2012.01.12. 00:07| Szerző: Chipie

Bocsánat az eltűnésért, nincs semmi baj, illetve hát az egy szem nagymamánk, anyósom súlyos beteg lett, és ebből kifolyólag vagy kórházban van, vagy nálunk fekszik, vagy a kettő között fuvarozom, ilyenek, és hát kicsit olyan, mint ha lenne még egy gyerekem, egy kicsi, akit annyira nem is szeretek, de nagyon sajnálok, szóval szabadidő tekintetében még rosszabbul állok, mint eddig, ráadásul a magyar egészségüggyel való találkozásaim során rengeteg alkalmam nyílik agypéniszt kapni, például innen is csókoltatom a Korányi Tüdőszanatóriumot (tüdő!! jegyezzük meg), akik egy nyolcvan hektáros területen szórtak el pár száz szocreál épületet hegynek felfelé, mind legalább másfél kilométerre egymástól, és óránként hatszáz forintot kérnek a parkolásért, különben lehet feltúrázni a K épületbe, ami egy tapasztalt hegymászónak is kitűnő erőnléti edzés lenne, nemhogy egy rakás tüdőbeteg nyugdíjasnak basszus, ez szerintem annyira pofátlanság, hogy már meg sem lepődök, csak perkálom az ezreseket minden alkalommal, hogy vinni kell a mamát.

De nem is ez a lényeg, tudom, hogy jövök még karácsonyos meg szilveszteres beszámolóval, de előtte még muszáj elmesélnem a két autós kalandomat, hadd röhögjetek ti is :-)))

December 23-án az uram természetesen dolgozott, de valamilyen fura oknál fogva nem késő éjszakáig volt beosztva, meg is lepődtem, de jövőre biztos kijavítják majd tévedésüket a főnökei. Délelőtt el kellett szaladnom a mamának felíratni meg kiváltani gyógyszereket, de mivel még tudtam, hogy tuti el kell mennünk vásárolni, nem álltam be a kocsival, csak megálltam vele a ház előtt. Magamban kicsit röhögtem, hogy még a ház előtt is reflexből rárakom a váltózárat a kocsira, tiszta paranoid vagyok, ez egy csendes, békés zsákutca, mindegy, ártani nem árt. Bementem, békésen takarítgattunk meg pakoltunk a kölkökkel, nehogy a Jézuska kihányja a belét a kupi láttán, és ne hozzon ajándékot, közben hazajött az ember is, lecuccolt, majd mondta, hogy na, akkor elmegy egy utolsó vásárlótúrára, zöldség, gyümölcs, ilyesmik. Oké. El is ment, vissza is jött sok nagy szatyorral, szétvágta szegénynek a kezét, amíg cipelte, kipakoltuk, béke, nyugalom, bódottág. Gyerekek ágybacsapdosása után, amit természetesen übergyorsan abszolváltak, mert akkor hamarabb lesz Holnap :-), mondom az én életem értelmének, hogy ugyan, álljon már be a kocsival, úgy amúgy is, meg mert a csomagtartóban van még pár ajándék, meg a csomagolópapírok. Kimegy, majd visszajön, és tökre lesápadtan azt kérdezi tőlem: Hova álltál a kocsival?? Mert a ház előtt nincs. Kirohantam, és tényleg, kocsi sehol.

Baaaaaaszki, ellopták a kocsinkat! Elég nyugodt embernek tartom magam, de ott és akkor némileg szétestem. Hogy ki az a rohadék szemétláda, aki karácsony előtt egy nappal képes egy ház elől ellopni egy kocsit benne 3 gyereküléssel, hogy úristen most mi lesz, hiszen még egy millió hitel van rajta, mit akkor most hipsz-hopsz vissza kéne fizetni, de miből, és jézus, hogy megy a gyerek suliba, és jézusjézusjézus, miből veszünk új kocsit, és brühühü, benne volt a baba, amit Lujzinak vettem, természetesen ez utóbbi nyomott a legtöbbet a latban :-)) úgyhogy elkezdtem bőgni, mint a záporeső, hüppögve hívtam a rendőrséget, akik felvették az adatokat, majd mondták, hogy ne nyúljunk semmihez, amíg meg nem jönnek a helyszínelők, mire én némileg kiakadtan belekiabáltam a telefonba, hogy DEHÁT NINCS MIHEZ NYÚLNI BASSZAMEG! :-)

