2011.02.22. 23:56| Szerző: Chipie

Holnap van a születésnapom. Már kezdem megszokni, hogy ez mindig valamiféle mélypont számomra, hogy ilyenkor a szokásosnál is jobban hiányzik az anyukám, aki már soha többé nem köszönthet fel. Annyira rettentően hiányzik, hogy azt egészen egyszerűen nem tudom kifejezni. Emlékszem, amikor a halála után kipakoltam a szekrényét, és beletemettem az arcomat a kardigánjába, és annyira intenzíven anyu-illata volt, hogy konkrétan megfordult velem a világ, soha nem éreztem ilyet azelőtt. Emlékszem, ahogy megpördült a székén, és felragyogott a szeme az örömtől, hogy meglátott, ahogyan a haját mostam, amikor már nem tudta egyedül, emlékszem, milyen gyönyörű volt még betegen is, még akkor is, amikor már sovány volt és egyre jobban világított a szeme, emlékszem a növényeire, amik imádták, a kétméteres hibiszkuszára, ami a halála után spontán lehullatta az összes levelét-virágát, anélkül, hogy bárki is megmozdította volna, és csak állt ott, egy aszott kóró. Emlékszem, hogy a kórházban egy kiskutyáról álmodott az utolsó napokban, amikor én a folyosón sírtam és az egyik nővérke ölelgetett, és őszibarackos joghurt volt az utolsó étel ami ízlett neki, és csak akkor halt meg, amikor megkértem rá, mikor már nem volt magánál, és én megkértem, hogy menjen, megköszöntem neki mindent nagyon, százszor, és elengedtem, mert az már nem volt élet, és akkor este meghalt, és emlékszem, hogy a temetésén megszámoltam az összes koszorún a gerberákat, és van egy farmerem, amit még ő varrt meg, két kis dobozom, amiben az elszakadt láncait meg ilyen félfelesleges kis vackait őrizte és van benne pár bevonalkázott kis papírdarab, és már soha nem fogom megtudni, mire kellettek neki, és megvannak a gyűrűi, a nagy kékköves, amit kislánykoromban úgy imádtam, mint most Lujzi az én ékszereimet meg a pici rózsaszín.

Alig maradt valamim.

Címkék: személyes  |   | 20 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://pompoller.blog.hu/api/trackback/id/tr572682116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Katity 2011.02.23. 06:00:41

Több, mint hinnéd!Nem kézzelfogható dolgok. Ott van veled.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.02.23. 09:26:03

mit is irhatnék erre... megölelnélek, ha ismernélek. Az anyukád szeretete mindig veled fog maradni. Boldog születésnapot!

paramami 2011.02.23. 11:55:33

drága...drága...
ölelés

Kiss Mama 2011.02.23. 15:09:03

jaj, megírtad helyettem! annyira igazságtalan ez... anyu a születésnapom előtt egy héttel halt meg, keresztanyám tudta, mit akart venni, megvettem magamnak. hátha. de nem.

Juccanya 2011.02.23. 15:32:34

Sajnos nagyon tudom mit érzel... :(

JanCsi 2011.02.23. 17:47:27

Nekem már nagyon régóta (6 éves korom óta) nincs Anyukám, de más dolog olyan korban elveszíteni, így nem tudom milyen lehet de azért nagyjából érezhető a soraidon. És teljesen egyetértek Katityvel.
Ha belegondolok nekem semmim sincs utána. Még csak emlékképek sem, pedig 6 éves korból már lehetnének emlékek. De semmi...

Megkönnyeztem. :,(

Kendemami 2011.02.23. 22:00:26

Idáig érzem a fájdalmad. Annyira sajnálom...De hidd el, ott van veled mindig.

Check 2011.02.23. 22:24:43

ÓHHHHHHHHHHHHHHHH, JAJJJJJJJJJJJJJJJJ!!!!!

ArtmüllerÁgnes · http://artmuller.hu 2011.02.23. 22:30:23

Ez szívfájdítóan szép volt, Veled sírtam. Isten éltessen sokáig, nagyon sokáig! Olyan nagy szeretetben, mint ami Benned van.

hala35 2011.02.23. 23:16:03

:,(. Ma sokunkat megríkattál. Köszönöm. És mégis Boldog Születésnapot!

Liliak 2011.02.23. 23:41:55

Szivszoritoan szep volt!
Boldog szulinapot!
Milyen oriasi dolog az anyai szeretet... halalon tul is elkiser...

Akecsk 2011.02.24. 13:41:21

Édesanyád nem keveset hagyott maga után. és te fájóan szépen öntötted szavakba ...
Boldog születésnapot!

Magdaleha · http://magdaleha.freeblog.hu/ 2011.02.24. 18:14:36

Boldog születésnapot! Ismered azt a Molnár Ferenc mesét, ami egy anyukáról szól? Kékszemű a címe...
Miután jól megkönnyeztem az írásodat ez jutott eszembe...
puszi, így ismeretlenül is: Magda

motymoty 2011.02.27. 12:09:45

:(
Isten éltessen!

Nagyon szépen írsz róla!

Judit* 2011.02.27. 12:13:41

Nagyon sok mindened maradt! Csak nem kézzel megfogható. Mindenki elmegy, és ha te így tudsz rá emlékezni, akkor érdemes volt élnie. És neked is érdemes élned. És így tovább.
Fel a fejjel!

manner 2011.02.27. 21:58:15

Óhhhh :( Emlékszem, már a tavalyi szülinapos bejegyzésed is megrendítően szép volt! Ez is.... Szerintem a legfontosabb, amit hagyunk magunk után, az emlékek. De akárhogy is, nagyon szomorú ez.
Ölellek ismeretlenül is! És Boldog Szülinapot!

Erenya 2011.02.28. 20:25:37

Isten éltessen sokáig! még soksok postot kérünk!!

kihanemén 2011.02.28. 21:25:40

én csak annyit szeretnék mondani, hogy ahogy olvaslak téged biztos vagyok benne, hogy a Te gyerekeid is annyira szeretnek téged, mint ahogy Te szereted anyukádat. Ennél szebb ajándék nincs.
Szóval azt kívánom Neked szülinapodra, hogy ez így maradjon...

Erenya 2011.03.19. 10:39:53

Kedves Chipie!
Tegnap éjszakai meghitt magányomból küldöm neked ezt a gyönyörűszép verst köszönettel a blogodért, ami mindig felvidít:

ablakban.freeblog.hu/archives/2010/04/28/Vrnai_Zseni_Mama/

Chipie 2011.03.21. 13:27:32

@Erenya: köszönöm szépen, nem is ismertem, de gyönyörű vers.