett egy relatíve komolyabb víruson, amitől megint sípolni kezdett a tüdeje, és szétköhögte magát, majd egyszercsak -  másodlagos szövődményként lesántult, mert begyulladt a csípőízülete, szóval elvoltunk, mint befőtt, a betegség abszolút pozitív hozadéka viszont, hogy Agyroggyant Báty felfedezte magában, hogy szereti a kishúgát, és szétaggódta magát érte, alig hittem a szememnek egyik este, amikor elég pocsékul volt a lány, és kapkodta a levegőt, a gyerek elmagyaráztatta magának, hogy pontosan hogy is van ez a hörgő meg tüdő dolog, majd amikor este mentem föl aludni, benéztem a gyerekszobába betakarásilag, és némileg meglepődve láttam, hogy a gyerek nincs az ágyában....ugyanis ott feküdt a Lujzi ágyában a hugi mellett, mint reggel elmagyarázta: Anya, ameddig bírtam, próbáltam nagyon figyelni, hogy jól veszi-e a levegőt, de aztán már annyira álmos voltam, hogy nem bírtam tovább! - annyira édespofa volt, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a lesántult Lujzit reggel az ölében hozta le az emeletről :-)

Szóval abszolút közelebb kerültek egymáshoz, a judós és a balerina, pedig végletesen más személyiségek, de mostanában tök jókat játszanak együtt, sőt, rajzolnak egymásnak, halálos egyébként, amikor Lujzi szívecskés-tüllszoknyás-lepkeszárnyas-géppisztolyos klónfejű harci droidot rajzol a bátyjának, aki cserébe meg kockafejű, határozott nézésű enyhén transzvesztita-jellegű sellőkkel látja el a leányt, nagyon fognom kell az arcmimikámat, amikor jönnek mutogatni a műveiket. :-)))

Pömpöllér egyébként meglepően problémamentes gyerek lett mostanában (koppkopp és megint koppkopp), az óvodában is tök jó fej, semmi baj nincs vele, ugye ő a legnagyobb a csoportban idén mind fizikailag, mind életkorát tekintve, abszolút alfahím most, az udvaron csapatban járnak utána a 4-5 éves kisklambók, akiknek ő a Nagyfiú, a lányok szerelmesek belé, mint ezt többen is tudatták velem, judón egyre ügyesebb, végre kezdi megtanulni azt, hogy nem elég bulldózerkedni, hanem a technikát is használni kell, mert a judónak pont az a lényege, hogy elméletileg a kicsi simán legyőzheti a nagyot, állítólag Japánban a versenyeken nincsenek is súlycsoportok, mert tökmindegy, és ezt kezdi kapisgálni a csávó, szóval elég kiegyensúlyozott most az élete, apjával nagyon egymásra találtak, csomószor csinálnak férfias különprogramokat, lementek együtt a nyaralóba elzárni a vizet, apja bevitte magával a munkahelyére is, szóval klassz pasi kezd lenni a drágám, tök sokat segít, hótt önálló, egyedül le lehet küldeni a boltba, néha a barátaink hozzák haza edzésről, az elsőnél azért izgultam, de mire értementek, már full felöltözve, összepakolva várt a megbeszélt helyen, szóval elképesztő, milyen nagyfiú, csak lesek. Persze azért ugyanúgy tud puffogni meg morogni, ha valami nem úgy van, ahogy ő azt elképzelte, de totál logikus elme lévén simán meg lehet vele bármit beszélni, annyira durva, hogy nemrég még ilyen volt:

 

most meg már ilyen:

:-)

 

ja és azt bírta mondani tegnap, hogy, anya, ha ti engem tejben-vajban áztatnátok, az azt jelentené, hogy megveszitek az összes lego bionicle robotot, ugye? :-))) ja és folyton feltalál mindenfélét, többnyire olyat, amit már mások feltaláltak, de ő ugye nem tud róla, például a mobil röntgengépet meg a tehénfejő-porszívót, és ugyanolyan rohadék cinikus humora kezd lenni, mint az apjának (jelzem, nem bánom, bár néha kínos, a múltkor, esti meseolvasásnál épp az Öszi böngészőből böngésztünk közösen, és Lujzi már unta kicsit vagy nem tudom, de elkezdett fetrengeni az ágyon, és a fenekét fordította oda felénk, mire rászóltam, hogy Lujzi, hagyd abba a fetrengést, a fenekeddel akarod megkeresni a könyven a foltos kutyát? MIre a gyerek tök rezignáltan benyögi, hogy hát lehet hogy azzal hamarabb megtalálná, mint a fejével, mire én leestem az ágyról a röhögéstől :-)))))

