2011.11.18. 12:53| Szerző: Chipie

Azt hittem, hogy valahol tavaly környékén elértük a csúcspontot, a gyerekeimen való röhögés tekintetében, de rá kellett jönnöm, hogy nem, mindent képesek überelni :-) , mostanában kifejezetten brillíroznak e téren, gyakorlatilag nincs nap röhögőgörcs nélkül, kész vagyunk :-)

A csúcsok csúcsa nyilvánvalóan az a pillanat volt, amikor a hálistennek sötét kocsiban, hál'istennek a hátam mögött, ahonnan nem láthatta a fejemet, kiscsíra elmesélte, hogy, képzeljem, ma egy új verset tanultak az oviban! Na, mondom, szuper, és el tudod mondani? Persze! PETŐŐŐFI SÁTOOOR: A NYÁÁLKÁÁS MEDVEEE.

Püff, kész, én itt befordultam, és annyira kellett röhögnöm, és annyira tudtam, hogy nem szabad, mert véresre sértődik az egyméteres, mostanában amúgy is kiröhögésfóbiás lett, hogy komolyan azt hittem, felrobban a fejem egyszer csak :-))))

És folytatta: Nyálkás medve, hogyha eszik, az erdő benedvesedik, aki nem akar nyálkát kapni, ne menjen az erdőbe lakni!! :-)))) Az uramnak elmeséltem, mikor hazajött, azonnal a falnak esett a röhögéstől, és azóta szállóige lett nálunk. Lujzi segítségével, aki némileg pontosabban emlékszik a témára, kiderítettük, hogy Hajnal Anna: A náthás medve c egyébként aranyos versikéjéről van szó, de megállapítottuk, hogy a nyálkás medve sokkal de sokkal jobb. Nem? :-D

Amúgy is egy csomó szót eltorzítanak, a fogat mosni az fogmosálni, az ovistárs Rafika sajnos berögzült Röfikének, annak legalább van értelme felkiáltással, a fekvőrendőr az laposrendőr, a kaméleon az kamilleon, közös indulójuk egy dalocska, amit szintén izzadságos nyomozással derítettük ki, hogy micsoda is, a szövege annyi eredetileg, hogy spider and fly, lalalala, na most ez a kicsiknél átment szalonka, dúdududúdúúúú-ba, amin szintén besírunk, főleg, amikor naponta nyolcvanszor éneklik lelkesen. Arról nem is beszélve, amikor a kádban kijelenti a kismajom, hogy anya, jól megmostam a kukimat ÉS a puncimat is....................mondom izéé, neked csak kukid van, te fiú vagy, a fiúknak csak kukijuk van. De nekem puncim is van. Oké vazeg, mutasd, hol, de itt már sírtunk a röhögéstől, pláne mikor megmutatta a heréjét, majd amikor mondtam neki, hogy az nem az, amire gondol, hanem herezacskó, akkor meg persze jött az "és akkor mi az és mire való és miért ilyen és mi van benne.....:-))))))) A múltkor meg szintén kocsiban (mivel ugye különóra itt, különóra ott, plusz a redvás hideg, viszonylag sok időt töltünk a kiscsírával kocsiban, és ott szoktunk társalogni nagyokat, mondom neki, figyelj gyerek, panaszkodnak rád az óvónénik, hogy nem akarsz öltözködni, meg nem fogadsz szót (ugye ott is folytatja azt amit itthon, hurrá, legalább konzekvensen viselkedik :-))), mi lenne, ha szót fogadnál, légyszi légyszi, tök egyszerű a dolog, ha a Nelli néni azt mondja, hogy vedd fel a cipőd, akkor vedd fel a cipőd, ennyi, stb, stb. 

Egy ideig hallgat, majd blazírtan megkérdezi: Ezt szeretnéd? de leírhatatlan hangsúllyal, kábé mint Don Corleone, amikor azt kérték, hogy ölessen meg nyolc vizsgálóbírót, mondom már súlyosan röhögve, igen, ezt.

