2012.10.11. 18:33| Szerző: Chipie

Már nem is mentegetőzök :-) 

Annyi mindenről kéne írnom, hogy ihaj, szerintem a nyarat most így momentán átugrom, pedig nagyon jó volt, konkrétan a legjobb nyarunk volt, amióta háromgyerekes család vagyunk, gyakorlatilag egész nyáron lent voltunk a Balatonon, én a kölkökkel folyamatosan, az apjuk ingázott a munkahelye és a nyaraló között motorral, hétvégente lejöttek a barátok, voltunk utcabálon, raktunk sok tábortüzet, néztünk hullócsillagot és tűzijátékot, idén a változatosság kedvéért Gergő lett Lyme-kóros, nem Lujzi, szóval volt minden jó, istenien éreztük magunkat, most éljük az arany éveket, és ezzel tökéletesen tisztában vagyok, mert Gergő már nagyfiú, megszűnt a hiszti, az ordítás, a macera, Pömpöllér meg még nem kamaszodik, és nem forgatja unottan a szemeit a családi programokra, úgyhogy sokfelé voltunk, és komolyan öröm velük lenni, okosak, szépek, egész illemtudóak, marha büszke tudok lenni rájuk, aztán persze nyilván a következő percben már az idegeimet gyalulják, de ez egyre ritkább :-))

SAM_0020.JPG

SAM_0373.JPG

Gergő elképesztő változáson ment keresztül a nyár alatt, konkrétan az óvodában alig ismertek rá, rém vicces volt arra menni szeptember elején majd' mindennap, hogy felakadt szemű óvónők rebegik nekem, hogy hát ez a Gergő, hogy milyen culi, és milyen édes, és milyen tündér, és milyen jó fiú...ez elég éles váltás tavalyhoz képest, amikor azért akusztikailag keményen próbára tette az épületet. Kiscsávó tudatáig eljutott a tény, hogy ő cuki, és hogy ez hatalom, és nagyon komolyan használja, félelmetesen tudatos, nagyon remélem nem lesz politikus, mert akkor kitagadom, de elképesztő sármőr tud lenni, ilyeneket mond az óvónéniknek,hogy Nelli néni, tudod miért pakoltam el ilyen szépen a kirakót? -Miért? - kérdi naivan az óvónéni. Hogy boldog legyen a szíved! Vááááááááá, kész, a gyerek életveszély. :-D

Nyomokban azért még emlékeztet régebbi önmagára, a múltkor valamelyik reggel konkrétan úgy ébredt fel, mint egy depressziós sorozatgyilkos, lejött az emeletről, lerángatta magáról a pizsamáját, színpucéran befeküdt a kanapé sarkába, és mindenféle közeledési kísérletre morgással, ordítással és rugdosással válaszolt, úgyhogy hagytuk, elmés bátyja hevenyészve összedobott egy figyelmeztető táblát elé, és legalább egy órát ott feküdt duzzogva, közben mi megreggeliztünk, stb, stb, aztán egyszer csak, mint aki lassan magához tér, abbahagyta, és folytatta a napot teljesen normálisan a kis Jekyll. :-) Azért persze dokumentáltuk, galádul :-)

SAM_0489.JPG

Lujzibujzi továbbra is tündér, balettozik, rajzol, egyre szebb és nagylányosabb, és hát olyan reakciókat is vált ki a fiúkból, az oviban is szerelmes belé egy fiú, aki Lujzi szerint úgy bánik vele, mintha hercegnő volna - ajánlom is neki. :-D És amikor Balatonon elszakadt a szandáljának a pántja, barátnőm fia úgy kapta a karjába, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és cipelte hazáig, nehogy felhorzsolja a pici lábikóját, óhhh. :-D

SAM_0344.JPG

SAM_0050.JPG

SAM_0299.JPG

Amin viszont már most parázok kicsit az a jövő szeptember, amikor suliba kell mennie, és hát nem tudom, mi lenne neki a jobb, nyilván a praktikum azt diktálná, hogy ugyanoda menjen, ahova a bátyja, de közben meg van egy másik suli, ami sokkal művészet-központúbb, mert Barnus sulija inkább sport és reál témakörökben erős, ami neki ideális, de Lujzit nagyon féltem, ő olyan szinten nem bírja a stresszt, a nyomást, a sürgetést, hogy hihetetlen, teljesen lefagy tőle, ahelyett, hogy ösztönözné, és nekem kerítenem kell valahonnan valami extra kedves és szelíd, tyúkanyó típusú tanárnénit, aki ápolgatja a lepkelelkét a drágámnak, és elfogadja, hogy kicsit lassú és szorongós (erről majd még később), ámde a bátyjával ellentétben marha szorgalmas és kitartó, és okos is, még ha ennek néha a látszat ellent is mond. :-)

SAM_0064.JPG

Teljesen imádnivaló a csaj, de akkor is aggódom.

Ami Pömpöllért illeti a nyár legjobb hozadéka az volt, hogy végre elkapta az olvasási gépszíj, én ezen már két éve agyalok, hogy hogyan lehet az, hogy ötéves kora óta tud olvasni, gyakorlatilag úgy olvas, mint egy hatodikos-hetedikes, és mégsem olvas úgy igazán, pedig adtam a kezébe sok mindent, elkezdtünk együtt sok mindent, de mégsem harapott rá egyik könyvre sem, maradt a képregényeknél, és ez nekem fura volt, olyan, mintha valakinek lenne működőképes lába, mégis tolószékben tolatná magát, mert az kényelmesebb. Na és végre most nyáron, hála Harry Potternek, áttörés következett be, elkezdtük újra együtt olvasni, úgy, hogy egy oldalt hangosan ő, egyet én, egyet ő, egyet én, és ráharapott a dologra, elkezdte olvasni, egy hét alatt bedarálta, azonnal jött második kötet, azt szeptemberben kiolvasta, most tart a harmadik közepén, én meg nagyon-nagyon-nagyon örülök, és tisztára boldog a szívem (á la Gergő:-), amikor olyanokat mond, hogy most már érti, amit mondtam neki, mert tényleg olyan, mintha beszippantaná a könyv, és megszűnik a külvilág, mert olyan, mintha ott lenne benne, meg ilyenek, juhúúú!

SAM_0488.JPG

Kisfiam, vedd már fel a zoknidat!

Oké anya!

És valóban. :-D

na majd még írok, ezt elmentem, mert tegnap óta írom, és ha elszáll, harakirit fogok elkövetni :-)) és nem találom a kis kábelt, amivel a telefonomban lévő 600 képet fel tudnám tölteni, de még nem adtam fel a küzdelmet!

A bejegyzés trackback címe:

http://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr14831574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

natlee 2012.10.11. 19:50:47

Juhúúú, boldog a lelkem, hiányozta(to)k már :)))

T...... 2012.10.12. 10:34:33

Jó rólatok újra olvasni! :)
Nagyot nőttek mindhárman, a kicsire rá sem lehet ismerni! A hercegkisasszony csudanőies továbbra is, a nagy meg valakitől örökölhette a humorérzéket, azt gyanítom! :D
Írjál máskor is, várjuk itt páran! :)

Kiddy (dugnám nikki sixx-et!) 2012.10.13. 14:50:22

Így van, még benne vagy a feedreaderben, isten hozott újra itt (mondom én), folytatását várom! =)
Gergőt meg sem ismertem volna. Elképesztő tényleg, mennyit változott a kis fürtös =)