2010.10.02. 23:03| Szerző: Chipie

Csüggedt vagyok, az van, kikészít a legkisebbik gyermekem, aki továbbra is ultrabrutál dackorszakában lubickol, tör-zúz, ordít, hajigál, csapkod, dobál, minden kell és semmi sem, és hogy a dolog még szebb színezetet nyerjen, második hete alvássztrájkol is mellé, azaz egyáltalán nem akar elaludni, másfél-két órás cirkusz van minden este, ordít, kijön, visszaviszem, megpuszilom, betakarom, kijövök, ordít, nemakajokaludniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, kijön, visszaviszem, betakarom, ordít, kijön, visszaviszem, nemakajokaludniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, kijön, stb, stb, míg végül egyszercsak feladja és mosolyogva elalszik, én meg támolygok le az emeletről, fél tizenegykor mint egy agyhalott, és egy újabb estére tervezett tennivalómat teszem félre, mert a fejemből való kinézésen kívül bármi másra tökéletesen alkalmatlan vagyok, meg amúgy is esélyesen megjelenik fél egy körül újra a törperém, és ordít, és nem tudok vele mit kezdeni, a múltkor már tényleg egy papon gondolkoztunk itt a zurammal, vagy egy ördögűzőn, mert kajakra olyan volt a gyerek, mint akit megszálltak a démonok, nem akart semmit, nem volt éhes, szomjas, nem fájt semmije, nem akart hozzánkbújni, csak ordított hörögve, és bármit kérdeztünk, torkaszakadtából üvöltve reagált, már kínunkban röhögtünk, a zuram diktafonos felvételeket készített kamaszkori zsarolás céljából, amikor a hörgő, taknya-nyála egybefolyós fetrengős üvöltés egyik pillanatról a másikra elmúlt, ült a gyerek a kanapén hajnali kettőkor, püffedtre sírt szemekkel, rekedtre sírt hanggal, és a legangyalibb cukorkahangján közölte velem, hogy NEMSÍJTAM, ANYA! SZEJETLEK ANYA! FINOM A SZÖJP, ANYA! frankón azt gondoltam, hogy a démonoknak hirtelen eszébe jutott valami fontos elintéznivaló, és gyorsan elmentek, más megoldást nem tudok elképzelni.

Töprengek, hogy miért kaptam ezt a gyereket, mi is lenne az én karmikus feladatom vele, elsőre ami az eszembe jut, az az alázat megtanulása, a nagytesók ugyanis nagyon szülőbarát kisbabák voltak, hamar és sokat aludtak, megették, amit eléjük tettem, rugalmasan kezelték a napi beosztásukat, szerették a többi gyereket és embert, mosolyogtak, lehetett velük utazgatni, társaságba menni, büszkülni, és én meg is tettem, és picit talán kezdtem azt gondolni, hogy én vagyok a faszagyerekbe oltott alfamami, és sajnálattal kevert borzadállyal néztem a földön fetrengve hisztiző kisklambókat, meg hallgattam a rémsztorikat a kialvatlanul támolygó szülőkről, fürdőkádban alvó apukákról, és magamban valahol azt gondoltam, hogy ejj, ugyan, hát nem olyan rohadt nehéz dolog ez, mit kell ennyit faksznizni.

