Nemtudom megunni a gyerekem rajzait, annyira de annyira jók szerintem, és nagyon jó azt látni, ahogy magát gerjesztő spirálban egyre jobban rajzol, rajzol vmi szépet, örül neki, büszke, megdícsérem, le tudja rajzolni azt, amit akar, ezért sokat rajzol, és minél többet rajzol, annál jobban ki tudja magát fejezni a ceruzájával, és én örülök, mert titkon reménykedem benne, hogy a háromból legalább valamelyik örökli az apja abszolút hallását és tehetségét, valamelyik meg az én rajzkészségemet és kreativitásomat.

Először is azonban, következzen maga a halálcsillag, váháhháháhh

aztán a friss kedvencem a nagy ház, érdemes megfigyelni az elegánsan rugalmas megoldást, ahogy a kutyaház fala ívesen kikerüli a sajnálatosan hamarabb odarajzolt virágot a bal oldalon, valamint a szintén baloldali kék ereszcsatornát a tetőn, és a függőlegesen sütő laposnapocskát :-)