Miközben a nagyok balhéznak, Víziló Vili szép stikában növöget, holnap lesz 8 hónapos, ennek örömére a "Fogat minden hónapra" zászlaja alatt kinövesztette a nyolcadik fogát, a család legnagyobb örömére nekilátott a kétkezes sétálgatásnak, derékfájás rulez mottóval, és elkezdett egyedül álldogálni - még nem sokáig, csak pár másodpercet, de az időtartamot naponta növeli, (nekünk reszeltek - a szerk. megjegyzése ), öltöztetni nem lehet, mert birkózó olimpikonjainkat szenesre gyalázva egy másodperc töredéke alatt perdül ki a kezemből, ahogy hanyattfektetem, fürdetni nem lehet, mert a vízben hülyét kap, és összevissza kapálódzik, rugdos, csapkod, fröcsköl, vetődik, persze mindezt hangosan sikongatva az élvezettől. Egyébként egy tündérbogyó, az egyedüli orbitális szívás vele, az az hogy gyűlöli a babakocsit, keksszel és csörgős játékkal 20 perc a maximuma, ez elméletileg pont arra elég, hogy rohamléptekben elmenjek vele az óvodáig, meg vissza, ha valami miatt csúszunk, akkor már az utca végétől velőtrázóan ordít és dobálja magát a babakocsiban, belépünk az ajtón, levetkőztetem, és azon nyomban kisimult arccal barangolni kezd a pecóban, úgyhogy most már nem reménykedek abban, hogy megszokja, azt várom, hogy elkezdjen járni, és onnantól kezdve gyalog fogunk közlekedni, készpassz.

ja és már nagyfiú barátai is vannak, tényleg nemsokára azon kapom magam, hogy hajnalban esik haza a tejbárból, ahogy Lucia írta :-)

Egyébként ebben a tél dologban egyetlenegy dolgot gyűlölök, de azt nagyon, mégpedig ezt a kibabrált sok ruhát, amibe bele kell gyömöszölni a kölyköket. Kezdek kabátfóbiás lenni, és ez leginkább délutánonként csúcsosodik ki, az oviban, mint a múltkor pl, amikor négykor elmentem Pömpöllért, aki kitalálta, hogy márpedig ő ott szeretne maradni néptáncolni. Utál táncolni, és én ezt tudom, de ugye a remény hal meg utoljára, meg az óvónők is rábeszéltek, oké, menj kisfiam, megvárunk. Na ekkor Gergő babakocsiból ki, kabát, sál, sapka, pulóver levesz, Lujziról sál, sapka, kabát, pulóver, csizma levesz, magamról ue. Bementünk a csoportszobába, ahol elvoltunk egy negyedóráig, amikoris megjelent a gyerek, hogy ő mégsem akar táncolni. Oké kisfiam, akkor szedelődzködjünk. Gergőt berakom a babakocsiba, persze utálja és üvölt, ezzel meg is van a zenei aláfestés. Természetesen a gyerek nem öltözik, hanem vmi hasonszőrű kis elmeroggyant barátjával elkezdenek rohangálni a folyosón, természetesen amíg Lujzit kiimádkozom a csoportból, el is tűnnek valahova. Amíg kiderítem hogy hova tűntek (ki, egyébként egy szál rövidujjúban ), addigra Lujzi tűnik el megint valamelyik csoportban. Mire kihalászom és ráadom a pulcsit meg a kabátot, Géza felveszi a cipőjét, közben Gergő kitartóan ordít. Amíg Gergőre feladom a kabátot-pulcsit-sapkát-sálat és bezsákozom a kocsiba, Lujzi megint eltűnik kabátban és harisnyában, mire előkerítem, Gergő feje már lila, és Pömpöllér még mindig nem vette fel a kabátját, és így tovább és így tovább, rólam már patakban folyik a víz, mire kiérünk, Gergő természetesen hazáig ordít, és a tizenkettedik  öreg néninek, aki gügyögve megkérdezi, hogy mi baja a babucinak, már csak morgok, mint a bolhás kutya. :-)