Na és akkor kaptam meg Gergőt. AKi mindent felborított, akivel semmi nem működik, ami a másik kettővel működött, aki nem alszik normálisan, nem eszik normálisan, alig van valami napirendje, pedig mióta él, próbálkozom, aki utált mindenkit rajtam kívül, akivel sehova nem lehetett menni, aki ordított az autóban, üvöltött a babakocsiban, sikított bármilyen idegen helyen, a mai napig leordítja azt, aki hozzá mer szólni ismeretlenül, aki miatt hónapokig félálomban aludtam a kanapén és a babakocsiját tologattam, aki miatt nem tudok értelmesen játszani a két nagyobbik gyerekemmel, csak lopva, mert azonnal odajön és ordít és tör és zúz és tép és dob, és nem tudom megfékezni, és váááááááááááááá. És mostanra tökéletesen megértettem, hogy csak igen kis mértékben múlik rajtam a gyerekem karaktere, hogy a két nagy csak egy szerencsésebb kombináció a génlottón, és már magamban se gondolok soha olyanokat más gyerekéről, hogy hú de elcseszerintették, és most már tudom, hogy nem csinálom én jól, csak idáig mázlim volt, és hogy ha ez lett volna a lecke, akkor köszönöm, felfogtam, vége lehetne most már.

 

Mert persze a kisklambó  mindehhez kapott - mintegy életmentő feature gyanánt - egy tündéri pofát meg szőke angyalfürtöket meg grübedlit, meg rettenetes huncutságot, és édibédiséget, meg okosságot és humort, és nem lehet nem imádni, mert hihetetlenül aranyos és vicces, de akkor is fenntartom, hogy ha ő lett volna az első gyerekünk, kurvára egyke marad. :-)

 

Lujziról meg csak annyit így gyorsban, hogy a héten döbbent rá egy óvodai séta során, hogy az óvónénik nem az oviban laknak, hanem saját házuk van, és hát még emészti a sokkot. :-)))))

Címkék: személyes gergő  |   | 12 komment
2010.09.13. 12:54| Szerző: Chipie

ezt még az előző poszthoz szántam, a Lujzishoz, de csak mostanra sikerült megtalálnom a telefonkábelt, és átmásolni mind a 846 képet a számítógépre, úgyhogy gyorsan felrakom a művésznőt, most nem azért, mert az én lányom, de szerintem gyönyörű. :-)

Címkék: lujzibujzi  |   | 5 komment
2010.09.08. 07:52| Szerző: Chipie

Gergő megőrült, de teljesen, ma reggel arra ébredtünk, hogy ordít ezerrel: AKAROM!! NEM AKAROM!!AKAROM! majd negyvenperces hisztit nyomott le a semmiért, azért, hogy ő csukhassa be az ajtót, majd nem akarta becsukni semmi pénzért. Ül a földön, és visítja, hogy NEMÜLÖK!! NEMÜLÖÖÖK! NEMÜLÖHÖÖHÖHHÖÖÖÖK!!! Éjjel beszélt álmában, és azt mondta, hogy NEMKELLKENYÉR! Segítség.

 

A festésbe menekülök, tök jól kikapcsolja az agyam, így talán a következő bejegyzésem még nem a zártosztályról jön :-)

Ezt tegnap este festettem, és tetszik, úgyhogy felteszem:

Címkék: személyes gergő  |   | 4 komment
2010.09.06. 11:10| Szerző: Chipie

Mert persze az úgy van, hogy a 3 gyerek jósági együtthatója állandó, azaz ha valamelyik éppen normálisabb korszakát éli, tuti hogy egy másik meg azonnal megvész, gondoskodva arról, hogy nehogy túlságosan elkényelmesedjek, és kisimuljanak az idegeim, szóval ahogy Pömpöllér mostanában sokat alakult, és egyre jobban kezeli a duzzogó és puffogórohamait, valamit egyre önállóbb, és Lubujzi is tündérkedik, Gergő totálisan megveszett, és felfokozta az amúgy sem egyszerű dackorszakát, és meg lehet tőle őrülni, mert konkrétan mindenre nemet mond, de nem csak olyan sima nemet, hanem dacos-ordítós-rohadjmeg-es nemet, és rengeteget ordít ebből kifolyólag, mert egyszerűen minden reggel és minden este a szürrealitásba hajlik, a menjünk fürödni-NEM!!!-gyere szépen fürödni-NEM MEGYEK! -légyszíves, gyere fürödni -NEMFÜJDÖK! -de igen, mostazonnal betekersz a fürdőszobába-NEMNEMNEM!-vetkőzz le-NEM!-akkor nem fürdesz-DE!!FÜJDÖK!DEFÜJDÖÖK!-akkor vetkőzz le-NEEEEM!-akkor nem fürdesz, Gergő-DEFÜJDÖK! és így tovább a végtelenségig, aztán nem akar kijönni a kádból, nem akar fogat mosni, nem akar öblíteni, nem akar felöltözni, semmit nem akar, ááááááá, tudom én, hogy ez egy fontos személyiségfejlődési fázis, de basszus ez a gyerek már tök fejlett, nem fejlődhetne valamilyen más téren, mondjuk csökkenthetné a károkozási együtthatóját, az jó kis feladat lenne, hogy ne roppantson össze majdnem mindent, ami a kezébe kerül, és amit éppen nem vág a falhoz, vagy nem lép rá, vagy nem kezd vele ütemesen verni egy másik valamit? :-)

