A napokban rádöbbentem, hogy bakker, tényleg egy éve már, hogy egy szót sem írtam ide, és ráadásul fogggalmam sincs, hogy miért, miközben annyi de annyi minden történik, hogy regényt írhatnék konkrétan :-)

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, tényleg, azt sem tudom, hol hagytam abba, mindegy, előre menekülök...:-D

A kiskorú brigád elképesztő ütemben nő és fejlődik, mint ahogyan az tőlük elvárható, bár egyesek kissé túlteljesítik a tervet, például Pömpöllér, aki már egyébként itthon is és mindenhol is majdnem teljesen Barnabásnak szólítandó, egészen durva ütemben nagyfiúsodik, az ezzel járó dacolással, szemtelenséggel és trehánysággal együtt, viszont legalább még okosabb lett, a suliban hasít meg matekversenyre jár. Igazából alapjáraton tökre nincs vele semmi baj, azonkívül, hogy ha olyan messze lakna, mint amilyen lusta, soha nem érne haza, mindig mindent a lehető legminimálisabb erőfeszítéssel old meg, és folyton számítógépezne, ha hagynám, de nem hagyom csak kicsit, mert egy gonosz anya vagyok, aki folyton kirugdossa a gyerekeit a szabad levegőre, brrr és fúúj. Kicsit visszaüt most az, hogy a gyerek  - szerintem legalábbis - érettebb egy csomó szempontból a kortársainál, mert az tök jó, hogy az elmúlt egy év alatt kiolvasta a Harry Potter mind a hét kötetét, amikor viszont laptopot kért a jézuskától karácsonyra, akkor azért ledobtam a hajamat egy kicsit, és hát így sajnos az arckifejezésemet analizálva a gyerek pillanatok alatt rájött, hogy mi vesszük az ajándékot - egy illúzióval kevesebb, igazából már az elmúlt egy évben is csak azért hitt benne, mert egy rendes gyerek, mert amikor egyszer megkérdezte, hogy hogy is van ez, mert neki az osztálytársa azt mondta, hogy nincs jézuska, és neki a szülei veszik karácsonyra az ajándékot, és én azt mondtam, hogy hát amíg hisz benne, addig van angyal, ha már nem hisz benne, nincs angyal és a szülők veszik, akkor egy napi morfondírozás után közölte, hogy akkor ő inkább hisz az angyalokban, hiszen gondoljunk csak bele, mekkora szívás x-éknek megvenni azt a rengeteg ajándékot....:-D

Szóval most már tudja, de hálistennek nem borult meg tőle, mert rögtön bevontam a szülői konspirációba, hogy számítok rá, hogy a kicsik nehogy rájöjjenek, és akkor totál büszkén és vigyorogva átállt a felnőtt oldalra, és másnap a kicsik előtt közölte, hogy ő inkább fényképezőgépet kér a JÉZUSKÁTÓL, és rám nézett és vigyorgott, szóval szerintem semmi baj. :-)

És tökre örülök, hogy jó az osztálya és sok haverja van és csak néha verekszik, és voltak négy napig erdei iskolában szeptemberben, életében először, és imádta, élvezte, elmondása szerint egyáltalán nem hiányoztam neki, és még tiszta ruhát is vett mindennap, bakker, pedig már fel voltam rá készülve, hogy ugyanabban a pólóban fogom viszontlátni, amiben elment, de nem, még bi is zacskózta az atomsáros gatyáját, és úgy rakta vissza a táskájába, szóval kamilláztam rendesen :-D

persze azért néha megörvendeztet olyan sztorikkal, amiktől égnek áll a hajam, a legdurvább pont a múlt héten volt, amikor rákérdeztem egy osztálytársától hallott mondatra, miszerint x közös osztálytársuk SZEXMÁNIÁS. Azt így mégis hogy, kilencévesen, banyek, gondoltam, puhatolózom kicsit, és így esti pizsamavevés közben rákérdeztem, hogy tényleg? Mire mondja a gyerek, hogy hát elsőben tényleg az volt, folyton csak arról beszélt, de most már csak olyan húsz százalékban az. Mondom oké, hát ez van, de közben a gyerek hangosan gondolkodott, és teljesen blazírtan közölte, hogy egyébként tökre nem érti, mitől ilyen az adott osztálytárs, ismeri az anyukáját is meg az apukáját is, és tök normálisak, nem hinné, hogy előtte csinálják (WTF???!!!), vagy hogy pornót néznének előtte. (Hogy mi??????) Itt azért volt egy pillanat, amikor nem igazán kaptam levegőt, hogy izé, bakker, ezeket honnan tudja?? És ez miért ilyen evidens neki???? Vagy mivan??? Úgyhogy mondtam, hogy szeretnék picit beszélni még erről este, miután a kicsik lefeküdtek, nem értette mi bajom, de mondta, hogy oké, én meg próbáltam visszarakni a fejemet a helyére :-D

Kicsik lefeküdtek, na mondom, mesélj életem, honnan a búbánatos fittyfenéből tudod te, mi az, hogy pornó? mert tökre nem vagyunk prűdek meg semmi, a gyerek tudja, hogy mi hogy lesz (nagy vonalakban :-), de tőlünk biztos nem hallotta még ezt a kifejezést.

Hát tudod anya, az úgy volt... (igen?)

...hogy a G-nek van okostelefonja...(óbassz..)

....és behozta a suliba....(anyám....)

....és elbújtunk vele a fiúvécébe... (bakker, hol egy xanax?? feltörték az iskolai wifi jelszót és csonkolós gyerekpornót töltöttek le???)

...és angry birds-öztünk...(fhúúú, vérnyomás helyreáll :-)

...és bejött egy hatodikos, és kérdezte, hogy mit susmutoltok itt, pornót néztek? És én meg megkérdeztem, hogy az meg mi, mire mondta, hogy kúrós film.

Halleluja.

De azért leizzadtam párszor :-D

Úgyhogy ezek mennek kérem egy prekiskamasszal, egyre jobb a humora, tök sokat tudunk röhögni, a múltkor hozom őket haza a suliból pár másik gyerekkel együtt, Lujzika hátul belekezd valami sztoriba, és azt akarta mondani, hogy Pinocchio, de valahogy beakadt, és a következőz bírta kiejteni a kicsi száján totálisan ártatlanul: tudod anya, a Pina...a Pina..a Pinacchió! - mire én ühümöztem, és magamban irtózatosan röhögtem, majd kicsit jobbra nézek, és látom, hogy az anyósülésen (igen, akkora ló, hogy elöl ül, simán bakker, és 39-es a lába, hagyjuk) a gyerek vörös fejjel, ordenáré módon röhög, majd összenéztünk, és hazáig nem bírtuk abbahagyni a röhögést, a könnyem folyt konkrétan :-D a kicsik szegények meg nem értették hogy most mi van :-D

Időnként persze olyan stílusban kommunikál, hogy érik neki egy makarenkói vagy anyarenkói vagy valamilyen, de mindenképpen nagy pofon, mert a hajam szála égnek áll tőle, van egy alap felháborodott hangneme, amikor nem az és abban a pillanatban történik hogyan és amikor ő akarja, szóval lesz még itt küzdelem, de alapból nagyon bírom a kölyköt és remélhetőleg még egy-két évig ő is engem :-D