Leraktam, és bőgve hívtam a barátnőmet, hogy ehhellohohoptááááák a kocsinkaaaahat, telefonálás közben feltűnt ugyan, hogy az addig némán és komoran fel-alá járkáló uram eltűnt, de gondoltam, kiment cigizés közben depizni, vagy könnyes szemmel simizi a motorját, amit most tuti el kell adnunk, vagy valami. Éppen brühühüzök a telefonba, amikor egyszercsak betoppan röhögve, kezében a slusszkulccsal, hogy megvan a kocsi! És akkor kiderült a véres igazság, és én annyira de annyira szerettem volna megverni azt az édes drága embert, mint tíz év alatt még soha, ugyanis az én okos, ügyes, memóriafighter drága bogaram kocsival ment el a boltba délután, mert tudta, hogy sok és nehéz cucca lesz, ám mivel a bolt tök közel van hozzánk, és ezért nem szoktunk oda kocsival járni, reflexből és rutinból GYALOG JÖTT HAZA!!!

És kész, én konkrétan leültem a szoba közepén a szőnyegre, és sírva röhögtem hosszú perceken át, amit a barátnőm, aki még mindig a telefonban volt, nyilván fuldoklásként értelmezhetett, mert csak riadtan hallózott, aztán kimentem cigizni, hogy lehiggadjak, aztán visszahívtam a rendőröket, hogy izé, megvan a kocsi, mégse jöjjenek, és magamban imádkoztam, hogy ne kérdezzék meg, hogy ki találta meg, és ne kelljen elmesélnem, hogy a párom a cba parkolójában hagyta fél napon keresztül, és ezt egyikünk se vette észre, a zuram meg csak röhögött, és mondta, hogy érezte ő, hogy valami nem stimmel, azért is volt olyan szokatlanul nyugodt, pedig általában nálunk fordított a szereposztás, ő az idegzsába, aki pillanatok alatt felcseszi magát mindenen, én meg a relax, aki mindig mentegeti a helyzeteket. Na most pont fordítva volt, és mondta, hogy vmi nem stimmelt neki ebben az egészben, hogy pont most, a tíz centivel az ablak elé parkolt, váltózáras ütött-kopott kocsinkat vigyék el a zsákutcából, mikor mondjuk tőle két méterre állt a szomszéd csillivilli méregdrága autója,  ha már, és akkor egyszerre csak beugrott neki :-) és még azon is elgondolkodott,  hogy beül valahová egy sörre, mondjuk egy órácskára, majd kicsit összeborzolja a haját, és visszajön diadalittasan, hogy drágám, elfogtam a kocsitolvajt, és visszaszereztem a kocsit,de aztán valószínűleg az életösztöne nemet ordított benne erre az ötletre, és így nem valósította meg, megelégedett annyival, hogy lazán odavetette nekem: Na, milyen tuti karácsonyi ajándékod van? Én meg mantráztam, hogy nem ölöm meg, nem ölöm meg, nem ölöm meg, de túl nagy volt a megkönnyebbülés, úgyhogy megúszta, de hogy nekem dupla ennyi hajfesték kell ezentúl, az tuti, és még két óra múlva is remegett a combizmom a levonuló adrenalintól. (nem tudom, miért pont az :-)

 