Címkék: gergő  |   | Szólj hozzá!
2010.09.06. 10:44| Szerző: Chipie

Annak ellenére, hogy az embernek relatíve gyakran támad kedve valami kemény és dudoros tárgyhoz csapkodni a fejét a hölgyeménytől, hogy még mindig dühből vetkőzik, azaz az első sértődésre elkezdi lerángatni a ruháit, hogy minden szőke nős vicc alapja és beteljesítője (Lujzika, nyertél egy aranyérmet - mondja a barátnője. És milyeeen? -kérdezi az én szívem csücske:) és hogy olyan lassú, mint egy bekokózott csiga, szóval mindezekkel együtt még mindig annyira tündér, hogy nem lehet nem szeretni, méghozzá álmélkodva, hogy hogyan is léteznek ilyen lények a földön, mint a nő? Amikor még csak Pömpöllér volt, aki ugye olyan, amilyen, én egészen komolyan azt gondoltam, hogy a Lujzihoz hasonló gyerekeket keményen gyógyszerezik, de aztán jött ő, és rájöttem, hogy valamilyen saját mirigyével állíthatja elő azokat a kémiai anyagokat, amikért mások rengeteg pénzt fizetnek, és amitől órákig képes beszélgetni egy bokorral, vagy egy katicával, amitől száján üdvözült mosollyal kóborol a kertben és mikroszkopikus virágokat szedeget, amitől óriási, nevetős tulipánokat, balettcipős kacsákat és fagyizó felhőket fest boldogan, és amitől alapvetően egy elvarázsolt tündér, aki másfél perc alatt felejt el minden sérelmet, mert megpillant egy szép formájú fűszálat mondjuk, vagy egy csillogós kavicsot.

És végtelenül empatikus és segítőkész és együttérző és, és ha egy mesehős kicsit szigorúbban néz, máris legörbül az ő szája is, és szereti a két vadmalac testvérét, pedig  az egyik le se tojja a fejét, a másik meg rendszeresen megveri, szóval igazi nő, a szónak minden értelmében.

És amit ma reggel mondott, azon meg elolvadtam, ugye fogyókúrázok, és ezért  mostanában kezd feltűnni nekik, hogy mást eszek vacsorára, mint ők (palacsinta helyett saláta rulez), ha rákérdeztek, megmondtam, hogy azért, mert fogyókúrázok, és le akarok fogyni. Erre ma reggel out of nowhere a csaj megkérdezi, hogy anya, de miért fogyókúrázol? Hát, mondom, hogy vékony legyek. Még mindig nem érti: De anya, miért akarsz vékony lenni? Ööö, hogy szép legyek! és néz rám nagy, csodálkozó szemekkel, és TÉNYLEG nem érti, és imádom: Anya, dehát te most is szép vagy! :-)

És neki még el is hiszem :-D

Címkék: lujzibujzi  |   | 4 komment
2010.09.02. 10:22| Szerző: Chipie

Történt ugyanis, hogy ebben a bájos novemberi időjárásban rohadtul megfáztam, plusz ugye szerdánként hajnalban kelek tanításból kifolyólag, úgyhogy tegnap délután látványos agonizálásba kezdtem a kanapén, szenvedtem, nyavalyogtam, orrot fújtam és így tovább, és így tovább. A kölykök ettől azért megrezzentek, Pömpöllér kávét akart főzni, Lujzi vizet hozott és betakargatott, Gergő meg ráugrott a vesémre, így fejezvén ki végtelen együttérzését. Ma reggel azonban egyszercsak megjelent az ágyunk mellett a hatéves, kezében egy tálcával, azon két bögre kávé tejjel, édesítővel, megmikrózva, minden, meg két kistányér, rajta egy-egy szelet lekváros kenyér....................hát elképesztő volt, főleg tudva, hogy az elkészítéséhez a következőket kellett megtennie:

