2012.02.14. 16:58| Szerző: Chipie

Hát, egy hónappal ezelőtt meghalt a nagymama, ami ugyan várható volt, de mégis eléggé megviselte a családot. A gyerekek most kerültek először megfogható közelségbe a halállal, és mindenki a maga sajátos módján reagált rá. Pömpöllér az első ledöbbenéses sírdogálás után oknyomozó munkába fogott, és mindent, de mindent tudni és érteni akart, neki ez az út vezet az elfogadáshoz, úgyhogy egy álló napig csak magyaráztam, száradt a tüdőm, és izzadtam, ugyanis a ráksejtek működésétől a hamvasztás technikai kivitelezéséig mindent tudni akart, de megérte, mert sikerült tisztázni a fejében pár olyan dolgot, amik, ha tisztázatlanok maradtak volna, még sok galibát okozhattak volna, gondolok itt olyasmikre, mint hogy például este kiderült, hogy azt hitte, hogy a rák fertőző, és el lehet kapni, mint a náthát, és teljesen megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy ez nem így van. Most úgy tűnik lenyugodott, néha emlegeti a mamát, de például a temetésre nem akar eljönni, azt mondta: anya, én inkább nem mennék el a temetésre, ha nem baj, de azért sok boldogságot kívánok a mamának! :-))))

Lujzi, a cizella-mizella lepkelelkű királylány első kérdése az volt, amikor elmondtam nekik: És mikor fogják elásni? :-D És akkor én meg ne röhögjek, na mindegy. Aztán, lévén sokkal kevésbé racionális mint a bátyja, neki a lélek és a mennyország kérdését kellett kicsit kifejteni, meg az ágyába gyűjtötte az összes játékát, amit még a mamától kapott, a hamvasztás kérdését meg plasztikusan, és az ő lelki életéhez igazítva úgy tudtam neki elmagyarázni, hogy azt mondtam, hogy a halál után a test már nem működik, csak olyan, mint egy üres csigaház, és azt hamvasztják el, abban már nincs benne a lélek, nem fáj, semmi, na ez megtetszett neki, ez a csigaház-buli, kíváncsian várom bedobja-e majd a temetésen a rokonyoknak, ő ugyanis jön, mert jönni akar.

Gergőt viselte meg talán a legjobban, ő az ugyanis, aki a legkevésbé érti - nyilván. Érti ő, csak nem fogja fel, és valami elképesztő aranyos volt, ahogyan ezt a számára túl nagy információt próbálta mindenféle irányokból belegyömöszölni a kis buksijába, de hát sehogyan sem fért bele, akárhogy is próbálta. Amikor elmondtam nekik, akkor gyújtottunk egy gyertyát a mama emlékére, és beszélgettünk. Mire Gergő: Mamának születésnapja van?? (ugye, gyertya egyenlő szülinap :-). Nem, nincs, azért gyújtottunk neki gyertyát, mert meghalt, és emlékezünk rá. Erre ő: De csak álmodja?? :-)))) Nem, nem álmodja. Akkor mindenhonnan vérzett?? Nem, nagyon beteg és öreg volt, de nem vérzett. De akkor most nem tud enni? és így tovább, és így tovább, nagyon szívfacsaróan édes volt. Aztán ő lett az, aki éjszakánként felébred és átjön, úgyhogy újabban megint hárman dekkolunk az ágyban éjszaka, remélhetőleg ülepszik a dolog, mert a múltkor, hazafelé jövet az oviból spontán kijelentette azt, amivel csak egyetérteni tudok: Anya, tök jó, hogy mi nem haltunk meg! és tovább ugrált a hóban. :-)))

A temetésbizniszről írhatnék egy külön posztot, a földgömb alakú urnatartótól életem legmorbidabb proszektúra-túrájáig, külön kiemelve az olyan kis poénokat, hogy a temetkezési vállalat előtti cigizőhelyen egy urnatetőbe lehet hamuzni (WTF?! és bennem óhatatlanul felordít ilyenkor a cinikus énem, hogy mi van, ha megtelik: hozzásöprik Kovács nénihez, vagy mi?), arról nem is beszélve, hogy nagyjából teljesen legatyásodtunk a sok költségtől, na mindegy, inkább megyek és letöltök pár képet a gépről, hogy tudjak posztolni :-))))

Címkék: személyes triumvirátus  |   | 7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr774104923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magdaleha · http://magdaleha.freeblog.hu/ 2012.02.17. 16:38:42

Fogadd őszinte részvétem! A gyerekek felfogása érdekes a halálról, nálunk a legkülönfélébb időpontokban kerül elő. Múltkor a vacsoraasztalnál taglalták a gyerekeim, hogy mi lesz azokkal a babákkal, akik meghalnak az anyukájuk pocakjában. Királyság volt. Mi csak meredtünk az urammal és próbáltunk normális 8- válaszokat adni...

JanCsi 2012.02.19. 14:01:23

Csatlakozom, őszinte részvétem Nektek! 3 mennyire másmilyen gyászmunka, de a gyerekek zseniális még ilyen szomorú téma esetében is. Kívánok Nektek mielőbbi helyrerázódást ebből a szomorú állapotból. Férjed édesanyja volt, ugye?! Ő hogy viseli?!

Erenya 2012.04.14. 19:30:49

4 éves ma a Gergő??? Isten éltesse!! Hú, de megy az idő... te meg egyre kevesebbet blogolsz :( nagyon hiányoztok!

JanCsi 2012.06.01. 21:56:41

Hahóóóóóóóó! Adj hírt! Nem lesz több poszt?!!?! :((((((

gerenzso 2012.06.11. 22:34:52

Kedves Chipie!
Több, mint 1 éve találtam rá a blogodra. Imádtam.:) Sokat éjszakáztam, mert nem tudtam abbahagyni az olvasást. Aztán egyszer csak végeztem a visszaolvasással és komoly elvonási tüneteim voltak, hogy sokszor 1-2 hét is eltelt mire újabb posztot írtál. Aztán már 1 hónap.
Kérlek írj még, mert minden nap mikor reménykedve ránézek, hogy írtál-e, a Halál szót látom, és az olyan lehangoló.:(
Legalább egy utolsó posztot.

gerenzso 2012.06.11. 22:34:52

Kedves Chipie!
Több, mint 1 éve találtam rá a blogodra. Imádtam.:) Sokat éjszakáztam, mert nem tudtam abbahagyni az olvasást. Aztán egyszer csak végeztem a visszaolvasással és komoly elvonási tüneteim voltak, hogy sokszor 1-2 hét is eltelt mire újabb posztot írtál. Aztán már 1 hónap.
Kérlek írj még, mert minden nap mikor reménykedve ránézek, hogy írtál-e, a Halál szót látom, és az olyan lehangoló.:(
Legalább egy utolsó posztot.

hala35 2012.06.12. 23:01:39

Te most elköltöztél, csak nem tudunk róla? Vagy valami nagy baj van? Vagy mi történt?
Tényleg, legalább egy sort írj légyszi, hogy nem írok, ne válaszoljatok, vagy valami!
Hát függő voltam én is!
süti beállítások módosítása