Na jó, mondja némileg leereszkedően, mert tudod, van még egy dolog.

Mondom micsoda?

Egyszer majd én is kérek tőled egy szí Szeretem a Nelli nénit.

:-)))))))))))))

 

Ami meg a szerelem témát illeti, hát kérem itt van, beköszöntött a nagybetűs szerelem a mi kis kockafejű matekzsenink életébe, és annyira de annyira cuki, hogy muszáj röhögnöm (szintén titokban, mert ezek ugye Véresen Komoly és Titkos Dolgok, amiket csak félhomályban lehet sutyorogni), szóval P. Zs. szőkésbarna copfos kiskorú rettenetesen elcsavarta a fiam fejét, aki üdvözült mosollyal bambulgat időnként, meg révedezik, és a coming outja utáni napon be kellett mennem megtekinteni a hölgyet, utána nem voltunk egyedül, és nem tudtam neki azon nyomban véleményt nyilvánítani, de láttam, hogy tűkön ül, úgyhogy odasúgtam neki, hogy szerintem jó választás volt, mert szép és okos és jó tanuló és hű és ha, és talán nem teljesen reménytelen az ügy, Pömpöllér szerint Zs is kedveli őt, szoktak beszélgetni is, és ha fogócskáznak, Pömpöllér mindig hagyja magát megfogni a Zs-nak, áááá, annyira cukik :-))) Uram szerint be kéne mennem, komolyan a szemébe nézni, és közölni vele, hogy: Megcsalod, meghalsz. :-))) Én viszont felvetettem, hogy segítek neki a gyöngyeimből vmi kis karkötőt fűzni a csajnak, ha szeretné, most még emészti a dolgot, mondtam hogy odaadhatja titokban, és akkor az tök jó. És olyanokat mond, amitől szintén be kell halni, hogy Anya, igazad volt, amikor azt mondtad, hogy egyszer én is szerelmes leszek, pedig látod, tavaly még azt gondoltam, hogy én sohasem leszek, aztán tessék. :-))))) de persze semmi ungabunga, csak Nagyon Jóban Vannak, ez a hivatalos verzió :-D

 |   | 4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr143393910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Judit* 2011.11.18. 17:06:45

Chipie, örülök, hogy megint írtál! :-)
A blog főoldalán direkt ilyen a dizájn, hogy szürke alapon fekete betűk, egy keskeny oszlopban feltűnik némi fehér alapon fekete betűk, de így még zavaróbb a szemnek. Nem nagy baj ám, a lényeg, hogy írj!

Chipie 2011.11.18. 17:37:03

Judit, nem direkt ilyen, és engem kifejezetten idegesít, bár böngészőtől függ, azt hiszem explorerben normálisan látszik, firefox alatt nem, ha valaki tud erre megoldást, megköszönném, én ehhez (is) hülye vagyok. :-)

félértelmiségi 2011.11.23. 13:43:47

Van egy ovistársunk, Pospisi Panna. Legalábbis a gyerekeim szerint így hívják. A róla szóló dalt (tudjátok, azt a naggggyon vicceset) rendszeresen, hosszan hallgatjuk. Ők megpukkadnak a röhögéstől, én pedig annyira sajnálom szegény Pospisi Pannát...

eszkiesz 2011.12.02. 07:53:45

Kedves Chipie!
Nagyon szeretem olvasni a blogodat, mert roppantul élvezem a stílusod meg a csemetéid viselt dolgait... De óva intelek attól, hogy közhírré tedd a gyerekek "magánügyeit", mert nagy a lebukás veszélye! Persze most még nem, (hacsak egy kajla olvasódnak, aki személyesen is ismer titeket, el nem jár a szája), de évekre visszamenőleg sem jó lebukni, mert onnantól kezdve lesheted, hogy mikor mondják el neked a gyerekek a Véresen Komoly és Titkos Dolgokat... :-(
Ne haragudj.
Szeretettel
eszkiesz
(eszkiesz@gmail.com)