1)konyhai létra odacipelése a kávéfőzőhöz, felmászás, bekapcsolás, megfelelő gombok megnyomása, kávék lefőzése

2) tej kivevése hűtőből, konyhai létra átcipelése, olló leszedése magasról, tejcsücsök levágás, töltés

3) édesítő beplottyantás, megkavarás, mikróban megmelegítés

4) nagykéssel kenyérszeletek levágása (iszonyú aranyosan csálék voltak :-)), lekvár hűtőből kiszedés, fedő lecsavarás, kenyér megkenés

5) komplett cucc tálcára pakolás, emeletre felegyensúlyozás, ágyra felmászás, és közben csak egy egészen kicsit lötyögött ki.

 

Apja is odáig volt, gyűlöli az édesítőt, és cukorral issza a kávét, de most mukk nélkül, mosolyogva hajtotta le :-D

ja és a Lujziszáj a végére, dicsérgettük a gyereket, mondom neki, tartsd meg ezt a jó szokásodat nagykorodban is, és akkor boldog lesz majd a feleséged, mire Lujzika ártatlan arccal belepöntyögi az ágy sarkából: És akkor lesz majd jó sok éhes gyereketek! :-D

 

Természetesen alig fél órával a full család ágyban fetrengése és a tömény cuki idill után már ordítoznom kellett, de hát ettől szép az élet :-D

2010.08.17. 14:16| Szerző: Chipie

Ja és ez a balatoni hét azért is volt extrajó, mert elkezdtem akvarelleket festeni, és nagyon-nagyon tetszik, kaptam is az uramtól festődobozkát és itthon is folytatom, teljesen bele tudok sztondulni :-)

Címkék: személyes  |   | 5 komment
2010.08.17. 10:31| Szerző: Chipie

Este jövök (tudom, tudom :-))), de tényleg, és hozom a balatoni beszámolót, előzetesben csak annyit, hogy szerintetek mennyit lehetett vízben a gyerek, ha az előbb befogott orral dobott egy laza fejest a kanapén, majd csodálkozva közölte, hogy jaj, azt hittem hirtelen, hogy a vízben vagyok? :-)

És csomó fénykép is lesz a fürtös-vízipisztolyos zsebamorózóról, aki még álmában is a ravaszon tartja az ujját, és a haverokról :-) tényleg!

Címkék: gergő nyaralás  |   | 1 komment
2010.07.30. 22:41| Szerző: Chipie

Szerintem határozottan :-)

Címkék: gergő  |   | 7 komment
2010.07.25. 15:53| Szerző: Chipie

Mert erről is muszáj mesélnem, előre is elnézést mindenkitől, akinek nincs még gyereke, ergo nem folyt végig nyúlós hányás a lapockájától a vádlijáig, és nem találták telibe mindenféle emésztési végtermékkel, illetve a gyengegyomrúaktól, ez utóbbiak inkább ugorjanak, Gergő ugyanis öles léptekkel halad a szobatisztaság rögös, pisifoltokkal tarkított útján, és hát úgy látszik engem a fiaim szivatnak ezen a téren, ld anno Pömpöllért, aki a pomázi cba küszöbére szart,  most a kicsi sem adja simán magát, és néha olyanokat művel -a múgy is egyébként :-), hogy a hajam égnek áll, és azt sem tudom sírjak vagy röhögjek. Az előrehaladása amúgy teljesen dicséretes, a Balatonon töltött egy hét alatt meglepetésszerűen nappalra szobatiszta lett, a strandra egy darab pelenkát vittem magammal, és amikor a gyerek pánikszerűen elkezdett ordítani, hogy VÉCÉANYAVÉCÉÉÉ!, akkor elegánsan odatartottam a gyerek elé, aki nonchalant módon belepisilt, és ezzel nagyon boldogak voltunk mindannyian, semmi baleset, szóval simán leelőzi (ebben is) a tesóit, akik ennyi idősen még egyáltalán nem is fontolgatták a szobatisztulást, én meg nem erőltettem. Mindettől függetlenül azért hat és fél évnyi folyamatos pelenkázás sem tud lelkileg felkészíteni arra az élményre, amikor ülök a számítógép előtt, a kicsi elkezd szólongatni, hogy Anya, anya, anyaaa, tessék, odafordulok, mire ő a legbájosabb mosolyával felém nyújt egy méretes darab szart, amit nekem produkált, és várja, hogy örüljek. :-))))))

