és nemcsak szerintem Lujzi sokkal ügyesebben rajzol az átlag hároméveseknél, bár konkrét viszonyítási alapom nincs, azt tudom, hogy a bátyja ennyi idősen még bőven a brutál firka-korszakát élte, fő témája a Sziklás hegység volt szakadó esőben, és kevés felismerhető dolgot rajzolt, de hát ő fiú ugyebár, és máshol vannak nála a hangsúlyok, mostanra szépen rajzol, de olyan fiúsan, intenzív vonalakkal, heveny színezéssel, általában autós, dinós vagy military témakörben, íme pl egy szép járgány:

, de ő mostanában inkább az írásra fókuszál, a nagybetűket már egész szépen rakosgatja egymás mellé, bár agyilag még nem érett az olvasásra, vagy hogy is mondjam, szóval felismeri a betűket, de hiába olvassa fel őket egyenként egymásután, még nincs meg az a képessége, hogy összeálljanak a fejében egy szóvá, ebből adódnak azért vicces jelenetek, pl amikor a feladatlapon színek vannak leírva, lebetűzi, hogy Z-Ö-L-D, majd néz rám, na mondom, próbáld meg kimondani, milyen szín van odaírva, mire felragyogó arccal közli, hogy NARANCSSÁRGA! :-)), meg leírta fonetikusan, hogy VUKKÖ, ami csak elsőre értelmezhető ikea-komódnak, aztán rájöttünk, hogy kimondva, ha megnyomjuk a vuk végén a k betűt, bizony ott van az a kis ö, kérem, most mindenki mondogassa hangosan, hogy vuk, vuk :-)))) ja meg feltalálta a pontos Á betűt, ami egy A és fölötte egy pont az I-Í mintájára, az szerinte a rövid Á, apjával suttyomban azon röhögtünk, hogy az valószínűleg az AHH! leírt verziója. :-)

Ez pedig amit először leírt tök egyedül, annyira édes, illetve nem is az első, mert az régóta le tudja írni, hogy APA, de ez volt az első tök önálló irománya, azóta már sokat fejlődött

De hát ő Pömpöllér, és úgy is rajzol, amilyen, vehemensen, logikusan, a pepecselés része a dolognak totálisan hdegen hagyja, az óvodában is csináltattak vele iskolaérettségi felmérőt, és az derült ki belőle, amit én speciel eddig is tudtam, hogy abszolút kocka pasiagya van, ebből kifolyólag a térlátást és térben forgatást igénylő, tükrözéses, stb feladatokat egyedül ő oldotta meg hibátlanul az összes nagycsoportos közül, viszont tökéletesen tipikusan ahogy rájött a feladat megoldására, onnantól kezdve már nem nagyon érdekelte a kivitelezés, odakente az egészet, látszott a rajzon, hogy unja a pepecselést, hibátlanul megoldotta a feladatot, és mégis az egész úgy nézett ki, mint a hányás, szóval többek között ezért sem mehet iskolába.

Lujzika viszont mint mindenben, ebben is a tökéletes ellentéte a bátyónak, imád rajzolni, pepecselni, színezgetni, és hát nem azért mert az én lányom, de gyönyörűen rajzol, messze a hároméves szint fölött - mondják az óvónők is, ez itt például én vagyok:

ez pedig a művésznő önarcképe:

Ez pedig itt a mi kis családunk, kéretik megfigyelni, hogy apának is milyen szép, virágos szoknyája van, valamint, hogy Gergő mekkora egy zsebpiszok ott fent :-)))

itt pedig egy királylány a több százból, amik itt figyelnek már, olyan lesz, mint én voltam, anyukám kilószámra hordta haza a perforált szélű számítgéppapírt, én meg konkrétan mázsaszámra gyártottam a királylányokat, hiába, na, a vér nem válik vízzé. :-)

És hát igazi művésznő a szentem, minden alkotása előtt tíz percig sopánkodik, hogy jaaaaj, anyaa, én nem tudm lerajzolni a hajamaaat, anyaa, én nem tudok rövidujjú pólót rajzolni, aztán persze rajzol egy gyönyörűt, imádom. :-)