Ebben a számban fogunk indulni a szept. 13.-i Aquavity elnevezésű kaland-vízitúrán Visegrád és Szentendre között, pontosabban csak a felnőttek, de azért ez jó lehetőség arra, hogy kimenjünk minden adandó alkalommal egy szentendrei csónakházba, ott együnk-igyunk-mulatérozzunk, na meg evezzünk mindenféle felállásban. Pömpöllérrel természetesen madarat lehetett volna fogatni az örömtől, hogy ilyen program lesz, türelmetlenül toporzékolva várta, hogy ő is beülhessen végre, és Apájaistennel elevezhessenek a kalandok irányába

MIndenki baromi jól érezte magát, mi Gergővel a füvön hemperegtünk, Pömpöllér boldog volt, volt kaja

pia,

nő

meg persze haverok és sarazás

Lujzibujzi mindenáron a kenusokkal akart menni,

de nagyon

úgyhogy végül őt is elvitték a barátnőmék egy körre, nagyon édes volt, semmi nem látszott belőle szinte, csak egy nagy mentőmellény, meg két copfocska, de tetszett neki, kapaszkodott, ücsörgött a hajó aljában, nézelődött, szolidan integetett a rajongótábornak.

Párkapcsolatomban viszont óriási törés állt be, közénk férkőzött ugyanis egy lepke, aki előző életében biztos az emberem óriási szerelme lehetett, vagy valami ilyesmi, mert rászállt a kezére, és el nem moccant onnan félóráig, el se lehetett kergetni, ha fel is rebbent, azonnal visszaült a helyére, ő eldöntötte, hogy neki ez a pasi kell, én meg szerényen félreálltam, végül is hol van nekem türkiz meg narancssárga mintás fehér szárnyam....

Jó kis nap volt ez is, most szombaton is megyünk, kenuzás rulez!