Amúgy is kicsit vécéfestisiszta lett, az még csak hagyján, hogy a múltkor nem bele, hanem elé pisilt, majd a zoknis lábával beletapicskolt, és utána bájos mosollyal körberobogott a lakáson, de az igazán brutkóság az tegnap volt, amikor egyszercsak látom, hogy hozza ki a felmosófát, és kezdi felmosni a parkettát, még meg is dicsértem, és magamban örültem, hogy milyen cuki, takarít, jaj de édi, majd mivel azért kicsit bő vízzel nyomta, gondoltam, utánatörlök, bemegyek a vécébe, és akkor látom, hogy a vécécsészébe mártogatta a felmosót bakker!!!!!!!

És végülis igaza volt, a vödörben nem volt víz, valamivel meg csak fel kell mosni, apja szerint mit kötözködök :-) én meg nyomhattam a domestost immár másodszor három nap alatt, szóval imádom meg édes és okos, de azért broáf, viszont ha végre ő is normálisan szobatiszta lesz, és nem kell soha de soha töbet pelenkáznom, én ki fogok ülni este a kert közepére, lehúzok egy üveg pezsgőt, majd rituálisan felgyújtok egy pamperses zacskót vagy valami :-D

Címkék: gergő  |   | 6 komment
2010.07.25. 00:07| Szerző: Chipie

Közeledik a fény az alagút végén, már csak pár év, és tök jól el lehet majd menni a kölykökkel mindenfelé, és ez már erőteljesen érződik, határozottan javul a nyaralási helyzet az elmúlt évekhez képest, de azért még mindig nem fáklyásmenet, már ha csak a három csemete vízhez való viszonyát nézzük is, kicsit nehéz őket összelogisztikázni, Pömpöllér ugyanis reggel bemegy és este fagyival kell kicsalogatni a Balatonból, egyfolytában ordít, bukfencezik, vetődik, fröcsköl, viháncol, siklót fog, hattyút hergel, visít, csapkod és boldogan issza ki a fél tavat, böfög és röhög, és imádja az egészet, és amikor mindeninek lila a szája, az övé nem, és semmilyen segédeszközt nem igényel mindehhez. Lujzibujzi ezzel szemben öt perc után vacog a vízben, csakis és kizárólag úszógumival hajlandó bemerészkedni, ha lefröcskölik a haját vagy az arcát, úgy visít, mint a lőtt nyúl, ha hullámzik, sikít, Gergelem meg eleinte totálisan elutasító volt az egész miskulanciával szemben, akárhogy próbáltuk becsalogatni a vízbe, esélytelen volt, üvöltött, mint akit sósavba mártogatnak semleges ph értékű magyar tenger helyett, ha megkérdeztem, hogy miért nem akar bejönni, elutasítóan a víz felé mutatva csak annyit morgott, hogy ÓRIÁSI! és hát igaza volt lássuk be, végül utolsó előtti nap lett hajlandó annyi engedményre, hogy délután kettőtől hatig lemenjen a lépcsőn, a másodikról oldalt belecsússzon a vízbe, ott ugribugrizzon kicsit egyedül a nyakáig érő vízben, mindenféle segítő kezeket szigorúan ellökdösve, majd kimásszon, felmenjen a lépcsőn,  a tetején megforduljon, lejöjjön, becsússzon, ugráljon, kimásszon, stb, stb, elérve mindezzel azt, hogy négy órát töltsek térdelve a lejáró melleti langyos lábvízben, ahova minden gyerek belehugyozik, és az iszapba gyökeret eresztve, mint vmi óriási mocsári gomba próbáljam őt megóvni a fulladásos haláltól, illetve akadályozzak mindenkit a közlekedésben, utolsó nap meg már hajlandó volt a nyakamba kapaszkodva bejönni, de hát akkor már úgyis jöttünk haza. :-)

 

 

