Eszem megáll, már a kiscsíra is olyan stílust kezd kifejleszteni, hogy az ember csak kapkodja a levegőt, a múltkor mondtam neki, hogy most már leraknám, mert olyan nehéz, mint egy zsák krumpli, mire rámnéz, és közli: Haha, vettem a poént, anya! :-D A múltkor meg itt volt a nagymama, és én indultam el a nagyokért az oviba, zsebterrorista megáll a nagymama előtt, kihúzza mind az egy méterét, és leírhatatlan flegmasággal odaveti: Most elmegyek. Te maradj itt. Az űrhajómhoz ne nyúljál. Te menjél főzni.
Nagymama nem kicsit sírt bele a röhögéstől a borsólevesbe :-D
A nagy meg nemes egyszerűséggel közölte, hogy reméli a tanítónénije is olyan strapabíró lesz, mint az óvónénik :-D :-D
Lujzika meg Lujzika, a múltkor apjuk fürdette őket, és kicsit túlnyomta a habfürdőt, ezért egy, a fél kádat beborító, egészen konkrétan segg alakú habhegy alakult ki a kádban, nyilván szétröhögték magukat rajta, majd beleugráltak, tíz perc múlva hallja az én uram, hogy Lujzi zokog a kádban, bemegy megérdeklődni, hogy mi az aktuális dráma, és azt bírja mondani az én kislányom krokodilkönnyeket potyogtatva: Nekem annyira hiányziihiiik Habpopsiiiiihiiiii.!!!!
:-D És csodálkozom, hogy a zuram férfipárti :-D