Pár hónapja levágattam a hajam, már kezd megnőni, de most pont az a középhosszú, amit még nem lehet összefogni, de már nem elég rövid, szóval idegesít, ráadásul ebben a rekkenet pudvás melegben egyfolytában szétizzadom, úgyhogy tegnap, itthon egyedül a gyerekekkel, fogtam magam, és a Lujzi egyik macikás hajgumijával a fejem tetejére felgumiztam belőle annyit, amennyit csak bírtam, iszonyú hülyén néztem ki, kábé azóta nem volt ennyire debil külsőm, mióta a nagyanyám úgy vitt néptáncra, hogy macinacit adott a pörgős szoknyám alá ötévesen, szóval rémes volt, de nagyjából és teljese egészében leszartam, lényeg, hogy ne lógjon bele az izzadt fejembe az egész.

És akkor a gyerek rámnéz, felcsillan a szeme, és áhítattal teli hangon azt mondja nekem:

Anya!!!! De jó!!!!  Pont úgy nézel ki, mint Ibrahimovic!!!!!

:-D

Amúgy meg ma volt biziosztás, a gyerek magatartása jó (but how????:-), szorgalma példás (apja kommentje: példás???? Úrjézus, mi lenne, ha még igyekezne is egy kicsit?????, matek, magyar, környezet kitűnő, angolból külön dicséret (az én génállományom, muhahha!:-), a többi készségtárgy, úgysmint rajz, technika, ének, tesi meg négyes, ami tökéletes, szóval örülünk, Vincent! :-)