De ezektől eltekintve marhajó volt a strandfeeling, volt törülközőnalvás

látványos fagylalt és palacsintazabálás :-)

és intenzív homokozás, hálistennek a fűzfői strand egész kis korrekt, van a parttól nem messze egy nagy homokozó meg csúszda, simán elmentek egyedül a kölkök, és íme a Don, aki még a homokozójába is segafredós csészével hordja a vizet :-)

Amúgy tök jó fejek voltak, a strandon látott gyerekek többségéhez képest szinte semmiért nem követelőztek, engedelmesen zabálták a sonkás szendvicset és az otthon sütött palacsintát, eszükbe sem jutott minden szarért hisztizni, meg követelőzni, sőt, Pömpöllér remekül szórakozott egy elkényeztett kiscsaj visítozásán, aki nem volt hajlandó elmenni a vízig mezítláb, a papucsát viszont rondának találta, és nem volt hajlandó felvenni, így üvöltözött mint állat, a körülötte álló rokonság meg ahelyett,  hogy mondjuk simán bevágta volna a vízbe/otthagyta volna a búsba egyedül ordítani/nyakonöntötte volna egy adag hidegvízzel/fejbeverte volna egy felfújhatós állattal, képes volt azt felajánlani a flitteres-fürdőruhás-hájcicis szörnynek, hogy majd ölben elviszik a lépcsőig, hát kéész :-) , ehhez képest a gyerekeim angyalkák voltak, Pömpöllér teljesen önálló és önjáró üzemmódban működött, egyedül fürdött a parthoz közel, ahol láttuk, bandát szervezett a homokozóban, behaverozott és átköltözött a haverjáék törülközőjére, ahol még felragasztós tetkót is kapott, szóval adott egy nagyon lightos ízelítőt a kamaszkorából:-), persze mindent engedéllyel és megkérdezve, szóval tök jó volt, Lujzi és Réka barátnője konkrétan másfél órát játszottak kettő darab hínárral, elnevezték őket Pitynek és Potynak, betakargatták őket, fullos sztorikat kavartak köréjük egészen odáig, hogy sikítva háborodtak fel, amikor a hínár-szappanopera bugyrairól mit sem sejtő Gergő levette az egyikről a takaró-falevelet, mert Poty meg fog fázni :-D, Gergő meg, amikor éppen nem hisztizett, mindenféle attrakciókkal szórakoztatta a strand népét, úgysmint váratlan nyakba-vízipisztolyozás, más törülközőjén való végigrobogás, felfújható gumirozmár segítségével történő kézen átfordulás, rituális törzsi tánc gumimatracon, látvány-show egy gombóc csokifagyi segítségével, meg ilyenek, egyszerűen nem lehet haragudni a hisztigombócra, annyira  elképesztően vicces és cuki, sajnos nincs rá jobb szó :-)

törzsi tánc :-)

és még csajozott is :-D

 

2010.07.20. 13:30| Szerző: Chipie

gyors kép előzetesnek :-)

Címkék: gergő nyaralás  |   | 4 komment
2010.07.20. 10:25| Szerző: Chipie

Érkezik ám a hiperhosszú sok fényképes bejegyzés a balatonról, már letöltöttem a képeket, rajzoltam a pucér gyerektestrészekre virtuális fürdőruhát :-), ma este talán sikerül befejeznem, ne utáljatok, addig viszont két tökcuki gergőszáj, csak mert ezeket is simán elfelejtem estére:

reggel odaadom neki a kakaót, előtte megkevertem, és még forog a csészében, belenéz, majd álmélkodva:

-Idenézz, Lujzi, gurul a kakaóm!!!!

 

este meg próbálom kiszedni a kádból, mondom neki, Gergő, állj föl!, felpattan, és vigyorogva közli: ÁLLJFÖLTEM! - tök zseniálisan logikus :-D

Amúgy jól vagyunk, bár a Gergő lázas, Pömpöllérnek tegnap esélyesen eltört az orra, de még csak ma megyünk röntgenre, Lujzi meg szép :-D

 

 

Címkék: gergő szájak  |   | Szólj hozzá!
2010.07.06. 14:53| Szerző: Chipie

Említettem már, hogy imádom a gyereket? Az előbb nézzük a magyar népmeséknek azt a részét, ami arról szól, hogy a kiskakas megkapirgálta a sövényt, ami kidőlt bánatában, erre a kakas megtépte tollát bánatában, az őzike két fiát elkergette bánatában, ezt hallva a házigazda lánya a kolbászt a falhoz kente bánatában, a házigazda a bajszát leborotválta, a fia az ökrök lábát levágta bánatában, stb, stb, vége van, gyerek röhög, na mondom, szerinted ebből mi volt a tanulság? Picit gondolkodik, majd tömören közli, hogy hát az, hogy hülyének lenni rossz. És tényleg.