A másik meg a múlt héten történt, komolyan, ez is csak velem eshet meg, el kellett vinnem a mama kutyulimutyuliját kozmetikushoz (nemröhög), mert ez egy ilyen túltenyésztett féreg, fél kilós, lábak helyett járószemölcsei vannak, és mindent lehugyoz, juppiéjj, én mondjuk eleve nem szeretem annyira a kutyákat, nézeteim szerint az az állatfajta, amelyik betegesen rajong a szaros pelenkákért, valamint visszaeszi a saját hányását, nem való emberek közé, ha már kutya, akkor viszont legyen legalább hatvan kilós nagy dög, mert azok jó fejek, e téren is vallom az elvet, mint a pasikkal, hogy mint köztudott, 100 kiló alatt a férfiember és a vaddisznó csak karácsonyfadísz :-). Na most ez a kutya nem az a kutya, és annyira elfajzott, hogy ha havonta nem megy kozmetikushoz, meghal, mert ami be kéne hogy nőjön rajta, az kinő, aminek ki kéne nőnie, az meg benő, és nem tud járni, és nem tud szarni, és begyullad mindene, elképesztő amúgy. Na mindegy, kutyulit bepakoltam a kis utazókofferébe (igen, esőkabátja is van, meg plüssállatai, hagyjuk :-), beraktam a kocsiba, elvittem a kozmetikushoz, aki közölte, hogy hát ez minimum két és fél óra, mire én felszedtem az államat a padlóról, majd közöltem, hogy oké, de akkor hagyjuk az esztétikumot a francba, gyúrjunk a praktikumra, mindent a lehető legrövidebbre vágjon le rajta, főleg a segge környékén, ugyanis én sajnos olyan egy rohadék állatgyűlölő vagyok, hogy nem vagyok hajlandó minden kakikálás után lemosogatni meg bekrémezgetni a popókáját, kénytelen lesz enélkül megoldania a túlélést, úgyhogy elő a borotvával, és adjunk az arcának :-) Mivel sokáig tartott, és ott kellett maradnom a kutyával, aki a mama távollétében engem nevezett ki pótmamának, és ezért ha kikerültem a látóköréből, azonnal idegösszeomlásos tüneteket produkált, épp csak hogy odaértem Gergőért az óvodába négyre, majd Gergővel együtt vissza a kutyáért, akit addig hajszárítóztak, és algás arcpakolást kapott, majd egy darab gyerekkel és egy darab betáskázott kutyával irány Lujzi, akit a barátnőjéék vittek balettra. És itt követtem el a hibát, ugyanis megálltam egy kisbolt előtt cigit venni, és mivel a bejárati ajtótól egy méterre álltam le egy full kihalt kis utcában, és mivel egy üres boltba mentem be egy darab termékért, ezért benne hagytam gyereket-kutyát a kocsiban, a slusszkulccsal együtt. Természetesen a kutya idegrohamot kapott attól, hogy eltűntem a látóteréből, és ezért szupererőre gerjesztette magát, kifeszítette az utazókofferja tetejét, és kimászott, és elkezdett pattogni a kocsiban, és természetesen ráugrott a kézifék alatt lévő kis központizár-gombra, ami minden ajtót lezár, úgyhogy mikor kimentem a boltból, legalább rágyújthattam, amire szükségem is volt, ugyanis konstatáltam, hogy a bezárt kocsiban van: 1 db szorosan bekötött gyermek, 1 db idegbeteg, samponillatú, pattogó kutya, valamint 1 db slusszkulcs. Baaaaaasszus.

De aztán rövid gondolkodás után megoldottam a helyzetet, jelentem, először ugyan megpróbáltam rávenni Gergőt, hogy nyissa ki magának a biztonsági övét, de mivel a tavalyi előzmények után, amikor ugye kettétörte az övcsatját, direkt olyan van neki, amit atomrakétával sem lehet szétrobbantani, szóval naná, hogy nem tudta kinyitni magának, rövid gondolkodás után rájöttem, hogy hohó, hiszen a hátsó ajtókon tekerős az ablak, nem elektromos, és innentől kezdve gyerekjáték volt, rávettem Gergőt, hogy tekerje le az ablakot, közben hálát adtam az égnek, hogy nem a középső ülésre kötöttem be, ahonnan nem érne el semmit, a letekert ablakon benyúltam, kikötöttem a biztonsági övét, lefogtam a kutyát, aki természetesen ki akart vetődni az ablakon, majd rávettem a csemetét, hogy másszon előre a kormányhoz, és beletörés nélkül szedje ki a slusszkulcsot a helyéről, amit némi rángatás után meg is oldott, és este, vacsora közben már hótt büszkén mesélte, hogy megmentettem anyát ész a kocit isz :-) és hát tényleg.

 

És még mondja valaki, hogy unalmas, htb életem van :-D

Címkék: személyes röhej  |   | 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr543538366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

anyuss 2012.01.12. 06:49:58

:D :D :D Na hát annyira de annyira örülök h ezt megírtad, mert eddig azt hittem h rendőrök még sosem röhögtek úgy senkin mint rajtam, de ezek szerint lehetnek szegényeknek vidám napjaik, mert én meg akkor hívtam ki őket amikor kilopták a benzint a tankból, de miután felvették a jegyzőkönyvet és távoztak (illetve ne nagyképűsködjek, távozott az az egy), kiderült h csak elromlott az üzemanyagszintmérő (vagy mi).

motymoty 2012.01.12. 09:10:30

@anyuss: Pedig vannak ilyenek, egyik ismerősöm 2 hónap után találta meg a kocsit, véletlenül elsétált mellette az utcán, ügyesen felismerte, kiderült, hogy nem is lopta el senki, csak elvesztették.

motymoty 2012.01.12. 09:12:46

Ez a boltos sztori elég mókás. :)

JanCsi 2012.01.13. 10:09:56

Szuper poszt!!!! www.lustanyu.hu sehol sincs a Te sztorijaidhoz képest!

Check 2012.01.13. 11:55:42

Hulk ügyes. Hulk megment.