Gergő, mert azt még nem tudtam bemutatni, milyen kismacska tud lenni, ezen a képen éppen Nóra barátnőm nagyfiához bújik szerelmetesen, az ő nevét mondta ki először tisztán a családtagokon kívül, azóta visszhangzik a lakás a kétségbeesett ÁÁKÓÓSZ! ÁÁKÓÓSZ! kiabálástól minden reggel, és mindig felmegy az emeletre, hátha odabújt az ő szupernagyfiúbarátja, de hát nem, aztán caplat le csalódottan. Remélem, minél hamarabb lemegy ez a hülye, vírusokkal teli tél, és megint jó sokat találkozunk! :-)

Itt meg éppen a nagymamának nyom le egy olyan igazi, Gergő-féle cuppanóst. :-)

egyszerűen nem lehet nem megzabálni, pedig a szeme se áll jól, és messziről bűzlik a zsiványságtól, és elképesztő kis pukkancs, de van benne valami ellenállhatatlan báj, ami remélem megmarad nagyobbkorára is :-D