:-D

Címkék: pömpöllér szájak  |   | 2 komment
2010.07.05. 13:42| Szerző: Chipie

Kicsit régóta blogolok fejben, de most aztán most már aztán most már....el kell mesélnem, hogy Pömpöllér kipróbálta a sziklamászást, hogy Lujzinak kirántotta a könyökét a helyéről, de visszarakták, hogy voltunk végre Balatonon, és tök jó volt, bár Gergő elfelejtette, hogy ő szereti a vizet és ezért inkább utálta, ámdeviszontellenben erőteljesen szobatisztul, plusz exxkkluzív képek és videók is lesznek, meg a fentiek kifejtve és egy csomó vicces mondás, ámen. :-)

Címkék: személyes triumvirátus  |   | 4 komment
2010.06.10. 22:55| Szerző: Chipie

A hápogás oka pedig az, hogy ma találtunk a levélszekrényünkben egy borítékot az én nevemre címezve, a feladó helyén csak annyi volt, hogy MI KÜLDJÜK!, belül meg 65 ezer forint, és hát én bevallom, elbőgtem magam, nem is annyira a pénz miatt, hanem a gesztus,  illetve a tudat, hogy baj esetén van védőhálóm, és segítség, és nyilván jár az agyam, hogy kik lehettek, és nagyon köszönjük, és nem is gondoltam volna soha semmi ilyesmire, akik ismernek, tudják, hogy utálok kérni, kölcsönkérni, a zuram pláne, és most tökre jól érzem magam, hogy ilyen barátaim vannak, és nem is tudom mit írjak, ami nem közhelyes, valószínűleg semmi olyat nem tudok, de hát ez van :-))))))))))))))))))))))))))))))))

 

 |   | 7 komment
2010.06.10. 15:53| Szerző: Chipie

A legbiztosabb jele annak, hogy beköszöntött a nyár, az az, hogy reggel naptejjel kenem a gyerekeimet, este pedig betadinnal. :-)))))

 |   | 3 komment
2010.06.05. 22:13| Szerző: Chipie

csak gyorsan, mert nagyjából gyilkolós kedvemben vagyok, a lány jobban van, annyira jobban van, hogy láztalan és csicsergős, szóval tuti vírus volt, annál is inkább, merthogy most a kicsinek van második napja ugyanolyan magas láza, mondjuk őt ez nem veri le a lábáról, Hulk nem lázas, a láz Hulkos, mint tudjuk, melegnek éreztem, és már eleve ahhoz hogy megmérjem a lázát, el kellett kapnom, majd utána pislogtam, hogy jéé 39.4, adtam neki gyógyszert, mondtam neki, hogy feküdjön le, de elrohant röhögve és kiment motorozni, miközben emlékeim szerint én 39.1 fokos lázzal effektíve haldokoltam, de hát végül is már nem vagyok meglepve :-) Hülyén hangzik, hogy örülök az ő lázának, mert nyilván nem, csak annyiban, hogy bizonyítja, hogy nem a Lujzinak volt valami titkos tüdőütőérrepedése vagy egyéb miazmája, hanem csakegy rohadék vírussal pingpongozik a család.

Ja, a gyilkolós kedvem meg azért van, mert az uram kivett az automatából 150.000 forintot csekkekre, majd egy huszáros lendülettel kirántotta a zsebéből a boltban - gondoljuk legalábbis - , és elvesztette. Élni tudni kell baszki....ez most kábé annyira jött jól, mint mókusnak az erdőtűz...

Megyek is aludni mufurcan, azért még szeretném megköszönni az érdeklődéseket meg a "voltmárilyenmásnakiséstúlélte" -sztorikat, sokat segítettek a lelkiállapotomon. :-)